2. rész

- Kérjük kezdjék bekapcsolni a biztonsági öveket, nem sokára megkezdjük a leszállást. - hallom a hangosbeszélőt. Oldalra fordulok, ahol Austin alszik. kikászálódom az ülésemből és megpróbálom becsatolni az ő övét. Hogy tud valaki ilyen hülyén aludni? Ahj ez is csak ő lehet.

- Segítsek? - szólal meg valaki. Nagy szemekkel a hang irányába fordulok, mikor meglátok egy srácot. 

- Nem kell. - mondom lehet kicsit bunkón, majd visszafordulok és még szenvedek az övvel. Nem tudom miért mondtam ezt, s így hiszen csak segíteni akart. Lehet hogy a sok megalázás miatt van ez. Hogy félek új embereket megismerni.. nem tudom lehet.

- De szívesen segítek. Niall vagyok. - indul felém, mire egy utaskísérő az útját állja. 

- Uram kérem üljön le és kapcsolja be az övét! - mondja. A fiú valamit sutyorog, amit nem értek. Nem figyelek rá, visszaülök a helyemre, majd becsatolom a saját övemet.

*

- Köszönjük, hogy velünk utaztak! Megkezdhetik a leszállást. - szól ismét a hangosbemondó. Elkezdem keltegetni bátyámat, akinek rögtön kipattannak a szemei.

- Már itt is vagyunk? De gyors volt! - kapcsolja ki az övét.

- Mert végigaludtad, te barom. - nevetek fel.

- Jól van már. - borzolj össze a hajam, majd feláll s engem is felsegít. 

Leszállunk a gépről, majd egy fél órás hajkurászás után a csomagunkat is megtaláljuk.  A második bőröndöt próbálom levenni, mikor egy hangra leszek figyelmes. 

- Viszlát Morci. - a hang irányába fordulva megpillantom a srácot. Egy olyan száz méterre áll tőlem, egy gorilla éppen veszekszik vele, gondolom hogy menjen már. Legalább is én ezt szűrtem le.

Megforgatom a szemeimet, majd visszafordulok a bátyámhoz.

- Héjhéjhéééj. Ez meg mi volt? Ki az a srác? - mutat vissza az ajtón át a srác irányába. 

- Valami bájgúnár. - rázom meg hitetlenül a fejem. Valahogy nem volt szimpatikus ez az éne.

- Na és innen hogy tovább? Egyáltalán tudod, hova kell menni? - kezdem, mire Austin szemöldökét rángatva indul el előre, ki az épületből. Utána sietek majd beszállunk egy taxiba. A bátyám magabiztosan diktálja a címet.

Az úton végig azon a srácon kattog az agyam. Az elején egy pillanatig szimpatikus volt, de valahogy elkezdett irritálni, főleg ez az utolsó mondata. Jó tudom, hogy tőlem sem volt szép bunkózni, de hát...nem ismeri a múltamat.

- Te nem akarsz kiszállni? - hallom bátyám hangját. Feleszmélek bambulásomból, s ekkor látom hogy megállt a taxi, és bátyám már kis is szállt. Gyorsan felugrok, majd kikászálódok a járműből.

- Bocsi csak elbambultam. - kezdtem a mentegetőzést.

- Azt láttam. Mind gondolkoztál? - kérdezi arcomat fürkészve.

- Nem érdekes. - terelek, majd belépek a lépcsőházba. - Hányadik? - kérdezem, abban reménykedve hogy nem kell magasra menni. 

- Akárhányadikra felmehetsz, de nem itt lakunk. - mondja majd felnevet. - Egyel aréb, hugi.

- Most szívatsz? - nézek magam elé, ahol egy kis kertes ház áll. Olyan pont nekünk való.

- Nem szívatlak. - ölel át testvériesen, majd kicsit hátratolva, mint akit egy rakéta lőtt ki elindul a házba.

- Héj. - ordítok utána, majd mennyire tudok két bőrönddel, nevetve utána rohanok.

*

- A nagyobb szoba az enyém! - szól gyerekesen bátyám, mikor beérek a házba. Jellemző. Nem kezdek el vitatkozni, hanem elindulok a kisebb szoba felé.

A napunk további részét a ház kipofozásával töltöttük. Sikerült nagyon otthonosra, a mi stílusunkra kialakítani a mi kis birodalmunkat. Imádtam. Nagyon tetszett a végeredmény.

- Nagyon király lett. - bólogat elégedetten bátyám, immár a kanapén ülve. 

- Szerintem is. Holnap mikor kezdesz? Elmehetek veled? - fordulok felé, nagy szemekkel.

- Nem rég beszéltem a főnökkel. Reggel 9-re kell mennem. Meg is kért rá, hogy a fotóalanyomat vigyem magammal. - mondja mire egész testemmel felé fordulok, s érdeklődve nézek rá. - Tetszettél neki hugi. - mosolyodik el.

- Komolyan? - kérdezem, mire ő bólogat. - Wao. - álmodozok.

*

- Austin! El fogunk késni! - keltegetem bátyámat, bár még én is agy halott vagyok. Ez az időeltolódás elég rendesen betett mindkettőnknek.

- Mi? - kérdezi kómásan. - Mennyi az idő? - próbálkozik azzal hogy kinyissa szemeit.

- Fél kilenc! - mondom már kissé hisztérikusan. Igaz hogy még csak nyolc óra volt, de hátha így jobban felkel. Nem akartam hogy elkéssen már az első nap.

- Hogy mennyi? - pattannak ki rögtön a szemei. Felugrik az ágyról, majd a megszokott irányba fordul, ahol... fal volt. - Basszus! - ekkor én már nem bírom tovább. Felnevetek, s alig bírom befejezni. Kapkodva veszem a levegőt.

- Ne nevess, inkább öltözz mert tényleg elfogunk késni. - kezdi ellentmondást nem tűrő hangom bátyám, de a mondat végére elmosolyodik. - Haladj. - mondja már nagy mosollyal a száján.

- Jól van, megyek már! - állok fel, majd megindulok a szobám felé. Kiveszem a szekrényből a már előre eltervezett szettet, majd egy alapos tusolás és hajmosás után magamra rángatom. 

Ahogy kilépek a fürdőből bátyám idegesen néz rám. 

- Az hogy lehet, hogy fél kilenckor keltettél és most is fél kilenc van? - kérdezi. Próbál idegességet tükrözni, de látom rajta hogy csak viccel.

- Lehet hogy elnéztem? Hopp. - vigyorodom el.

- Na várj csak. - mondja majd elindul felém. Elkezdek rohanni, ő pedig utánam. Nevetve rohanok, s a gondolat megbizonyosodik bennem. Már az első nap is sokkal jobb, mint otthon.

*

Rekordidő értünk oda a helyszínre ami egy óriási felhőkarcoló volt. Lifttel felmegyünk a hetedik emeletre.

- Jó reggelt. - köszönt egy középkorú férfi. Arca gömbölyded alakú, öt centivel lehet magasabb nálam, szóval olyan 165 cm. Mosolygós arca van.

- Jó reggelt. - köszönünk egyszerre bátyámmal.

- Ó te vagy az a képekről! - mutat rám a férfi. - Van neked egy ajánlatom, de először a bátyáddal kell beszélnem. Addig menny be oda. - mutat egy ajtóra. - Ott vannak akiket Austin majd fényképezni fog. Ismerkedj össze velük, mert a jövőben sokat fogtok még találkozni. - hadarja a végét, majd bátyámat vállon ragadva elvezeti, engem pedig ott hagy egyedül.

 Pár perces tanakodás után megindulok az ajtó felé, majd lassan benyitok.

- Idegeneknek belépni tilos. - mondja az előttem ülő öt fiú közül az egyik.

- Nem vagyok marslakó, sem földönkívüli... egyébként az a mosolygós fickó mondta, hogy jöjjek be ide. - mondom mire egyszerre fordulnak felém. Két fiú, egy göndör hajú és a csíkos pólós felnevetnek, míg a többiek mosolyognak. 

- Szia Morci. - mondja a szőke, mire jobban megnézem. Nane.

- Ezt nem hiszem el... - temetem tenyerembe arcomat, majd a kilincs felé nyúlok.