Szünet

Lányok, fiúk! Vagy is gondolom, hogy inkább lányok, de mindegy.

Valószínűnek tartom, hogy észrevettétek, hogy már majd egy hónapja nem hoztam részt. Nem fogok magyarázkodni, mert tudom, hogy senkit nem érdekel - engem sem érdekelne - szóval annyi a lényeg, hogy legfőképp szabadidő és ihlet hiányában, most a blogot egy időre szüneteltetem.

Úgy tervezem, hogy tavaszi szünetben visszatérek hozzátok, és folytatom az írást, de most semennyi szabadidőm nincs, amit rohadtul sajnálok, de nem tudok mit tenni ellene.

Ha érdekel valakit, itt elérhető vagyok, tudtok kérdezni, beszélgetni vagy akármi, amit szeretnétek: www.twitter.com/anette_official

Remélem nem utáltok meg emiatt és azt is remélem,hogy megmaradnak az olvasóim. Köszönöm, hogy eddig olvastál, hamarosan jelentkezem! :)

15. rész

Másnap arra kelek, hogy rettentően kell tüsszentenem. Kinyitom a szemeim, s ekkor szemben találom magammal Niallt, akinek szemei nyitva vannak, s csak néz. Egy apró mosolyt ejtek, majd hirtelen felülök az ágyban és egy hatalmasat tüsszentek, mire ő felnevet.

Én visszadőlök az ágyba ő pedig még mindig nevet, mire én - persze viccből - durcásan nézek rá.

- Aranyosan tüsszentesz. - mondja, mikor már sikerült befejeznie a nevetést.

- Úgy tüsszentek mint bárki más. - mondom majd karomat mellkasomon összekulcsolom ezzel is növelve a durcás imidzsem.

- Naaa ne haragudj, hogy kinevettelek. - ül fel az ágyban, s én elfordulok, kezeimet még mindig szorosan összekulcsolva.

Ekkor megérzem kezeit csípőmön, majd elkezd csiklandozni. Az elején még tartóztatom magam, majd kitör belőlem a kacagás. Folyamatosan hajtogatom Niallnek hogy hagyja abba, de nem tágít. Egyszer csak megint nekem esik, én fordulok, majd puff.

- Jól vagy? - kérdezi aggodalommal. Szemei mögött megjelennek a nevető ráncok, de fegyelmezi magát.

- Meg vagyok. - állok fel a földről, majd mindkettőnkből egyszerre tör ki a nevetés.

Hirtelen mintha minden megváltozott volna. Ahogy ketten vagyunk, távol mindentől. A munkától, a háztól, a többiektől, az életünktől mindketten felszabadultabbak vagyunk.

- Vérzik a térded! - kap a szájához Niall, majd a fürdőbe rángat, és elkezdi mosni a sebem.

- Anya mindig mondta, hogy van tehetségem a modellkedéshez, de a sebeim miatt mindig kapni fogok. Tudod kiskoromban is mindig teli voltam sebekkel. - néztem fel rá mosolyogva. Torkom enyhén összeszorult, de mosolyogva emlékeztem vissza, mikor még velünk voltak a szüleink.

Ő bátorítóan mosolygott rám, s ez mindennél többet jelentett.

*

- Képzeld tegnap a kislány, tudod. - nézek fel rá, mikor már a táskákat pakoljuk. Ő bólint, s én folytatom. - Konkrétan megfenyegetett. - erre a mondatomra felnéz, s nem tudja, hogy ezt most hogy értem. - Mármint idézem: "Nem veheted el tőlem! Niall az enyém!" - rajzoltam idézőjeleket a kezemmel, mire Niallből kitört a nevetés. Megrántottam a vállam mosolyogva, de nem bírtam én is elnevettem magam.

- Mire mondta ezt? - kérdezi hangjában kíváncsisággal.

- Semmire. Oda jött és közölte a tényeket. - mosolyodom el, mire ő is mosolyog. - Kész vagy? - kérdezem a fürdőből.

- Igen, te? - kérdez vissza.

- Kész. - sétálok ki a fürdőből, mire ő végignéz rajtam.

- Nagyon csinos vagy! - pirul bele mondatába. Én is piros arccal bólintok, majd a táskákat felkapva leindulunk a halba.

Ahogy leérünk a kissé rozoga lépcsőn a vakuk fénye kiégeti a szemünket. Én kissé lefagyok, de Niall rögtön tudja mit kell tenni. Megragadja a kezem és kirángat az épületből, aki talán hiba mert még több fotós, kamerák mindenhol.

Egy taxi leáll, mi beszállunk és végre feleszmélek. Olyan mintha az előző 5 perc kiesett volna. Csak fehérségre és hangzavarra emlékszek.

- Fhú. - rázom meg a fejem. - Hogy bírjátok ezt? - nézek fel a mellettem ülő fiúra.

- Három éve benne vagyunk. Az elején még nekünk is furcsa volt ezért mentünk mindenhova Paullal, tudod a menedzserünkkel. De lassan már két éve benne vagyunk, meg lehet szokni. - válaszol mosolyogva.

- Értem. - nézek fel rá egy széles mosollyal.

*

A repülőre félénken szálltam fel, de szerencsére nem történt semmi olyan, mint Boston felé. Furcsa volt elhagyni a szülővárosomat, de sokkal jobban húzott a szívem London felé.

Ahogy a repülő leszállt, a nagy csarnokban rögtön megpillantottam bátyámat, s gondolkodás nélkül, mint akit kilőtt egy rakéta rohantam felé. Ő karjait kitárta, s mikor odaértem, megölelt s megpörgetett a levegőben. Szorosan ölelt magához, ami nagyon megnyugtató volt. Egy puszit nyomott a homlokomra majd elindultunk egy taxi felé.

Austinnal egymásba kapaszkodunk, s Niall mögöttünk sétál. Hátrapillantok, szememben boldogság van, hiszen imádom a bátyámat s boldog vagyok, hogy ismét vele lehetek, de ahogy meglátom szomorkás arcát lehervad a mosoly az arcomról. Ő felnéz, s én megtorpanok, s pár másodperccel utánam Austin is.

Tudom mi bántja Niallt, de nem tudok mit tenni. Mosolyt erőltet az arcára, de látszik, hogy nem igazi. Legalább is én látom.

Visszagondolok az eltelt napokra, amiket vele töltöttem, s számomra nagy döntést hozok. Kinyújtom a kezem felé, mire ő ilyen „Biztos?” fejjel néz rám.

Austin a háttérből figyeli az eseményeket.

Mutatólagosan nézek a kezemre, s látom Niall arcán a kivirulást, s félve, de megfogja a kezem. Ahogy hozzám ér ismételten mintha egy kis szikra futna át a testemen. Szégyenlősen lehajtom a fejem, s Austin megindul, s mi is.

Beülünk a taxiba, s ekkor Niall telefonja megcsörren, s ő elengedi a kezem. Felveszi elkezd beszélni, s én Austin felé fordulok. Ő kacsint egyet, mire biztosan elpirulok. Hogy ezt leplezzem vállára hajtom a fejem, s az utat kémlelem. Ahhoz képest, hogy június van, eléggé hűvöskés az idő, itt Londonban.

Az autó megáll a fiúk háza előtt, s ekkor Niall egy nagy levegőt vesz.

- Köszönöm, hogy eljöttél velem. - mosolyodok el, mire ő csak bólint egyet.

Száját rágva kinyitja az ajtót, egy percre megakad, majd felém fordul, s egy puszit nyom az arcomra. Meglepetésként ér ez a gesztus, s nem tudom viszonozni, mivel mire feleszmélek, ő már a kapu felé igyekszik.

Arcomra levakarhatatlan mosoly húzódik, s boldogság önt el.

- Vajon mi történhetett, míg nem voltam ott.. - szólal meg Austin, miközben az ablakon bámul kifelé, s arcán hatalmas a mosoly. Vállba bokszolom bátyámat, mire mindketten felkacagunk.

14. rész

- De furcsa megint itt lenni.. - nézek körbe, mikor kilépünk a repülőtér hatalmas épületéből. Ekkor eszembe jut az a pillanat, mikor kissé félve, még is nagy örömmel vágtunk bele Austinnal a kalandba, s utaztunk el innen. Nem bántam meg. Egyáltalán nem.
- Elhiszem.. Mennyi időnk van még? - kérdezi Niall.
- Éhes vagy mi? - nézek fel rá mosolyogva, s kezeimet a homlokomra teszem, hogy eltakarjam a napsütést, s szemeibe tudjak nézni. Ő kissé elpirul majd bólogat. - Pár sarokra van innen a kedvenc szendvicsbárom. Kibírod és ebben a csodás időben sétálunk, vagy taxi? - kérdezem mire olyan választ kapok amire kevésbé számítok, de megmosolyogtat.
- Taxi. - mondja, s le is inti a járművet.
- Férfiak.. - mosolyodom el, majd beszállok a gépkocsiba, lediktálom a címet majd elindulunk. Az út nem tart tovább öt percnél, majd amikor megáll a kocsi a pénzt a sofőr felé nyújtom. Ekkor viszont Niall visszahúzza a kezem, s ő fizeti az utat.
Kiszállunk az autóból, s én rögtön elkezdem neki mondani.
- Nem kell mindent neked fizetned! - nézek fel rá, mire ő semmilyen jelet nem mutat csak mosolyog rám, s ezzel még jobban húzza az agyam. Ekkor teljes erőmet bevetve vállba ütöm, persze mosolyogva mire  felnevet, s meg sem rezzen, még az egyensúlya sem ingadozik meg.
- Ezért kell sokat enni! Hogy erősek legyünk! - mondja, s közben elindul a bár felé. Én is felnevetek majd követem.
- Natalie! Te vagy az? - hallok meg egy hangot, mikor beérünk, s rögtön az irányba fordulok.
- Erik? Komolyan? - nézek fel a srácra, gúnnyal a hangomban. Gyűlöltem, s nem felejtek. - Általános óta nem láttalak. Sokat változtál.
- Te is Alie. Gyönyörű vagy! - mondja, s ekkor látom Niall arca megfeszül.
- Nem vagyok Alie! - nézek rá bosszúsan, mire ő csak vigyorog. - Amúgy Erik ő itt Niall. Niall, Erik. - mutogatok a két srác között, s ekkor Erik kapcsol, kezet nyújt, Niall pedig nehezen de elfogadja azt. Látszik a két srác között a feszültség, amit próbálok megtörni.
- Kérhetünk? - mutogatok a pult felé, mire Erik visszamegy, s felveszi a rendelést.
Niallel leülünk egy asztalhoz, majd pár perc néma csend után Erik hozza az ételt. Éppen meg akar szólalni, mikor intek neki, hogy köszi, s mutogatok, hogy elmehet.
- Nyugi. Utálom ezt a bájgúnárt. - mutogatok a szememmel a srác felé, mire Niall halványan elmosolyodik.
- Miért? - kérdezi miközben beleharap a szendvicsébe.
- Tudod általánosban nem ilyen volt az alkatom.. És Erik kedvenc elfoglaltsága az volt, hogy ezzel piszkált. - harapok bele én is a szendvicsembe, s ekkor látom hogy Niall lefagy, szájában megakad az étel, s meg sem mozdul. Szemei dühvel telítődnek ki. - De nem lényeg.
- Biztos vagyok benne, hogy akkor is ilyen gyönyörű voltál. - mondja, mire elmosolyodok. Látom a szemében, hogy egyszerűen erre nem tud mit mondani, s ez megmosolyogtat.
- Köszönöm. - mondom neki, mire látom szemében a megnyugvást.

A szendvicseket mind ketten gyorsan benyomtuk, s sikerült kiharcolnom, hogy legalább a sajátomat én fizessem. Niall jót derült rajtam, Erik nem értett semmit, amit nem is bántam.
Ahogy a taxi leparkolt a régi házunk előtt összeszorult a torkom. Az emlékek leperegtek előttem.. Ahogy sírva jöttem haza, vagy nehezen de visszatartottam, - hogy Austin ne legyen ideges, s éjjel mikor már aludt - sírtam ki magam. Volt olyan, mikor csuklómon vágásokat ejtettem, de erről senki sem tud. Magam jöttem rá, hogy ezzel nem lesz jobb, s le is szoktam róla. Borzasztó életem volt...
Érzem magamon Niall tekintetét, de nem merek ránézni mert akkor elsírom magam.
- Heló! Te vagy Natalie Frey? - köszörüli meg valaki mögöttem a torkát, s ekkor mindketten hátra fordulunk Niall-el.
- Umm igen, jó napot! - nyújtom a kezem. Mögöttem egy olyan 30 éves forma nő áll, mellette egy olyan 14 éves lánnyal.
- Bianka vagyok, ő pedig a lányom Lilianne. - fog kezet velem a nő a lány pedig leesett állal néz Niallre.
- Nagyon örülök. - mosolyodom el.
- Jó napot, én Niall vagyok. - mondja Niall is, majd kezet fog a nővel aki mosolyogva fogadja.


- Akkor jöjjenek! - mondom mire Bianka szúrósan néz rám.
- Kérlek tegezzetek! - intézi a kérését Niall felé is, s mindketten egyszerre bólintunk.
- Rendben, akkor gyertek. - mosolyodom el, a kinyitom a ház ajtaját. Lilianne, majd Bianka belépnek, s utánuk megyek én, mögöttem Niall. Ahogy belépek a házba, megint összeszorul a torkom, s ezt Niall is érezni, hiszen hátulról megsimítja a karom. Mosolyogva nézek fel rá, s ő csak kacsint egyet.

A vendégeket elég gyorsan végigvezettem a házon, s láttam mindkettejükön, hogy tetszik nekik. Ahogy újra visszatértünk a nappaliba, ahol Niall nézelődött az ablakon láttam Lilianne arcán, hogy ő ismeri.
- Nagyon tetszik a ház! Szerintem akkor meg is vesszük. - mondja Bianka, mire elmosolyodom.
- Nagyon örülök! - mondom szívből.
- Bátyáddal már mindent megbeszéltem. Köszönöm, hogy elutaztál ide emiatt.
- Nem tesz semmit. - mondom mosolyogva.
- Natalie, meg tennél egy szívességet? A barátod tudna adni egy aláírást a lányomnak. Szerintem láthatod, hogy odáig van érte. - mosolyodik el, mire én is mosolyogva bólogatok.
- Niall. - szólok a srácnak, aki pár másodperc múlva mellettem terem. A lány felé mutogatok a szememmel, s Niall kapcsol rögtön odamegy hozzá. Ad egy autogrammot, s egy fotó is készül. Bianka, s Niall elkezdenek beszélgetni, s ekkor Lilianne megjelenik mellettem.
- Nem veheted el tőlem! Niall az enyém! - mondja, mire kissé zavartan nézek rá.
- Nem a barátom. - mondom neki.
- Ajánlom, hogy ne is legyen! - mondja szúrósan, ami kissé megrémít, de ezt a pillanatot Bianka megszakítja.
- Akkor mi megyünk is. Köszönjük még egyszer! - mondja, s megint kezet fog velem.
- Örültem! Viszlát. - mondom mosolyogva.

*

- Nos, akkor mi legyen? - kérdezi Niall, mire furcsán nézek rá.
- Hogy mi legyen? - kérdezem mire elmosolyodik.
- Mit csinálunk? Vagy egyáltalán hol fogunk majd aludni? - kérdezi mire lefagyok. Basszus ezt el is felejtettem.
- Basszus ezt el is felejtettem. - csapom fejbe magam, mire Niall felnevet.
- Nyugi biztos van itt valami szálló.
- Biztos, csak tudod nyár van, szezon ilyenkor mind teli van. - hadarom, s közben pörög az agyam, de nem jutok semmire. Ekkor Niall megköszörüli a torkát, s felnézek rá.
- Hékás, én vagyok Niall Horan. - vigyorodik el, s erre felnevetek.

Az utcán sétálva a régi házunktól pár utcányira találtunk egy motelt, ami tökéletesnek tűnt. Ahogy betértünk, és vázoltuk a recepciósnak a helyzetet, hogy csak egy éjszakára kéne egy szoba, ő megnyugtatott, pont egy szobájuk volt még szabad.
Gyorsan le is foglaltuk, majd betettük a táskákat. Ahogy éreztem, természetesen egy franciaágyas szoba volt, de nem tudtunk mit tenni. Láttam Niall arcán, hogy ő ezt nem bánja annyira, igaz én sem bántam csak gyorsnak éreztem.

Estére rendeltünk pizzát a motelbe, s a szobánkba a tévé előtt fogyasztottuk el.
Egész kellemesen eltelt ez a nap ahhoz képest, ahogyan indult. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Ha most egyedül kéne itt lennem..
- Min gondolkozol? - kérdezi Niall. Berekesztem a plafonbámulásomat majd a jobb oldalamra, azaz felé fordulok.
- Azon, hogy mi lenne velem ha nem lennél itt. - használom ki a sötétséget, hiszen ebbe a mondatomba biztosan belepirultam, de ez nem látszik mert a szobában korom sötét van.
- Örülök, hogy eljöttem veled. Mert ha most nem lennék itt, otthon azon izgulnék hogy mi van veled, nincs-e valami bajod. El sem tudom képzelni, Austin hogy engedett volna el egyedül.. - kezdi, s már az első mondatnál a plafon felé fordul. Én is visszatérek a plafon bámulásához, s válaszolok.
- Tudod, amióta csak ketten vagyunk, mindkettőnknek meg kell ezzel birkóznia, hogy mi van ha, mi lesz ha, mert egyszerűen nincs olyan akire számíthatnánk. Ha neki dolgoznia kell, nincs olyan ki eljön velem. Vagy is azt hittük nincs. - fordulok felé mosolyogva, s ekkor látom engem néz.
- Szörnyű, hogy ilyen emberek mint ti, ilyen borzalmakat éltetek át. Egyikőtök sem érdemli meg. - mondja mélyen a szemembe nézve.
- De most már minden csodás. - mosolyodom el, s érzem, hogy Niall tudja hogy ezzel rá is és a fiúkra is célzom. Meg persze Lola-ra is.

13. rész

Gyorsan magamra kapom a Lola által kikészített ruhát majd a tükör elé ülök.

Kifésülöm még eléggé vizes hajamat, majd megrázom, s halkan felnevetek magamon. Két virágot tűzök hullámos hajamba, majd lassan kinyitom a szobám ajtaját, s kilépek. A nappaliban, ami a szobámmal szemben van nem találok senkit, ezért a konyhába sétálok. Bátyám háttal ül nekem, Niall viszont rögtön megpillant mikor belépek a helységbe.

- Szia. - integetek. Meg sem szólal, csak néz, s erre bátyám is hátra fordul.

- Csini vagy Hugi. Imádom ezt a ruhád. - nyom egy puszit a homlokomra, majd a tányért a mosogatóba teszi. - Kérsz? - kérdezi, majd választ sem várva elkezd önteni a harmadik tányérba.

Ekkorra már Niall is feleszmél.

- Gyönyörű vagy. - suttogja, mire bólintok, s eltátogok egy köszönömöt.

- Nem baj, ha még eszek? - kérdezem mire megrázza a fejét, s kihúzza maga mellett a széket. Elmosolyodom, majd bátyám felé fordulok. - Ugye nekem a gyümisből öntesz? - kérdezem. 

- Természetesen. - mondja majd leteszi elém a müzlit. 

- Köszi. - mosolyodom el, majd elkezdek falatozni.

Miután megettem a reggelit, Niall-el rögtön elindultunk. Egy taxit hívott, s azzal mentünk be London központjára. Kifizette az utat, majd betértünk egy plázába.

- És miért kellett így előbb találkozni? - kérdezi mire felé fordulok. - Nem mintha baj lenne! - teszi fel a kezét, mire elmosolyodok, s lehajtom a fejem.

- Holnap vissza kell mennem Bostonba, mert tudod valaki megakarja venni a házunkat. - nézek fel rá ismét. Szeméből egy kevés aggodalmat olvasok le, ami megmosolyogtat.

- És mikor indultok? Mennyi időre? - kérdezi, s betérünk egy boltba.

- Egyedül megyek, mert Austinnak fotózása van, gondolom. Vasárnap már jövök, mert nekem hétfőn tanfolyam. - fejezem be, majd az előttünk álló nő felé fordulok. - Jó napot! telefont szeretnék venni. - mondom mosolyogva.

- És Austin elenged egyedül? Nem félt? - kérdezi mire elmosolyodok.

- Nyugi Apuci, nem lesz semmi bajom. - kuncogok, mire ő is felnevet.

*

A tökéletes telefont nem kellett sokáig keresni, a pultos nő tudta mit akarok. Miután megvettem a készüléket, Niall rögtön beleírta a számát amin mosolyogtam. Nagyon jól esett, hogy ennyire érdeklődik irántam. 

Beültünk egy palacsintázóba, majd itt töltöttük a délutánt. Nagyon jól éreztem magam. Egy csomót nevettünk, beszélgettünk és még jobban megismertem és megkedveltem ezt a csodás fiút.

Olyan négy óra lehetett, mire hazaértünk. Niall hazakísért, majd egy kicsit bejött és olyan 5 óra fele elment. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen sok időt együtt töltöttünk, mert így tényleg megismertem. 

Miután elment bepakoltam holnapra egy kisebb válltáskába, mert nem tudhatom, hogy esetleg ott kell-e maradnom, vagy sem majd Austinnal megrendeltük a repülőjegyem. Egyáltalán nem vagyok izgatott, sőt a repülőúttól nagyon félek. Ide fele jó volt, mert volt velem valaki, aki elterelte a figyelmem, de most nem lesz ott senki. 

*

- Héj Nat, fel vagy? - hallok egy hangot. Kinyitom a szemeim, majd felülök az ágyon. 

- Most már fel. - nyöszörgök mire Austin felkacag, s leül mellém az ágyra. 

- 9 óra van. 10kor indul a géped. Ha gyorsan elkészülsz kitudlak kísérni, mert nekem is 10-re kell mennem. - mondja mire szemeim felcsillannak. Nagyon reméltem, hogy kikísér, s nem kell még ott is egyedül várakoznom.

- Okés, vedd úgy hogy máris kész vagyok. - mosolyodom el, majd Austin elmosolyodik, bólint és kimegy a szobámból. Én feltápászkodok, felveszem a már kikészített ruhát, majd a fürdő felé igyekszem. Megmosom a fogaim, az arcom, s egy kis szempillaspirál feltétele után késznek nyilvánítom magam. Felveszem a vállamra a táskám, majd a cipőmet is felhúzom és Austinnal el is indulunk. 

Taxival mentünk ki a reptérre. Út közben hívta James, ezért nem is szállt ki, hanem ment is a munkahelyére. Én kissé elveszettnek éreztem magam ezen a hatalmas reptéren, de miután az egyik recepciós útba igazított, leültem egy padra, majd a telefonomon twittereztem. 

- Khmmm.. - morog valaki, mire felveszem a táskám majd fel sem pillantva arébb ülök. - Szia. - hallok meg egy ismerős hangot, mire rögtön felkapom a fejem, s Niallt látom magam előtt, aki mosolyogva figyeli reakcióimat.

- Szia! - mondom talán kissé hangosan, majd izgatottan felállok, s megölelem a srácot. - Hát te? - kérdezem mosolyogva, mikor újra leülünk.

- Megyek veled. - mosolyodik el, mire én kissé értetlenül nézek rá. Ekkor meglátok a kezében egy csomagot. 

- Komolyan? - kérdezem. Majd kicsattanok az örömtől s a boldogságtól, de próbálom annyira nem reklámozni.

- Igen. Nem szeretném, hogy egyedül menj. - mondja, mire arcomra egy hatalmas mosoly ül ki.

- Köszönöm. - mondom mire ő csak bólint. Tudta. Tudta, hogy félek. Tudta, hogy nem akarok egyedül utazni. Tudta, hogy szeretném, ha velem jönne. Ez...hihetetlen.

- Hahó Natalie! Gyere, be kell szállnunk! - Niall zökkent ki a gondolkodásból. Felkapom a táskám, majd a srác után indulok. Mindenhonnan megindulnak az emberek, s hirtelen elvesztem a tájékozódó képességem. 

Nem tudom hol vagyok, nem tudom merre megyek csak Őt követem. Hirtelen veszem észre, hogy távolodik, s tudom mit kéne tennem de félek. Az emberek sodornak, s ekkor meghozok egy döntést. 

A keze után nyúlok, s megmarkolom. Ahogy hozzá érek kiráz a hideg, s melegség önt el. Kissé lassít, hátrafordul, s elmosolyodik. Gyomromba pillangók repdesnek mikor elfordítja a kezét, s összekulcsolja az enyémmel. Végre a tömeg szétoszlik, s megérkezünk. 

Mindketten odanyújtjuk a jegyünket, majd felszállunk a gépre. Ahogy az ülést keressük Niall még mindig erősen szorítja a kezem, s ebbe néha belepirulok, de egy percig sem bánom.

Megtaláljuk az helyet, leülünk, s ekkor elengedi a kezem.

- Bocsi, csak.. - nézek a kezére. - Csak nagyon sokan voltak, és féltem hogy elsodornak az emberek.

- Semmi baj Natalie. - mosolyodik el, mire én is halványan elmosolyodok. Bekapcsolom az övet, s Niall is majd felszállunk.

Boldog vagyok, hogy nem kell egyedül utaznom, mert ez is borzasztóan megnyugtató, hogy itt van velem. S tudom, nem hagyná hogy bajom essen.

A repülő út kellemesen telik, beszélgetünk, nevetgélünk, s egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát. 

Egyszer csak a repülő megremeg, s én hirtelen bepánikolok. A hangosbemondó ismétli, hogy nincs semmi baj, én még is rosszat érzek.

- Niall! Niall! - mondom kissé hisztérikusan, mire ő megrázza a fejét, s felém fordul.

- Héj nincs semmi baj! Hallod? Natalie! - mondja, de én nem reagálok. Csak a szüleim járnak a  fejemben. A repülő még jobban rázkódik, s már a sírás határán állok. Ekkor Niall felém fordul, megragadja a kezeim és maga felé fordít.

- Natalie! Nyugodj meg. - mondja mélyen a szemembe nézve. Kezeinket összekulcsolja, s szorítja. - Nincs semmi baj! Hallod? - mondja mire kissé megnyugszom, majd bólogatok, de szememből a könnycseppek csak úgy folynak.

A remegés kissé elcsendesedik de még mindig érezni. Niall elengedi a kezem, majd hátulról átkarol és magához húz. Mellkasába fúrom arcom. Szemeim összeszorítom, s próbálom elterelni a figyelmem. Ő a hátamat simogatja, egészen addig amíg a remegés egészen meg nem szűnik. Kissé megnyugszom, s ő egy puszit nyom a hajamba.

- Nincs semmi baj. Vigyázok rád. - mondja mire szívem tempója még jobban felgyorsul, s öröm önt el. Mikor már minden rendben, s a repülő is normálisan megy elhúzódóm annyira Nialltől, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Köszönöm. - suttogom, mire ő felemeli a még mindig az övével összekulcsolt kezemet, s egy apró csókot nyom rá. Egész testemet bizsergés járja át. Halványan egymásra mosolygunk, majd a hangosbemondó kérésére újra bekötjük az öveket, mivel következik a leszállás.

12. rész

A gép előtt ülök, s a neten szörfözök, mikor óriási csattogást hallok. Szemeim kitágulnak, s szívem ezerszer jobban ver. Arrébb teszem a laptopot, majd felállok, s az ajtóhoz igyekszem, s hallgatózni kezdek.

- NATALIEEEE! - hallok egy ordítást, mire megkönnyebbülök, s kinyitom a szobám ajtaját és kinézek. Bátyám előttem áll, szemében látszik, hogy tiszta ideg.

- Igen? - kérdezem természetesen, amitől még idegesebb lesz. Ekkor meglátom mögötte felsorakozni a fiúkat. Ahogy meglátnak elmosolyodnak. Ahogy Niallra tekintek szívem kalapál, s talán kissé el is pirulok.

- Miért nem vetted fel a telefont? - jön felém fenyegetően Austin. - Azt hittem valami bajod esett!

- Nincs semmi bajom. - mondom, mire arcvonásai megenyhülnek, s kitárja karjait. Megölelem, majd hozzáteszem. - Amúgy az ő hibájuk! - mutatok a srácokra mire mind felháborodottan, s értetlenül néznek rám.

- Miért lenne a mi hibánk? - kérdezi Liam, mire elmosolyodok mert felidéződnek az előbb történtek.

- Mert bekövettétek Lola-t twitteren. Felhívott, és sikítozott és annyira megijedtem,hogy levágtam a telefont a földre és betört a képernyője. - mondom a sztorit, mire mind felnevetnek.

- Natalie, de szerencsétlen vagy.. - mondja Austin, mire én is felnevetek.

- Akkor most nincs telefonod? - kérdezi kissé feltűnően szomorúan Niall. Mindenki vigyorog körülöttünk, de valahogy simán ki tudom zárni őket, s csak rá koncentrálni.

- Nincs. - mondom számat félre húzva. Halványan elmosolyodok, s ő is. Ezt a pillanatot a csengő szakítja meg. Feleszmélek arca bambulásából, s ekkor veszem észre, hogy a többiek már nincsenek is körülöttünk. Gyorsan az ajtóhoz sietek. Ahogy kinyitom Lola a nyakamba ugrik.

- Szia. - mosolyodom el. - Héj. Megfojtasz! - fulladozok.

- Bocsi. - nevet fel, majd bejön a házba.

- Te meg hány hétre jöttél? - mutatok a táskáira. Mindketten felnevetünk, s ekkor megjelenik Harry is mellettem. Lola rögtön ledermed, s látszik arcán, hogy mindjárt sikít egyet.

- Szia Lola. - mondja Harry hangosan.

- Szia Harry. - mondja lassan, s álmodozva. Ekkor megjelennek a többiek is, s Lol-on látom, hogy őt már elvesztettük. Szája mosolyra fagyva, s így áll az ajtóban. De még az sem látszik rajta, hogy lélegezne.

- Szia Lolaaaaaa! - mondja Louis, majd a barátnőm nyakába ugrik, aki még most sem mozdul.

- Hali. - mosolyodik el Niall, s int egyet.

- Szia! - int Liam is. Lola még mindig nem mozdul, csak kisebb bólintásokat mutat reakcióként.

- Szia Lola! - mosolyodik el Zayn, majd a lány felé közeledik, s kissé szégyenlősen de egy puszit nyom a homlokára. Látom a lány szemében a mérhetetlen boldogságot. Arca pirosban pompázik ami nem csak engem hanem a fiúkat is megmosolyogtatja.

- Sziasztok. - nyögi ki, s segélykérően rám néz.

- Lola nagyon örül, hogy lát titeket, még mindig nem hiszi el, hogy ti itt, vele szemben és ummm asszem ennyi. - mosolyodok el, mire a többiek felkacagnak Lola folyamatos bólogatásán. A fiúk eloszolnak, majd a lányt bevezetem a szobámba.

- Miért nem mondtad, hogy itt lesznek? Akkor felöltöztem volna normálisan! - kezdte azt, amire számítottam.

- Nyugi! Egyébként nem tudtam róla mert tudod... meghalt a telefonom! - emeltem fel a készüléket, mire belőle kitört a hangos nevetés. Nem bírtam ki, s én is nevettem. Nehezen bírtam abbahagyni, de mivel felejtős vagyok muszáj volt elmondanom. – Egyébként meg jól nézel ki.

- Köszi, de Zayn szerint tuti nem. - mondja szomorúan mire kintről megszólal egy hang.

- De igen! - kukkant be az előbb említett, mire Lola elvörösödik, paradicsomként bámul rám, s nem mer megfordulni.

- Te hallgatóztál? - állok fel, majd elindulok a fiú felé, aki fülét farkát behúzza, s elsiet. - Azért! - mutogatok utána nevetve.

- Hát ez ciki volt. - mondja Lola, mire hangsúlyozásán felnevetek.

- Lányok! - hallok egy kopogást. - Mi megyünk! - már meg is feledkeztem róluk, s szerintem Lola is. Gyorsan felállunk, s Lola kinyitja az ajtót.

- Okés. - mosolyodom el, majd furcsán nézek ahogy Liam közeledik, majd leesik mit akar. Visszaölelem a srácot, majd ahogy sorozatba jönnek mindenkit. Szemem sarkából látom, hogy Lola-tól ugyan így búcsúznak, ami mosolygásra késztet.

Niall az utolsó akit megölelek. Közeledik, majd karjait átfonja derekamon, s erősen magához szorít. Kissé biztosan elpirulok, de kihasználom a helyzetet, s én is erősen ölelem. Szívem, s az övé is kalapál. Fejemet mellkasába fúrom.

- Remélem hamar találkozunk majd. - suttogja a fülembe. Elmosolyodok, s hirtelen egy jó ötlet jut az eszembe.

- Holnap ha elmegy Lola elmennék telefont venni. Esetleg eljönnél velem? - kérdezem mire elenged, mert talán kissé túl sokáig ölelkeztünk. Aprót bólint, s szájáról leolvasom, hogy három órára ide jön.

Boldogan bólintok, majd kikísérjük a srácokat.

*

- Na milyen filmet nézünk? - kérdezi Austin, mire kissé félve nézek barátnőmre.

- Még nem tudjuk. - szólal meg helyettem Lola. Meglepődők reakcióján, úgy látszik nem zavarja, ha bátyám is velünk filmezik. Király.

- Pi élete? - kérdezi hirtelen Austin mire hevesen bólogatok.

- Arról azt olvastam, hogy nagyon jó film. Nekem okés. - mondom.

- Benne vagyok. - mondja Lola is izgatottan.

A nappalit átrendeztük, begubóztunk, majd Austin a laptopját rákötve a tv-re elindította a filmet. Már egy fél órája nézhettük, mikor hirtelen megszólalt a telefonja. Zilálva nézett körül miközben Lola leállította a filmet. Mind a hangot figyeltük, hogy honnan jön.

A telefont a kanapé alatt találtuk meg. Austin felvette, majd csendre intett minket.

- Igen? Itt Austin Frey. Ö.. Jó napot! Igen természetesen. A szombat megfelelne? Rendben akkor szombat 3óra. Visz hall!

- Ki volt az? – kérdezem meglepetten.

- Egy érdeklődő a házunk iránt. Szeretné megnézni, és mivel tudja, hogy már elköltöztünk akkor döntene is, hogy tudod ne kelljen többet utazni. Szombaton akar találkozni, azaz holnap.

- Okés, és mikor mész? - kérdezem mire ő elhúzza a száját.

- Neked kéne menni, mert engem James behívatott holnapra. Ugye nem baj? - kérdezi kissé félénken.

- De hogy baj. - mosolyodok el. - Lola eljössz velem? - fordulok barátnőm felé, aki a fejét rázza.

- Nem tudok, ne haragudj de a nagyiékhoz megyünk a hétvégén. - rántja a vállát.

- Értem, okés. Semmi baj. - mondom. Kissé félelmetes, hogy egyedül kell mennem, de ki bírom.

- Mehet a film? - kérdezi Lola.

- Mehet a film. - dőlök hátra, majd a film ismét elindul.

*

Ahogy a filmnek vége lett már csak én voltam ébren. Nem értem én ezeket, nagyon jó volt a film, hogy lehet bealudni rajta? Hihetetlen.

Feltápászkodok a két ember közül, majd bátyámat kicsit meglökdösöm. Veszi az adást, szemeit kissé kinyitja majd a szobája felé szédeleg, félálomban. Lolát Felsegítem, bár ő is még javában alszik, s beviszem a szobámba, s lefektetem az ágyba.

Nos ez az este sem olyan lett mint amilyet terveztem, de nem baj had aludjanak.

Én nem tudok aludni ezért a nappaliba megyek és lefekszek a kanapéra, ölembe veszem a laptopot majd felmegyek a twitterre. Egy kevés görgetés után meglátom Niall kiírását. Szívem verése akaratlanul is felgyorsul. Kis tétovázás után megnyitom az ablakot, majd írok egy privát üzenetet a srácnak.

"Hát te, hogy-hogy fent vagy még ilyenkor?" küldöm az üzenetet, amire rögtön érkezik a válasz.

"Ezt én is kérdezhetném." elmosolyodok, s nem várok, rögtön pötyögöm az üzenetem.

"A többiek bealudtak a filmen, viszont én még nem vagyok álmos."

"Felhívnálak, de nincs telefonod. Egyébként áll még a holnap?" jön az üzenet, mire lélegzetvételem is felgyorsul. Nem értem én ezt..

"Igen. De nem tudnál olyan 11 fele jönni? Majd személyesen elmondom miért."

"Rendben, 11re ott leszek. Viszont most már nyomás aludni. Álmodj szépeket." írja mire elmosolyodom.

"Szép álmokat. Szia Niall!"

"Szia Natalie!" jön az utolsó üzenet. Mosolyogva csukom le a laptopom tetejét, majd elnyújtózók a kanapén, és egy kevés agyalás után álomba merülök.

Másnap csörgés-csattogásra kelek. Nehezen kinyitom a szemem, majd felülök a kanapén. A bátyámat és barátnőmet látom meg a konyhában, eléggé szerencsétlen helyzetben.

- Ahj Austin! Mondtam hogy felkelted! - hallom Lola hangját, majd mindketten felém fordulnak. - Jó reggelt Natalie. Csinálni akartunk reggelit, de Austin bénázik. - mondja Lola mire felnevetek. Feltápászkodok a kanapéról, majd elindulok a konyha felé.

- Héj, nem jöhetsz be! - állít meg az ajtóban a bátyám.

- Jól van, főnök. - tartom fel a kezem védekezően, majd hátrálok és a fürdő felé veszem az irányt. Rögtön a tükörbe nézek mire kissé megriadok. Irányt váltok, majd a zuhanyzóba belépve letusolok. Ahogy kilépek, a tükörből már egy ismerősebb lány néz vissza rám. Megtörlöm a hajam, majd a törölközőt magamra tekerve lépek ki a helységből.

- Mennyi az idő? - haladok el a konyha előtt, a szobám felé.

- Háromnegyed 11. - mondja nyugodtan Austin, mire egy apró szívrohamot élek át.

- HOGY MENNYI? - ordítom majd mint egy őrült rohanok be a szobámba, ahol Lol-t találom, de figyelembe sem veszem. Austin nevetésétől zeng az egész ház.

- Natalie. Jól vagy? - kérdezi, miközben a szekrényemben kutatok.

- Niall 11re jön. - mondom mire Lola hátradől és elégedetten mosolyog rám.

- Ahha. - mondja vigyorogva, mire kissé ráförmedek.

- Ne vigyorogj, hanem segíts. - mondom mire felnevet, s kivesz a szekrényemből egy tökéletes összeállítást. - Köszönöm! - mosolygok rá, mikor a kezembe nyomja a darabokat.

- Figyu, nekem mennem kell, előbb megyünk a nagyihoz és anya hívott, hogy mindjárt itt vannak. - áll fel az ágyról, majd az ajtó felé indul.

- Okés, kikísérlek. - mondom, megfeledkezve az időről.

- Nem kell, öltözz csak, kitalálok! - legyint, mire a fejemet rázom.

- Nem baj. - indulok el utána. Lola elköszön Austintól is majd az ajtón kilépve megölel és a szülei kocsijához igyekszik. Boldogan integetek Margaret-nek, majd ahogy elhajtanak becsukom az ajtót visszarohanok a szobámba.

- Niall mindjárt itt lesz. Fel tudod tartani? - ordítok bátyámhoz, mire csengetnek.

- Meglesz. - ordítja, majd hallom ahogy kinyílik az ajtó.

11. rész

Megcsörrent a telefonom. Niall becsukja a száját. Előveszem a készüléket majd a képernyőre pillantok. James hív.

Nem! Nem akarok pont most kimenni! Nem hiszem el, csak én lehetek ilyen szerencsétlen... De ezt muszáj felvennem, hiszem a főnököm hív. Megnyomom a zöld gombot, majd felállok és kisétálok a szobából.

- Igen? - kérdezem kissé bunkón.

- Baj van? – kérdezi  James.

- Nincs. - mondom, s mosolyt erőltetek magamra. Az ablakhoz állok, majd elkezdek rajzolni rá. - Miért hívtál? - kérdezem kíváncsian. 

- Azért, hogy változott ez a suli. - mondja mire összeráncolom a szemöldököm. Nem értem miről beszél. - Mármint a tanfolyam. Csak három napot kell menned, mert már is lesz itt egy divatbemutató, ahol a szponzorod szeretne látni.. - hadarja el.

- Ööö.. Értem okés, nekem jó. - mondom mire, ő megkönnyebbülve kifújja a levegőt.

- Csodás, akkor hétfőn 9kor. Egyébként 3. emelet. Szia Natalie.

- Okés, ott leszek. Heló. - nyomom ki a mobilt, majd kissé már boldogabban megyek vissza a nappaliba, ahol a játék már javában folytatódik.

Csalódottan rogyok vissza a földre, majd számra mosolyt erőltetek. A többieknek nem tűnik fel, hogy ez nem egy őszinte mosoly. Igen furdalt a kíváncsiság. Igen szerettem volna tudni, hogy mit érez... De most már mindegy. Ilyen az én szerencsém.

- Ki volt az? - kérdezi Austin mellettem.

- Ööö James. - habogok. – Jövő héten pénteken lesz egy divatbemutatóm és izé csak három napot kell tanfolyamra járnom. - zagyválom össze vissza, mire ő átöleli a vállam. Rádőlök bátyámra, majd folytatjuk a játékot.

Liam pörget, s az üveg szája rám mutat. Nagy szemekkel nézek rá, majd leesik hogy rám vár.

- Ööö izé, felelek. - mondom, mire Harry amolyan felháborodottan néz rám.

- Ne már Nat! - mondja.

- De már. - mosolyodok el, majd visszafordulok Liam felé, mint mindig Austinra dőlve, s várom a feladványt.

- Ki tetszik közülünk a legjobban? - kérdezi, s közben a fiúkra mutogat. Elmosolyodom cselekedetén, s aztán esik le hogy mit is kérdezett. Fejem vörösbe megy át, kissé hezitálok,de tudom úgy sem húzhatom tovább. 

- Niall. - nyögöm ki, mire az említett meglepetten néz fel rám, a többiek mosolyognak, viszont egy valaki kissé csalódottnak tűnik. Nem szól egy szót sem, de látom arcán.

- Nem vagytok éhesek? Én éhen halok. - áll fel az előzőleg említett személy. - Nem megyünk el valahova kajálni? - kérdezi kissé türelmetlenül.

- Most mi van Liam? Most kezd izgalmassá válni, ne már. - panaszkodik Harry. 

- Én benne vagyok. - mondja Austin és rögtön feláll Liam mellé, amivel azt éri el, hogy én eldőlök. 

- Héj! - rázom meg a fejem, majd bekapcsolódok a beszélgetésbe. - Tőlem mehetünk. 

- Na jó. - adja meg magát Harry, majd felugrik Louis hátára és viteti magát. Zayn elkezdi visszarendezni a bútorokat, majd segítek neki.

Ahogy kilépünk a házból egy óriás taxit pillantok meg. Nem tudom hogy a fiúk honnan szereztek ilyet, ahova mind beférünk, de nem rossz, tetszik. 

Elsőként ülök be, s így ablakhoz kerülök. Mellém Harry ül, mellé Louis. Velem szembe Niall, Liam, mellé Austin. Előre pedig Zayn.

- Amúgy hova megyünk? - kérdezem mikor már elég sok ideje utazunk. Mindenki mindenkivel beszél, én viszont eddig csak a tájat bámultam. Ekkorra mindenki egyént fordult felém, majd vállukat rántották.

- Kínaiba. - mondja Zayn, mire mindenki elégedetten bólogat. Ekkor végignézek a társaságon. Bátyám Harryvel és Louis-val társalog, Niall a telefonján pötyög, Liam pedig maga elé néz, arca kissé semleges.

Ekkor elhatározom, hogy beszélni fogok vele, majd tovább kémlelem a tájat. A kocsi lefékezik, majd megállunk és a többiek megkezdik a kiszállást. Én ülök legbelül, s várok ahogy velem szemben Niall is. Egymásra mosolygunk, majd én lehajtom a fejem, mert kissé elvörösödtem.

A többiek már csak rám várnak. Kiszállnék az autóból, de természetesen megbukom. Zayn és Niall egyszerre nyúlnak a kezem után és nekik köszönhetem, hogy nem esek el.

- Hú köszi fiúk. - mosolyodom el, majd vörös arcommal felnézek rájuk. A többiek természetesen nevetnek, ami nem bánt mert én is ezt tenném.  De azért mégsem szeretem, hogy ilyen szerencsétlen vagyok...

- Semmiség. - mosolyodik el Zayn, majd elengedi a kezem és Niall is. Besétálunk az épületbe, majd egy eldugott asztalhoz vezetnek minket. Leülünk, majd elmondjuk a rendelést. 

A kajálás nagyon jól telt, már mindenki, még Liam is nagyon oldott volt. Egyszer még ki is akartak küldeni minket, annyit nevettünk. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat. A fiúk hazavittek engem, ők pedig egy fotózásra mentek Austinnal. Kitettek a háznál, majd rögtön berohantam. 

A házba beérve a konyhába indulok. Felteszek egy fazékba vizet, majd mikor forr filtert teszek bele. Erdei gyümölcsös tea...hmm nyami.

Egy bögrébe töltök, majd az egyik nagy ablakhoz ülök, és a természetet bámulom. Csendben ülök, teát kortyolgatok és az agyam pörög. Mindenféléről. Anyuékról, hogy vajon most büszkék lennének-e ránk, bátyámról hogy olyan jó látni hogy ilyen boldog, a fiúkról, hogy mennyire jól kijövünk, meg hogy ennyit találkozunk és persze Niall-ön hogy most mi van.

Mikor az üvegezésnél kimondtam, hogy ő tetszik arca vörös lett. Nem tudom hogy ez mit jelent, de remélem hogy jót. Viszont azt furcsálltam, hogy Liam olyan semmilyen lett utána. Nem tudom mi történt, de muszáj leszek majd beszélni vele.

Ekkor megcsörren a telefonom és tekintetem a képernyőre szegezem. Lola. Boldogan veszem fel a telefont.

- Szia Lolaaaaa! - nyújtom meg az a betűt.

- Hali Nat! Mizu? - kérdezi. Borzasztó jó érzés dönt el. Még soha egy "barátnőm" sem hívott fel csak úgy hogy mi van velem..

- Mondanom kell valamit. - vigyorodom el.

- Nekem is. - mondja, s hallom hangján nagyon boldog.

- Oké, kezdd te. - mondom, mire ő felsikít. A telefont elrántom a fülemtől, majd levágom a földhöz. 

- Mondd, normális vagy? - kérdezem miután felveszem a készüléket, amin viszont se kép se hang. Hééé, mi van ezzel? gondolom magamban. Megnézem jobban a képernyőt, ami betört. Csodás!

Behörpintem a teámat, majd a szobámba indulok. Bekapcsolom a laptopot, majd ahogy betölt a net felmegyek twitterre. Leírom Lol-nak a skype nevem.

Hallom a pityegést, felveszem majd a képernyőn megjelenik a barátnőm.

- Mi történt? - kérdezi kíváncsian.

- Sikítottál és levágtam a telefont és betört a képernyője. - mondom mire Lola-ból kitör a nevetés, s mondatom végére én is felnevetek.

- Szerencsétlen vagy. - mondja mire ujjaimat fenyegetően mutatom.

- Kellett neked sikítozni. - mondom majd lefekszek az ágyra, s az ölembe helyezem a szerkezetet. - Amúgy mondd már mi történt. - mondom, majd befogom a füleim.

- A FIÚK BEKÖVETTEK TWITTEREEEEEEN! - ordítja mire felnevetek.

- Nekem van egy talán ennél kicsivel jobb hírem. - mondom mire szemei kitágulnak, majd ekkor egy ismerős arc jelenik meg a kamerában.

- Szerbusz Natalie. - mosolyodik el Margaret.

- Szia Margaret. - integetek, majd mikor eltűnik belekezdek. - Tegnap voltunk Niall-el sétálni és azt mondta. Figyelj. Hogy amióta elmentünk Zayn csak rólad beszél. - mikor kimondom az utolsó mondatot Lola kiköpi a szájából a vizet, majd felsikít. Tudatosan előre befogom a fülem, ezért én jól járok viszont Margaret idegesen jön be.

- Lola, ne sikítozz már állandóan! - mondja.

- ANYAAAAAAA! ZAYN! - ugrálja körbe édesanyját, mire felnevetek, s alig bírom abbahagyni. Miután kissé lenyugszik visszasétál a gép elé, majd kérdőre von.

- Hol voltatok Niallel? Mit csináltatok? És hogy volt ez az egész Zayn-es sztori? - kérdezi majd kezével sürget.

- Nem akarsz inkább átjönni, itt aludni és akkor megbeszélhetnénk? - kérdezem, mire ő bőszen bólogat.

- De! Hol laksz? - kérdezi mire lediktálom a címet ő bólogat, majd egy 15 perc múlva találkozunk-kal lecsukja a laptopot.

Elmosolyodom, s végiggondolom ezt az eltelt 10 percet. Igaz hogy eltörtem a telefonom, igaz, hogy Austin meg fog ölni de még is átjön Lola és egy csajos estét tartunk. Király.

10. rész

Sokat gondolkoztam Niall-ön miután lefeküdtem. Töprengetem azon, hogy biztosam jó ötlet-e ilyen közel engedni magamhoz, hogy biztosan jó ötlet-e megbízni benne? Hogy talán még ha úgy alakulna, jó ötlet lenne-e többet találkozgatni?

Hiszen ő egy világsztár. Lehet mindig itt lenne velem, de hát neki a rajongókért is felelnie kell a srácokkal együtt. Mi van akkor, ha turnéra mennek? Mi van akkor, ha nem tudunk több hétig látni, mert elfoglalt, stúdiózik,interjúzik vagy csak épp más országban van koncertezni? Mi van ha nekem a mondellség miatt elkell utaznom valahova?

Ezek s még száz ilyen kérdés cikázott a fejemben, de megoldásra nem leltek. Az álmosság nyomott el, s gondolataim abbamaradtak.

Másnap reggel telefoncsörgésre kelek. A készülék után nyúlok, ami a párnám alatt foglal helyet, majd a képernyőt meg sem figyelve felveszem az egyre hangosodó masinát.

- Igen? - nyögöm ki. A vonal másik végén kuncogást hallok, majd torok köszörülést és végre valaki megszólal.

- Jó reggelt, itt az NCIS.  - hallok meg egy hangot mire a fejem a falba verném.

- De barom vagy. Miért hívsz fel, mikor itt vagy a szomszédban? - kérdezem még minding elég rekedten bátyámtól. - Meg amúgy is mennyi az idő?

- Nem a szomszédban vagyok, hanem a fiúknál és egyébként fél kettő van Csipkerózsika. - mondja mire szemeim kissé kikerekednek. Egy ilyen lottóreklám fut át az agyamon, Mennyi?

A háttérben valaki kérlelését hallom, a telefon szörcsög vagy is átadják.

- Jó reggelt Natalie. - hallok egy kedves hangot, mire arcomra rögtön egy hatalmas mosoly ül ki.

- Szia Niall. - mondom mire a többiek a háttérben elég hangosan húúúúúú-znak.

- Nem lenne kedved átjönni? - kérdezi, s hallom feláll s elhagyja a szobát.

- Elmennék, csak igazából nem tudom hogy pontosan hol laktok. - mondom mire Niall felnevet.

- Igaz. Elmegyek érted, jó? - kérdezi, mire szemeim felcsillannak. Próbálom leplezni izgalmamat.

- Okés. - mondom, mire elköszön s ki is nyomja a mobilt. A készüléket mellkasomra teszem majd ásítok egy hatalmasat. Felkelek puha ágyikómból és a fürdőszoba elé veszem az irányt. Belépek, majd a csaphoz nyúlok, fogat és arcot mosok. A hajamat kellően kifésülöm, majd felkapok egy mackót egy trikóval és kilépek a helységből.

A konyhába indulok és a hűtő felé veszem az irányt. Ahogy kinyitom az ajtót hálásan nézek a tegnap maradt pizzára. Kiveszem majd beteszem a mikróba.

A kechup utáni kutatásomat végzem a felső szekrényben, amit kis magasságom miatt nehéz elvégeznem. Egyszer csak egy kéz nyúl fölöttem mire ugrok és sikítok egyet és a mögöttem álló személyt fellököm és az a földre esik. Megfordulok, s ekkor látom a drága Niallt, aki a földön fekve fájlalja a fejét.

- Úristen, ne haragudj. - guggolok gyorsan le mellé, mire ő felnevet. Én is elmosolyodok kissé, de a szívem még kalapál hiszen pár perce éltem át egy min szívrohamot.

- Nincs semmi gáz. Nem hittem hogy ennyire megijedsz. - mosolyodik el.

- Hát most már tudod. – mosolyodok én is el, majd felsegítem. A mikró jelzi, hogy kész a kaja. Odamegyek majd kiveszem a tálat és leteszem Niall elé az asztalra.

- Te ettél már? - kérdezi, miközben leveszi a kechupot. Minden probléma okozóját.

- Még nem. - mondom kissé értetlenül, hiszen nem értem miért kérdezi ezt.

- Akkor te egyél. - tolja felém a tányért, mire koppan a dolog és rögtön megszólalok.

- De ehetsz belőle te is. Jut. - mosolyodom el, majd elveszek egy szeleltet és nyomok rá kechupot. Fő ez egészséges reggeli, nem igaz?

- Akkor jó étvágyat. - mondja majd ő is beleharap egy szeletbe.

- Neked is. - mondom ki két falat között, mire mindkettőnkből kitör a nevetés.

- Imádom a pizzát. - mondja Niall mire elmosolyodom. A reggelit elfogyasztottuk, s a mosogatógép már végzi is a munkáját.

- Elmegyek felöltözök, jó? - kérdezem mire bólint. - Érezd otthon magad. - teszem hozzá, majd a nappali felé mutatok. Bólint, s elindul a nappali felé, én pedig a szobámba veszem az irányt.

A szekrényből kiveszek egy egyszerű összeállítást, hiszen máshova úgy sem megyünk majd magamra kapom a ruhákat. 

Kimegyek a szobámból, s a nappaliba belépve meglátom Niallt, ahogy nekem háttal tv-zik. Rögtön beugrik az ötlet, s vissza is adom neki a reggelit.

Lassan mögé lopakodok majd hirtelen a vállára teszem a két kezem.

- Búúúúúúúúúúúú! - ordítok mire ugrik egyet. Belőlem kitör az őszinte kacagás, s mikor leesik neki hogy én vagyok ő is felnevet.

- Kész vagy? - kérdezi, mire megpördülök előtte válaszként. Elmosolyodik majd elindulunk.

Kissé olyan érzésem van, mintha meg sem történt volna a tegnapi este. Vagy is nem tudom... Tegnap olyan kissé tartózkodóbb volt, s a találka végén (ami nem volt randi!) még szégyenlős is. Most viszont más. Felszabadultabb. Nem tudom hogy ez jó vagy rossz-e, csak feltűnt.

*

- Szerbusztok fiatalok! Azt hittük már nem is jöttök! - köszönt minket a nappaliba beértve a Répakirály.

- Jó a pólód. - mondj Harry mire elmosolyodok. Niall mondta a kocsiban, hogy Harrynek ez lesz az első mondata. Hát igaza lett.

- Köszi és amúgy sziasztok. - mosolyodom el, majd leülök a Zayn melletti helyre. - Na és terveztetek valamit? - kérdezem, mire kissé perverzen egymásra néznek.

- Üvegezzünk. - mosolyodik el ravaszan Zayn, mire fejemet tenyerembe temetem.

- Legyen. - dörmögöm, mire konkrétan ujjongás tör ki. Bátyámra nézek ujjaim között, aki ugyan olyan ravaszan néz rám. Szuper, elvesztettem.

A kanapé tolódik, s kezemet levéve látom, hogy a fiúk tolják hátrébb gondolom hely hiányában. Mint leülnek a földre, s én is csatlakozom. Zayn és Austin mellett foglalok helyet. Austin mellett Harry, Liam, velem szemben Niall mellette pedig Louis.

- Kezdek. - ajánlja fel Harry, majd választ sem várva megpörgeti az üveget. Pörög, pörög, s végül az üveg szája Zayn előtt áll meg. Kissé megkönnyebbülök, s nagy figyelemmel várom a feladványt.

- Felelek. - mondja Zayn mire Harry arca kissé elsápad.

- Na jó, de csak mert ez az első kör. Tetszik neked Lola? -Harry kérdésére Zayn rögtön elvörösödik mire mindenki kuncog.

- Igen - mondja mire szemem felcsillan, s kacsintok egyet. Zayn reményteli szemmel rám néz mire aprót, alig észrevehetőt bólintok, erre szemébe boldogság szökik. Megfogja az üveget, majd pörget. A üveg szája Niallra esik, aki rögtön szóra nyitja a száját.

- Felelek. - mondja, mire Zayn ördögien összedörzsöli a tenyereit.

- Jelenleg szerelmes vagy? - kérdezi, mire szemeim kitágulnak, szívem ezerszer jobban ver, s leplezem, de izgatott vagyok a válasz miatt. A fiú töpreng, majd szóra nyitja a száját.

9. rész

- Két extrasajtos pizza. - nyújtja át a pizzás srác mosolyogva a rendelést.

- Köszi. - nyomom a kezébe a pénzt, majd az ajtót becsapva a konyha felé indulok. - Itt a kajád! - ordítok bátyámnak, aki már is mellettem terem. Kiveszi az egyik pizzás dobozt a kezemből, majd a nappali felé indul.

Én a konyhában eszek, majd a maradékot a hűtőbe teszem. Hamarosan elérkezik a várva várt fél hét, amikor is elkezdem a készülődést.

Kint borzasztó meleg van és nem is tudom igazán hogy mit kéne felvennem. Kiveszem a kedvenc összeállításomat, majd a fürdőbe indulok.

Egy gyors zuhanyzás és hajmosás után felveszem a kiválasztott darabokat és a hajamat megszárítom. Szőke tincseim kissé hullámosan állnak, ami most kifejezetten tetszik ezért nem is csinálok vele semmit. Felteszem anyukámtól kapott nyakláncomat majd kilépek a fürdőből.

- Wao! - áll meg előttem a bátyám, majd végigszemlél. - Nem rossz. – mosolyodik el majd magához ölel.

- Köszi. - ölelem én is jó szorosan magamhoz. A csengő megszólal és egyszerre rohanunk az ajtóhoz. Bátyám ér oda először, hiszen engem a magas sarkú lassít.

- Hali. - fognak kezet. - Natalie?

- Itt vagyok. - mondom, majd beállok Austin mellé az ajtóba. A bátyám visszamegy, majd egy Jó szórakozást után becsukja az ajtót.

- Csinos vagy. - mosolyodik el, majd elindulunk az utcán. Már mindenhol sötét van, viszont a levegő forró.

- Köszönöm. - mosolyodok el. - És hova megyünk? - kérdezem mosolyodva mire megrántja a vállát.

- Nem terveztem semmi különösebbet, csak megszeretnélek jobban ismerni. – mondja kissé félénken a mondat második felét, mire elmosolyodok.

- Benne vagyok. - mondom mosolyogva, mire az ő szája is egy halvány mosolyra húzódik. - Akkor mesélj magadról.

- Niall vagyok, bár ez szerintem nem meglepő. - kezdi, mire felnevetek. - Írországban születtem, Mullingarban. Az X-factorban találkoztam a fiúkkal és egy közös házat vettünk és ide költöztünk Londonba, viszont anyáékhoz egy hónapba legalább egyszer hazamegyek. - mondja már kissé felszabadultabban. - Most te jössz. - néz rám gyönyörű kék szemeivel, amik a lámpa fényben még jobban csillognak.

- Hát... Bostonban születtem és ott is éltünk egészen pár héttel ezelőttig. Anyáék korán elmentek, és Austinnal egyedül maradtunk. 15 éves koromtól szülő nélkül nőttem fel. - mondtam, s a mondandóm végére kissé eluralkodnak rajtam az érzések. Egy könnycseppet kitörölök a szemem sarkából, majd mosolyt erőltetek magamra és Niall felé fordulok.

- Eszünk egy fagyit? - kérdezi, s látom próbál felvidítani.

- Igen. - mosolyodom el már őszintén, majd pár perc séta után bemegyünk egy kis kávézó szerűségbe. A pulthoz sétálunk, s vizsgáljuk a kínálatot.

- Helló, mit kértek? - mosolyog ránk egy srác a pult mögül.

- Nat. - jelzi Niall hogy mondjam én. Gondolkozok, majd a jó öreg kedvencemre esik a választásom.

- Erdei gyümölcs és citrom. - mutatok a kiválasztott fagyira, amit a két srác mosolyogva figyel. Kiszedi a gombócokat, majd a kezembe nyomja.

- Nekem pedig egy csoki és egy karamell. - mondja Niall, majd átveszi a nyalánkságot és kifizeti. Kisétálunk a kis üzletből, majd elindulunk az utcán.

- Ez isteni. - fordulok Niall felé, aki mikor rám néz felnevet. - Mi az? - kérdezem, mire a szája köré mutogat. Odanyúlok, s ekkor érzem, hogy fagylaltos. Felnevetek én is majd letörlöm és tovább sétálunk. Egyszer csak Niall megáll egy pad előtt, s ekkor veszem észre, hogy a Temze partján vagyunk, s azt is hogy ez az a pad, ahol Lola-val találkoztunk.

Elmosolyodok a gondolatra, majd leülök Niall mellé.

- Min mosolyogsz? - kérdezi. Ő már megette a fagyit, én viszont most végeztem az első gombóccal.

- Itt találkoztam először Lola-val. - mondom mire bólint, majd a vizet kezdi el tanulmányozni.

- Nagyon kedves lány. És tökre bejön Zaynnek. Amióta elmentetek egy csomót beszélt róla. - mondja, mire boldogság önt el, s megjegyezem, hogy ezt muszáj lesz elmondanom Lolnak. Nagyon boldog lesz.

- Olyan gyönyörű itt minden. - mosolyodok el pár perc némaság, s a fagyim megevése  után majd fejemet oldalra dőtve nézem a folyót. Niall kissé közelebb húzódik hozzám, s ekkor a másik irányba, azaz rá hajtom a fejemet. Érzem szívverését, ami nagyon gyors. Elmosolyodom s remegő gyomorral nézek fel rá.

Rám néz, elmosolyodik, s megsimítja az arcom.

*

- Köszönöm hogy eljöttél velem. Jól éreztem magam. - áll meg Niall a házunk előtt. Szembe fordulok vele, s bólintok.

- Én is. - mosolyom levakarhatatlan.

- Majd találkozunk. Jó éjszakát. - mondja majd közel hajol hozzám, olyannyira hogy levegővételét az arcomon érzem. Egy kis hezitálás után puha ajkaival egy puszit nyom arcomra. Gyomrom remeg, s a szívem is olyannyira kalapál, hogy félek, kitöri mellkasom.

Arcomon ég a pír, s ahogy elhajol látom az ő arca is piros színben pompázik. Mindketten elmosolyodunk, majd elindul.

- Jó éjszakát. - ordítom utána, mire visszanéz és rám mosolyog.

Ez volt életem egyik legszebb estéje.

Talán kissé elvarázsolva lépek be a házba, ahol sötétség honol. A táskámban a telefonom után kutatok, majd mikor meglelem rányomok a képernyőre. 23:13. Elképedek az idő láttán, s nehezen hiszem el, hogy ilyen sokáig távol voltunk.

A házba lábujjhegyen lépkedek, majd meglátom, hogy bátyám ajtaja alól fény szűrődik ki. Bekopogok majd lassan kinyitom az ajtót. Bátyám felnéz, látszik hogy félig aludt.

- Hazaértem. - suttogom, mire bólint, s kezével beljebb invitál.

- Na mi volt? - ül fel az ágyon. Odasétálok az ágyához, leülök, majd mesélésbe kezdek.

Bátyám végig mosolyogva hallgat, s mikor befejezem egy puszit nyom a homlokomra.

- Hajrá. - kacsint, s elterül az ágyon.

8. rész

Ahogy beérek nagy nevetéseket hallok. Most hogy egyedül vagyok jövök rá, hogy ez a ház hatalmas. A nappali felé mennék, de nem tudom hogy merre kéne indulnom...

- Eltévedtél? - hallok meg egy hangot a hátam mögül. Megfordulok, s Niallt találom magam előtt aki mosolyogva figyel.

- Talán. - mondom kissé félrehúzva a számat mire mosolya még szélesebbre húzódik. Ellöki magát a faltól, majd elindul. Utána sietek. Előttem megy az a srác, akit még a találkozásunk napján a pokolba küldtem volna... Most pedig úgy megyek utána mintha hozzá lennék kötve. 

Valami nagyon változott. Talán összezavart az, hogy itt mindenki kedves velem és nem az az elsődleges céljuk, hogy bántsanak...s ezáltal közel engedem őket magamhoz. Ez mind szép és jó, csak félnem kéne attól, hogy megbántanak, s visszaélnek a bizalmammal nem? Lehet hogy kéne, de valamiért nem félek...

Hirtelen beleütközöm valakibe. Megrázom a fejem, majd felnézek. Niall áll előttem, s halványan  mosolyog.

- Bocsánat. - mondom, mire megrázza a fejét.

- Semmi baj Natalie. - mondja majd mint egy úriember betessékel a szobába, ahol egy számomra idegen lányt látok. Épp ekkor állnak fel Louis-val. A lány ahogy megpillant elmosolyodik majd odasiet hozzám.

- Szia, gondolom te vagy Natalie. - mosolyodik el, majd felém nyújtja a kezét. Gyönyörű barna hullámos hajú lány. Stílusa hasonló az enyémhez, nagyon elegáns. Arca mosolygós. Nagyon illett Louis-hoz. - Eleanor vagyok.

- Örülök. - fogadom el a kezét majd rámosolygom. 

- Nekem mennem kell, remélem még találkozunk. - mondja, majd Louis kiséretében kisétál. 

- Én is. - fordulok utána. Mikor eltűnik elindulok a kanapé felé, majd leülök. Niall utánam sétál, majd leül mellém, elég távolságot hagyva, még is közel. Bátyám és Harry nem is figyelnek ránk, egymás ellen beszélnek és nevetnek.

Niall hirtelen beszédre nyitja száját. Oda fordulok, de ekkor bezárja. Majd újra kinyitja.

- Hogy vagy? - kérdezi kissé bizonytalanul. De aranyos! gondolom, majd megrázom a fejem. Ezt tényleg én gondoltam? 

- Jól köszönöm. - nézek fel rá, majd elmosolyodik és én is. Ekkorra bátyámék egy kukkot sem szólnak, ami nekem fura. Oda fordulok és nincsennek is itt. Értetlenül fordulok vissza Niall-höz.

- Az előbb mentek ki. - mondja.

- Észre sem vettem. - mosolyodom el. Még mindig őt nézem. A szemei megbabonáznak és nem tudom levenni arcáról tekintetem. Csak nézem őt és ő is engem. A csend nem válik kínossá, mindketten élvezzük a pillanatot. Nem tudom menyni ideje tarthat ez... lehet pár perc, de az is lehet hogy már egy órája. Amikor vele vagyok, nem érzem az idő múlását.

Egyszer csak valaki beront. Nehezen, de félrehúzom a fejem és a dörömbölés irányába nézek.

- Ne haragudjatok, nem akartam megzavarni semmit. Csak nekünk hamarosan menni kell egy interjúra Niall! - mondja kissé kínosan Liam, majd a választ meg sem várva kimegy a helységből. Mondanom kellett volna, hogy nem zavartál meg semmit, de ez nem így volt. Valami történt. Nem beszéltünk, csak néztük egymást, de még is történt valami.

- Akkor megkeresem Austint és megyünk. - állok fel, mire Niall is feláll velem. 

- Gyere, nehogy megint eltévedj! - mosolyodik el, majd a kezem után nyúl, de nem fogja meg. Kezeit pár másodpercre a levegőben tartja, de visszahúzza.

Nem hittem hogy valaha is ilyet fogok gondolni róla, de jól esett volna ha megfogta volna a kezem. Tudom hogy nem jelent semmit...de jól esett volna.

A fiú mellett mentem, s utunk a konyhába vezetett.

*

- Szia Natalie. Köszönök mindent! - ölel meg Lola. - Esetleg megadod a számod, hogy tudjunk még találkozni?

- Persze. Add a telefonod. - mondom mikor elenged. Gyorsan bepötyögöm a számom, megcsörgetem magam hogy nekem is meglegyen az övé, majd a kezébe nyomom a készüléket. 

- Köszönöm! - ölel meg újra.

- Nagyon szívesen! - mondom, mire dudálnak. Hátra fordulok ahol a fiúk türelmetlenül néznek rám. Gondolom azért, hogy haladjak már. Még egyszer megölelem Lol-t, bár egy kis hátsó szándék is lapul bennem. - Volt valami Zayn-nel? - suttogom a fülébe.

- Megadta a számát. - enged el, s láttam arcát pír borítja. Rákacsintok majd elindulok a kocsi felé. Onnan intek még egyet, majd beszállok.

- Nektek lányoknak, mindig eddig tart a búcsúzkodás? - kérdezi Liam kissé idegesen, de mégsem leszidva.

- Talán. - mosolyodom el, mire legyint majd kicsit jobban megnyomja a gázt. Nem érzékelem hogy merre megyünk, mert csak úgy suhanunk. Egyszer csak a kocsi lefékez, s ekkor veszem tudomásul, hogy megjöttünk, hazahoztak.

Gyorsan kikapcsolom az övet, mert Liam idegesen dobol a kormányon. Nyitom az ajtót, mikor valaki a kezembe nyom egy papírt. Oda fordulok, s Niallt látom. Kissé félénken néz rám. Nem reagálok semmit, hanem kinyitom az ajtót majd kiszállok, s utánam Austin is.

- Majd beszélünk fiúk. Kösz mindent! Csáó! - csapja be az ajtót, s ekkor Liam rögtön megindul. 

*

Belépünk a házba s én elindulok a szobám felé, hogy végre felvegyek valami kényelmes ruhát. Ahogy beérek ledobom a táskám az ágyra majd a szekrényt kinyitva kiveszek egy melegítőnadrágot és egy top-ot majd gyorsan átveszem.

Kisétálok a konyhába, majd kinyitom a hűtőt. Üres. Szuper. 

A telefon után nyúlok, majd pötyögöm a pizzás számát, s közben bátyám szobája felé veszem az irányt. 

- Milyen pizzát kérsz? - ordítok be, mert szobája ajtaját csukva találom.

- Amilyet te. - nyitja ki az ajtót, majd visszamegy és leül az ágyra. Megrendelem a pizzákat, majd a telefon letéve a komódra a bátyám mellé ülök.

- Nat, - kezdi, mire felé fordulok. - Mit adott a kezedbe Niall? - kérdezi. Arca kissé megfeszül. 

- Még nem néztem meg. - mondom, majd felpattanok és a szobámba megyek. A táskámból elő kutorászom a papírt, majd visszasétálok Austinhoz, s közben széthajtom a cetlit. "Este találkozunk?"

Bátyám felé fordulok mikor elolvastam azt az egy sort, ami miatt a szívem kétszer gyorsabban vert. Nem tudtam hogy ez miért van, s hogy mit jelent, de kezdett tetszeni. 

Kérdően nézek rá, mire bólint, s arcomra hatalmas mosoly ül. Köszönetképpen megölelem, majd a telefont felkapva pötyögni kezdek. Amint elküldöm az sms-t, amiben egy szó szerepel, az "Igen." a válasz rögtön érkezik. "Hétre érted megyek."

Nem tudom mi történt velem. Ha rágondolok szívem hevesebben ver. Kívánom azt hogy megöleljen, hogy egyszerűen hozzám érjen...és alig bírok várni addig amíg találkozunk. Bátyám felé fordulok aki kimondja azt a két szót, amit én nem merek elhinni.

- Hugi... Szerelmes vagy! - fejem bele nemegyezően rázom, de ő csak elégedetten mosolyog. 

- Dehogy. - mondom. A csengőszó kiment a további beszélgetésből. Felugrok majd az ajtóhoz rohanok.

7. rész

- Sziasztok fiúk! Arra. - köszön James, és hozzá illően sürgetve beszél.- Natalie! - mondja kissé hisztérikusan mire én egyet ugrok. - Hát neked meg mi van a homlokodon?

- Ööö... ragtapasz. - mondom kissé félve. - Tegnap nekimentem egy ajtónak. - mondom lassan, mire a fiúk felnevetnek.

- Csend! - mutat feléjük James. - Jó mindegy... Fiúk nyomás Camila után, Natalie te pedig gyere velem léccives.

James választ sem várva elindul, s én utána loholok. Egy nagy ajtón ront be egy csodás szobába, gondolom az irodájába. Utána sietek, majd becsukom az ajtót. James egy székre mutat, amire rögtön leülök, egy szót sem szólva. 

Ő leül velem szembe, s látom arcvonásai megenyhülnek.

- Na szóval Natalie, tényleg komolyan gondoltad, hogy szeretnél nálunk modell lenni? - kérdezi kedvesen, mégis komolyan.

- Igen természetesen, bár lenne pár kérdésem. - válaszolom mosolyogva.

- Rendben, halljuk. - dől hátra a széken, majd kezét összefonja mellkasán.

- Először is ez az egész mennyibe kerülne? Mert hát tudod most költöztünk ide... - kezdem mire James rögtön közbevág.

- Semennyibe. Már találtam neked szponzort aki még a portfóliót is kifizeti. - mosolyog elégedetten, mire leesik az állam.

- Ez komoly? Úristen ez nagyon szuper! - állok fel kicsit meggondolatlanul majd az asztal megkerülve James nyakába ugrok.

- Jól van Natalie, nyugi! - mondja mosolyogva majd eltol magától. - Más kérdés? 

- Kell tanfolyamra járnom? - kérdezem, miközben visszasétálok és leülök a székembe.

- Igen, de csak 1 hét az egész. Ma csütörtök van, szóval jövőhéten akár kezdheted is. - lapozgatja a naptárát. - Ez egyébként annyit jelent, hogy egy hétig reggel kilenctől kettőig ott vagy és akkor szakemberek segítenek. Vizsga vagy hasonló nem lesz. 

- Okés ez szuper. És a helyszín az ez a torony? - kérdezem, mire James bólint. - Oké, rendben, nagyon köszönöm. - állok fel, majd kezet fogok vele. 

- Mi köszönjük. - mosolyodik el, majd kitessékel a szobából. 

*

Egy kis töprengés után úgy döntöttem, hogy nem kutatom fel a fiúkat, hiszen biztosan megvannak nélkülem is, hanem körbenézek Londonban. Hiszen mióta megjöttünk csak megyünk ide oda, még sosem volt időm szétnézni. A bátyámnak dobtam egy sms-t hogy hívjon fel, ha végeztek.

A toronymagas épületből kiérve megcsapott a jólesően meleg levegő. Mivel igazából fogalmam sem volt hogy hol vagyok és arról sem tudtam sokat hogy merre kéne menni balra indultam el. Az utcán csütörtöki nyüzsgés volt amit imádtam. Szeretem a pörgős helyeket és London egy ilyen hely. Pár utcát sétáltam mikor megláttam a Temzét. Gyorsan átfutottam az úton majd a gyönyörű folyó partján kezdtem sétálgatni. Olyan tökéletes volt minden... és alig tudtam elhinni, hogy ez nem egy álom.

Egy kis parkra akadtam, ahol rögtön lecsaptam a kiszemelt padra, mely szemben állt a Temzével. Nem tudtam betelni a látvánnyal, akár órákig is bírtam volna nézni, olyan gyönyörű volt.

- Szia. Bocsi, leülhetek? - hallok meg hirtelen egy hangot, s emiatt felfüggesztem a folyó bámulását. 

- Szia persze. - nézek fel az előttem álló személyre. 

- Köszi. Egyébként Lola vagyok. - nyújtja felém a kezét a lány, majd leül mellém. 

- Natalie. - mosolyodom el.

- Lehet kettő kicsit személyes és lehet kínos kérdésem? - kérdezi mire elég érdekesen nézek felé, majd lassan bólintok. - Oké. öö direkt van a fejeden, egy ragtapasz? - kérdezi kínosan mire felnevetek majd leveszem.

- Igen direkt volt, de most már nem vérzik, ugye? - kérdezem mire közelebb hajol majd megrázza a fejét. - Okés, és mi a második kérdésed? - mosolygok rá. Magamat is meglepem, hogy milyen könnyen barátkozok. Sokat változtam, tényleg nagyon sokat.

- Hát az, hogy... - kezd el kutatni a táskájában, majd kivesz egy újságot és a címlapra mutat. - Ez itt te vagy Zayn Malik-kel? - kérdezi nagy szemekkel. Kikapom a kezéből az újságot majd rögtön olvasni kezdem. 

" Zayn Malik, a One Direction szépfiúja megtalálta élete párját? A minap a fiatal énekest, londoni házukból elindulva kaptuk lencsevégre mikor is egy ismeretlen lánnyal kézen fogva sétált. Nem tudunk semmi konkrétat, de reméljük a legjobbakat!"

- Én vagyok. - képedek el a cikk átböngészése és a kép alapos megfigyelése után. 

- És igaz? - kérdezi félénken, mikor visszanyújtom neki az újságot.

- Nem. - mosolyodok el. Szemében megkönnyebbülés látok, ami mosolygásra késztet. - Szereted őket? - a lány kérdésemre elpirul és lehajtja a fejét.

- Nagyon. - mosolyodik el. 

- Ki a kedvenced? - kérdezem kíváncsian, s teljes testemmel felé fordulok. Felnéz rám, szemei csak úgy csillognak.

- Zayn. - pirul el újra mire elvigyorodok.

- Valahogy éreztem. - mondom neki, majd felnevetek. - Szeretnéd, ha bemutatnálak neki, nekik? - kérdezem mire a lány felugrik a padról és elkezd ugrálni.

- Ezt komolyan mondod? Megtennéd? Tényleg? - arcáról levakarhatatlan a mosoly és gyönyörű, csillogó szemei is könnyeznek.

- Persze. Főleg hogy látom, hogy ennyit jelentene neked. - állok fel én is majd ölelésre nyitom karjaim. Lola majd fellök, úgy rohan felém és ugrik a nyakamba.

- Köszönöm! - mondja, majd pár perces szorongatás után eltol magától. - Mikor? - tér rögtön a lényegre mire felnevetek.

- Bátyám hív ha végeznek és akkor, ha neked jó. - mosolyodom el mire hevesen bólogat. 

- Oké. Öö nagyon elsírtam a sminkem? - kérdezi, mire bólogatok.

- Igen eléggé. - húzom a számat.

- Itt lakok pár percre. Nem jönnél fel? Én meg rendbe teszem magam. - mondja, mire vállmat rántva válaszolok.

- Nekem okés. - mosolyodom el.

- Nagyon köszönök mindent. Fhu nem is tudod elképzelni, hogy ez mennyit jelent nekem. Tudod hiába hogy itt lakok Londonban nincs annyi pénzünk és még egy koncertjükön sem voltam.. Pedig el sem hiszed mennyire szeretnék. - álmodozik mellettem Lola. - Köszönöm, hogy valóra váltod az álmom! - mondja felém fordulva, mire bólintok. - És egyébként Natalie, te idevalósi vagy? Mert még nem láttalak a környéken.

- Nem. Pár napja költöztünk ide a bátyámmal. - válaszolom mire bólogat. - Egyébként hány éves vagy? 

- 18 - mosolyodik el büszkén. - Már csak egy évem van a suliból. És te?

- 19. - mosolyodok el pimaszul. Persze hogy élvezem, hogy idősebb vagyok. - És egyébként te itt laksz?

- Igen. Itt születtem. - mosolyodik el, majd befordul az egyik háztömbhöz. - És itt lakunk. - mondja, majd a kódot beütve nyitja ki a ház ajtaját, majd előre tessékel.

- Menny te előre, én nem tudom hova kell menni. - mondom neki, mire bólint.

- Oké, igaz. - szalad be a házba, majd fel a második emeletre. Benyit a 16-os számú lakásba.

- Szia anya, megjöttem! - ordít egyet, mire megjelenik egy elég fiatalos nő. Szívem kissé összeszorul, de könnyen tudom tartóztatni magam.

- Szia kicsim. - mosolyodik el. - Ó kit hoztál? - néz felém, mire Lola rögtön megszólal.

- Anya ő itt Natalie. Most találkoztunk a parkban.

- Jó napot! - nyújtom a kezem. - Natalie Frey. 

- Szia Natalie. Margaret vagyok, nyugodtan tegezz. - rázza meg a kezem, majd Lola felé fordul.

- Miért van teljesen elmosódva a sminked? - kérdezi kissé ijedten.

-Majd Natalie elmeséli, nekem most sietnem kell. - mondja, majd berohan egy helységbe. Vagy a szobájába vagy a fürdőbe, nem tudom.

- Hát rendben. - bólint Margaret. - Gyere, ülj le itt a nappaliban. Kérsz valamit enni vagy inni?

- Nem köszönöm szépen. - mosolyodok el, majd leülök a kanapéra. - Egyébként azért volt elkenődve Lola sminkje, mert gondolom tudod, hogy nagyon szereti a One Direction-t. - kezdem, mire Margaret lázasan bólogat. - Szóval én ismerem őket és szeretném nekik bemutatni Lol-t. - mondom, s mikor a velem szemben ülőnő felfogja, ő is felugrik.

- Komolyan megteszed ezt a lányomért? Natalie, nagyon köszönöm! - mondja, majd az ő szeme is könnybe lábad. 

- Nagyon szívesen teszem. - mosolyodok el, majd hirtelen kissé megrémülök a telefonom csörgésétől. - Elnézést, megbocsátasz egy percre? - kérdezem mire bólint, majd ahelyett hogy én felállnék ő megy ki a szobából és abba a helységbe indul, ahova Lola is bement.

- Igen? - szólok bele a készülékbe.

- Végeztünk. - hallok egy hangot, ami nem Austiné. 

- Oké, és ki vagy? - kérdezem mosolyogva.

- Zayn. - mondja ő is mosolyogva.

- Ó szia Zayn. Figyelj, siettek valahova? - kérdezem, mire a vonal másik végén ordítozást hallok, mármint Zaynt, ahogy odaordít Liamhez.

- Azt mondja Liam, hogy csak négyre van programunk. Miért? - kérdezi. Ekkor már Lola és Margaret is körülöttem állnak. Lol akkor rohant ki, mikor kimondtam, hogy "Ó szia Zayn.".

- Szeretnék bemutatni nektek valakit. - mosolyodom el, majd Lola-ra kacsintok.

- Okés. Niall már éhes, szóval mit szólnál ha elmennék értetek és elmennénk hozzánk? - kérdezi mire bólogatok. Csak ugye ő ezt nem látja.

- Persze okés.

-Hol vagytok most? - kérdezi, mire Lola a kezembe nyom egy papírt, ahova egy cím van felírva. Felolvasom Zaynnek. - Okés, 5 perc. Szia.

- Hali. - mondom, majd kinyomom a mobilt. - 5 perc. - mosolyodom el, mire Lola újra a nyakamba ugrik.

*

- Gyertek, szálljatok be! - hallom Niall hangját. Az autó már megállt, de Lola-t alig bírtam megmozdítani. Szó szerint lefagyott. Odavonszoltam az autóhoz, majd betuszkoltam. A fiúk egy óriás autóval jöttek, szóval mind elfértünk.

- Sziasztok srácok. Ő itt Lola. - mutatom be a mellettem ülő lányt, aki úgy szorongatja a kezem, hogy szerintem már meg is halt. 

- Szia Lola. - köszönnek a fiúk, viszont barátnőm meg sem mer nyikkanni.

- Umm... szóval tudjátok, nagyon nagy rajongótok, szóval most sokkos állapotban van. - mosolyodom el, mire a fiúk arcára elégedett mosoly ül ki.

Az autót Liam vezeti, mellette az anyós ülésen Austin terpeszkedik. Velünk szembe ül Louis, Harry és Zayn, mellettem pedig Niall. 

*

- Megjöttünk. Kiszállás! - paterol ki szó szerint a kocsiból minket Liam. Az út végére Lola már kicsit feloldódott bár látszik rajta, hogy még mindig alig hiszi el, hogy ez történt vele. 

- Natalie, jössz? - hallok egy ordítást, mire feleszmélek. Egyedül állok az utcán, a többiek már a házban vannak. 

- Öööö persze. - mosolyodom el, majd utánuk szaladok. 

6. rész

- Nem kéne már felkelteni őket? 

- Had aludjanak még!

- De keltsük már fel! Nézni akarom a tv-t!

- A szobádba is van tv, te barom!

- De itt nagyobb! Meg szebb! - eféle párbeszédre keltem. Az első mondatoknál még kibírtam, de ennél a "Meg szebb!" résznél kitört belőlem a nevetés. A fiúk egy emberként fordultak felém.

- Natalie, te fel vagy? - kérdezi hitetlenül Louis.

- Fel. Már egy ideje. - nevetek ugyan olyan őszintén. - És igen minden hallottam. 

- Ne már.. - pirul el Göndörke, mire mindenki felnevet. A zajra Austin is felkel, ezzel engem lelökve az ágyról.

- Aúúú! - sikítok fel, mire Zayn és Niall egyszerre ugranak oda. 

- Minden oké? - kérdezi Niall.

- Persze. - mosolyodom el, majd a homlokomhoz nyúlok. A vér megint szivárog a tegnapi sebemből.

- Hozzá kell szoknotok. Nagyon szerencsétlen. - mondja Austin még kicsit kómásan. Erre egyébként mindenki felnevet, kivéve engem.

- Igaza van. - nevetek fel én is belegondolva az eddigi szerencsétlenségeimbe. - Szzzz.. megint vérzik. - mutatom a véres ujjam az előttem lévő személy felé, aki felsegít majd a fürdőbe rángat. 

- Ez csípni fog. - mondja miután leültet a kád szélére, majd elővesz egy üvegcsét.

- Mi az? - mutatok a keze felé. 

- Betadin. - mondja, majd zsebkendőre cseppent egy-két cseppet belőle.

- Ó a régi, jó barátom. - mondom, mire Liam felnevet. Mikor hozzáérinti a sebemhez kicsit felszisszenek, de lassan hozzászokom a kellemetlen érzéshez. 

- Milyen ragtapaszt kérsz? - sorakoztatja fel előttem a lehetőségeket. 

- Ezt! - mutatok rá arra, amelyik a legjobban tetszik.

- Éreztem. - mosolyodik el, majd felragasztja a homlokomra. - Na kész vagyunk. 

- Köszönöm. - mondom majd felállok és Liam kíséretében kisétálok a fürdőszobából.

- Hát te meg hogy nézel ki? - kérdezi bátyám mikor megpillant. 

- Miért? Nem tetszik a zsiráfos ragtapaszom? - kérdezem vigyorogva, mire bátyám is felnevet.

- Nem akarom tudni, hogy nektek miért vannak ilyen állatos ragtapaszaitok, ugye? - fordul Austin a fiúk felé, mire mind megrázzák a fejüket. - Reméltem. 

- Mutasd csak! - jön felém Louis, kezeit fenyegetően tartva. - Huh! Nagy szerencséd, hogy nem használtad el a répás ragtapaszaim! - mondja, majd mint aki jól végezte dolgát elindul a konyhába. Egy ideig csak állok, majd nem bírom türtőztetni magam, felnevetek.

- Ez nem Liam szobája... - ült le mellém Zayn a kanapéra. Mosolygott szóval tudtam, hogy nem akar leszidni vagy hasonlók. 

- Tudom. - mosolyodtam el halványan. 

- Máskor én megyek át Liam-hez. - mondja mosolyogva majd hatalmasat csap a combomra.

- Hé! Ez fájt! - néztem rá durcásan, majd visszaadtam neki ezt a gesztust. Éppen felordítani készült, mikor megfogtam a száját. - Megérdemelted. - vigyorodtam el.

- Éhen halok! - ordít fel Niall, majd ledobja magát mellénk a kanapéra. - Natalie! - mondja, és mintha egy égő gyulladt volna fel a feje fölött megszólal. - Lennél olyan kedves? - kérdezi szemeit nagyra nyitva. Nem kellett mondania, tudtam mire gondol.

- Rendben. De ne szokjatok hozzá. - mosolyodom el, majd felállok és a konyha felé veszem az irányt. A specialitásomat készítem el, ami a bundás kenyér. 

- Kész a reggeli! - ordítok ki, mire mint akik száz éve nem ettek rohannak be a ház hímnemű lakói. 

- Austin...a húgod itt marad. Ez nagyon finom. - ránt magához Louis. Austin felnevet, de senki sem nevet vele.

- Louis komolyan gondolta. - teszi Harry a bátyám vállára a kezét. Erre kicsit ijedten néz, mire felnevetek s velem együtt a többiek is. A reggelit gyorsan elfogyasztottuk, majd beültünk a nappaliba beszélgetni.

Hihetetlen hogy egy két nap alatt ennyire összefonódott az életünk, a híres banda életével. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fog velem történni. Eddig a költözés csak jó dolgokat tartogatott, aminek nagyon örülök. Remélem ez így is marad.

A bambulásból egy telefoncsörgésre eszméletem fel. Austin telefonja csörgött.

- Haló? Ó szia. Ma? Mikor? Mindenki? Okés, ott leszünk. - majd kinyomja. - James volt, van egy óránk, hogy bemenjünk a stúdióba. - mondja mosolyogva.

- Én is? - kérdeztem bátyámat, mire bólint. - Austin van 5 perced összeszedni magad még haza kell mennünk előtte. - ugrok fel majd a ruhámat felkapom és berohanok a földszinti fürdőbe. Eléggé feloldódtam és otthon éreztem magam ahhoz, hogy megkérdezzem, hogy bemehetek-e.

Gyorsan levettem Niall ruháit, melyek még mindig az ő édes illatától illatoztak, majd belebújtam a tegnapi ruháimba. Szépen összehajtogattam a pizsamát, majd megfésülködtem és kiléptem.

- Köszönöm a ruhákat. - mosolygok Niallre, aki éppen ekkor rohan fel a lépcsőn. Visszafordul és elveszi tőlem a ruhákat. 

- Bármikor. - kacsint, majd újra elindul a fel a lépcsőn.

- Figyelj Natalie, a fiúk elvisznek. - mondja bátyám mikor leülök mellé a kanapéra. Csak ketten vagyunk a helységben, gondolom a többiek elmentek felöltözni.

- Oké, de nem tartod kicsit gáznak, hogy mindig ők hurcolásznak? - kérdezem tőle, őszintén.

- De, kicsit zavar engem is. De hát... - kezdi mire közbe szólok.

- Élvezzük ki, mi? - vigyorodok el, majd ő is. Magához szorít, mire én megcsikizem. Férfiasan...áh dehogy. Tiszta lányosan felsikít, mire felnevetek.

- Héj. Jól vagy Natalie? - ordít le az emeletről Liam, mire még jobban felnevetek. Nem bírom abbahagyni, már fetrengek tőle. Bátyám lökdös, hogy hagyjam már abba, de nem bírom.

- Mit nevetsz annyira? És miért sikítottál? - jön le érdeklődve Liam. Megint felnevetek, és nem tudom elmagyarázni mi történt csak szavakat nyögök ki.

- Ő. Sikított. - és ahogy eszembe jut a pillanat újra felnevetek. Nagyon régen nevettem ennyit, mint azóta mióta ide költöztünk Londonba.

- Mi ez a reggeli jó kedv fiatalok? - jön le Harry, hátán Louis-val.

- She...she...mmi. - nyögöm ki a nagy levegővételek között. 

- Jól vagy Natalie? - kérdezi Louis az arcomat fürkészve. 

 - Persze. - törlöm le az örömkönnyeket az arcomról. Ekkor lekászálódik a lépcsőn Niall, aki maga után húzza Zaynt. 

- Indulás! - utasítja Louis Harry-t, majd kirohannak az ajtón. Mindenki jókedvű, ezért mint önfeledten szaladunk utánuk. Hirtelen a kapun kiérve ezer fotóssal találjuk szembe magunkat. A fiúk és Austin is magabiztosan mennek a kocsikhoz. Kivéve engem, és az engem megváró Zayn-t. Felnézek mert valahogy megrémít a helyzet. Ő biztatóan kacsint egyet majd megragadja a kezem és elkezd futni. Ekkor valahogy elfelejtem, hogy most fotósok fényképeznek, kérdezgetnek, ordítoznak, csak futok Zayn után.

A kocsi menedéket nyújt mindkettőnknek. Ahogy beszállunk Liam benyomja a gázt, majd el is indulunk.

- Hú köszi. Kicsit lefagytam. - fordulok Zayn felé, aki csak legyint.

- Hozzá kell szoknod kislány. - mosolyodik el csábosan mire nagy szemekkel nézek rá.

- Kislány? - mosolyodom el pimaszul. - Mikor is születtél?

- Január 12-én. - vigyorodik el, mire a mosoly lesápad az arcomról.

- Na jó te nyertél. - bokszolom vállon Zaynt.

- Van 20 percetek. - parkol le a ház előtt Liam. 

- Oké. De gyertek be. - mosolyodom el, mire Liam válaszra nyitja a száját, de én közbe vágok. - Nem kérdés volt. Gyerünk. 

- Oké. – adja meg magát, majd kiszállnak ők is és bemegyünk a házba. Austin-ék már ideértek, ők már bent voltak.

- Tessék. - mutatok a nappali felé. Érezzétek otthon magatokat. - mondom, majd elindulok a szobám felé.

A szekrényből kiveszem a kedvenc virágos felsőmet és egy hozzá illő nadrágot, majd átmegyek a fürdőbe. Egy gyors zuhanyzás után magamra kapom a kiválasztott darabokat, a hajamat kiengedve hagyom, kifésülöm és egy hajpántot teszek bele.

- Natalie! Kész vagy? - ordít valaki. Válasz helyett kisétálok a nappaliba. A fiúk ahogy megpillantanak eléggé végignéznek rajtam.

- Mi az? - kérdezem ijedten, s én is végignézek magamon.

- Semmi. Csak csinos vagy. - mosolyodik el Niall. Kicsit elpirulok majd bólintok egyet, köszönetem kifejezéseként.

*

- James meg fog ölni. - jut eszembe, s mondom ki hangosan a gondolatomat. A liftben állunk éppen tartunk fel a stúdióba.

- Miért? - kérdezi rögtön Niall, mire a homlokomra mutatok. Erre elmosolyodik és egyetértően bólint. - Hát igen, nem biztos hogy örülni fog egy zsiráfos ragtapasznak a homlokodon. - majd felnevet.