9. rész

- Két extrasajtos pizza. - nyújtja át a pizzás srác mosolyogva a rendelést.

- Köszi. - nyomom a kezébe a pénzt, majd az ajtót becsapva a konyha felé indulok. - Itt a kajád! - ordítok bátyámnak, aki már is mellettem terem. Kiveszi az egyik pizzás dobozt a kezemből, majd a nappali felé indul.

Én a konyhában eszek, majd a maradékot a hűtőbe teszem. Hamarosan elérkezik a várva várt fél hét, amikor is elkezdem a készülődést.

Kint borzasztó meleg van és nem is tudom igazán hogy mit kéne felvennem. Kiveszem a kedvenc összeállításomat, majd a fürdőbe indulok.

Egy gyors zuhanyzás és hajmosás után felveszem a kiválasztott darabokat és a hajamat megszárítom. Szőke tincseim kissé hullámosan állnak, ami most kifejezetten tetszik ezért nem is csinálok vele semmit. Felteszem anyukámtól kapott nyakláncomat majd kilépek a fürdőből.

- Wao! - áll meg előttem a bátyám, majd végigszemlél. - Nem rossz. – mosolyodik el majd magához ölel.

- Köszi. - ölelem én is jó szorosan magamhoz. A csengő megszólal és egyszerre rohanunk az ajtóhoz. Bátyám ér oda először, hiszen engem a magas sarkú lassít.

- Hali. - fognak kezet. - Natalie?

- Itt vagyok. - mondom, majd beállok Austin mellé az ajtóba. A bátyám visszamegy, majd egy Jó szórakozást után becsukja az ajtót.

- Csinos vagy. - mosolyodik el, majd elindulunk az utcán. Már mindenhol sötét van, viszont a levegő forró.

- Köszönöm. - mosolyodok el. - És hova megyünk? - kérdezem mosolyodva mire megrántja a vállát.

- Nem terveztem semmi különösebbet, csak megszeretnélek jobban ismerni. – mondja kissé félénken a mondat második felét, mire elmosolyodok.

- Benne vagyok. - mondom mosolyogva, mire az ő szája is egy halvány mosolyra húzódik. - Akkor mesélj magadról.

- Niall vagyok, bár ez szerintem nem meglepő. - kezdi, mire felnevetek. - Írországban születtem, Mullingarban. Az X-factorban találkoztam a fiúkkal és egy közös házat vettünk és ide költöztünk Londonba, viszont anyáékhoz egy hónapba legalább egyszer hazamegyek. - mondja már kissé felszabadultabban. - Most te jössz. - néz rám gyönyörű kék szemeivel, amik a lámpa fényben még jobban csillognak.

- Hát... Bostonban születtem és ott is éltünk egészen pár héttel ezelőttig. Anyáék korán elmentek, és Austinnal egyedül maradtunk. 15 éves koromtól szülő nélkül nőttem fel. - mondtam, s a mondandóm végére kissé eluralkodnak rajtam az érzések. Egy könnycseppet kitörölök a szemem sarkából, majd mosolyt erőltetek magamra és Niall felé fordulok.

- Eszünk egy fagyit? - kérdezi, s látom próbál felvidítani.

- Igen. - mosolyodom el már őszintén, majd pár perc séta után bemegyünk egy kis kávézó szerűségbe. A pulthoz sétálunk, s vizsgáljuk a kínálatot.

- Helló, mit kértek? - mosolyog ránk egy srác a pult mögül.

- Nat. - jelzi Niall hogy mondjam én. Gondolkozok, majd a jó öreg kedvencemre esik a választásom.

- Erdei gyümölcs és citrom. - mutatok a kiválasztott fagyira, amit a két srác mosolyogva figyel. Kiszedi a gombócokat, majd a kezembe nyomja.

- Nekem pedig egy csoki és egy karamell. - mondja Niall, majd átveszi a nyalánkságot és kifizeti. Kisétálunk a kis üzletből, majd elindulunk az utcán.

- Ez isteni. - fordulok Niall felé, aki mikor rám néz felnevet. - Mi az? - kérdezem, mire a szája köré mutogat. Odanyúlok, s ekkor érzem, hogy fagylaltos. Felnevetek én is majd letörlöm és tovább sétálunk. Egyszer csak Niall megáll egy pad előtt, s ekkor veszem észre, hogy a Temze partján vagyunk, s azt is hogy ez az a pad, ahol Lola-val találkoztunk.

Elmosolyodok a gondolatra, majd leülök Niall mellé.

- Min mosolyogsz? - kérdezi. Ő már megette a fagyit, én viszont most végeztem az első gombóccal.

- Itt találkoztam először Lola-val. - mondom mire bólint, majd a vizet kezdi el tanulmányozni.

- Nagyon kedves lány. És tökre bejön Zaynnek. Amióta elmentetek egy csomót beszélt róla. - mondja, mire boldogság önt el, s megjegyezem, hogy ezt muszáj lesz elmondanom Lolnak. Nagyon boldog lesz.

- Olyan gyönyörű itt minden. - mosolyodok el pár perc némaság, s a fagyim megevése  után majd fejemet oldalra dőtve nézem a folyót. Niall kissé közelebb húzódik hozzám, s ekkor a másik irányba, azaz rá hajtom a fejemet. Érzem szívverését, ami nagyon gyors. Elmosolyodom s remegő gyomorral nézek fel rá.

Rám néz, elmosolyodik, s megsimítja az arcom.

*

- Köszönöm hogy eljöttél velem. Jól éreztem magam. - áll meg Niall a házunk előtt. Szembe fordulok vele, s bólintok.

- Én is. - mosolyom levakarhatatlan.

- Majd találkozunk. Jó éjszakát. - mondja majd közel hajol hozzám, olyannyira hogy levegővételét az arcomon érzem. Egy kis hezitálás után puha ajkaival egy puszit nyom arcomra. Gyomrom remeg, s a szívem is olyannyira kalapál, hogy félek, kitöri mellkasom.

Arcomon ég a pír, s ahogy elhajol látom az ő arca is piros színben pompázik. Mindketten elmosolyodunk, majd elindul.

- Jó éjszakát. - ordítom utána, mire visszanéz és rám mosolyog.

Ez volt életem egyik legszebb estéje.

Talán kissé elvarázsolva lépek be a házba, ahol sötétség honol. A táskámban a telefonom után kutatok, majd mikor meglelem rányomok a képernyőre. 23:13. Elképedek az idő láttán, s nehezen hiszem el, hogy ilyen sokáig távol voltunk.

A házba lábujjhegyen lépkedek, majd meglátom, hogy bátyám ajtaja alól fény szűrődik ki. Bekopogok majd lassan kinyitom az ajtót. Bátyám felnéz, látszik hogy félig aludt.

- Hazaértem. - suttogom, mire bólint, s kezével beljebb invitál.

- Na mi volt? - ül fel az ágyon. Odasétálok az ágyához, leülök, majd mesélésbe kezdek.

Bátyám végig mosolyogva hallgat, s mikor befejezem egy puszit nyom a homlokomra.

- Hajrá. - kacsint, s elterül az ágyon.