8. rész

Ahogy beérek nagy nevetéseket hallok. Most hogy egyedül vagyok jövök rá, hogy ez a ház hatalmas. A nappali felé mennék, de nem tudom hogy merre kéne indulnom...

- Eltévedtél? - hallok meg egy hangot a hátam mögül. Megfordulok, s Niallt találom magam előtt aki mosolyogva figyel.

- Talán. - mondom kissé félrehúzva a számat mire mosolya még szélesebbre húzódik. Ellöki magát a faltól, majd elindul. Utána sietek. Előttem megy az a srác, akit még a találkozásunk napján a pokolba küldtem volna... Most pedig úgy megyek utána mintha hozzá lennék kötve. 

Valami nagyon változott. Talán összezavart az, hogy itt mindenki kedves velem és nem az az elsődleges céljuk, hogy bántsanak...s ezáltal közel engedem őket magamhoz. Ez mind szép és jó, csak félnem kéne attól, hogy megbántanak, s visszaélnek a bizalmammal nem? Lehet hogy kéne, de valamiért nem félek...

Hirtelen beleütközöm valakibe. Megrázom a fejem, majd felnézek. Niall áll előttem, s halványan  mosolyog.

- Bocsánat. - mondom, mire megrázza a fejét.

- Semmi baj Natalie. - mondja majd mint egy úriember betessékel a szobába, ahol egy számomra idegen lányt látok. Épp ekkor állnak fel Louis-val. A lány ahogy megpillant elmosolyodik majd odasiet hozzám.

- Szia, gondolom te vagy Natalie. - mosolyodik el, majd felém nyújtja a kezét. Gyönyörű barna hullámos hajú lány. Stílusa hasonló az enyémhez, nagyon elegáns. Arca mosolygós. Nagyon illett Louis-hoz. - Eleanor vagyok.

- Örülök. - fogadom el a kezét majd rámosolygom. 

- Nekem mennem kell, remélem még találkozunk. - mondja, majd Louis kiséretében kisétál. 

- Én is. - fordulok utána. Mikor eltűnik elindulok a kanapé felé, majd leülök. Niall utánam sétál, majd leül mellém, elég távolságot hagyva, még is közel. Bátyám és Harry nem is figyelnek ránk, egymás ellen beszélnek és nevetnek.

Niall hirtelen beszédre nyitja száját. Oda fordulok, de ekkor bezárja. Majd újra kinyitja.

- Hogy vagy? - kérdezi kissé bizonytalanul. De aranyos! gondolom, majd megrázom a fejem. Ezt tényleg én gondoltam? 

- Jól köszönöm. - nézek fel rá, majd elmosolyodik és én is. Ekkorra bátyámék egy kukkot sem szólnak, ami nekem fura. Oda fordulok és nincsennek is itt. Értetlenül fordulok vissza Niall-höz.

- Az előbb mentek ki. - mondja.

- Észre sem vettem. - mosolyodom el. Még mindig őt nézem. A szemei megbabonáznak és nem tudom levenni arcáról tekintetem. Csak nézem őt és ő is engem. A csend nem válik kínossá, mindketten élvezzük a pillanatot. Nem tudom menyni ideje tarthat ez... lehet pár perc, de az is lehet hogy már egy órája. Amikor vele vagyok, nem érzem az idő múlását.

Egyszer csak valaki beront. Nehezen, de félrehúzom a fejem és a dörömbölés irányába nézek.

- Ne haragudjatok, nem akartam megzavarni semmit. Csak nekünk hamarosan menni kell egy interjúra Niall! - mondja kissé kínosan Liam, majd a választ meg sem várva kimegy a helységből. Mondanom kellett volna, hogy nem zavartál meg semmit, de ez nem így volt. Valami történt. Nem beszéltünk, csak néztük egymást, de még is történt valami.

- Akkor megkeresem Austint és megyünk. - állok fel, mire Niall is feláll velem. 

- Gyere, nehogy megint eltévedj! - mosolyodik el, majd a kezem után nyúl, de nem fogja meg. Kezeit pár másodpercre a levegőben tartja, de visszahúzza.

Nem hittem hogy valaha is ilyet fogok gondolni róla, de jól esett volna ha megfogta volna a kezem. Tudom hogy nem jelent semmit...de jól esett volna.

A fiú mellett mentem, s utunk a konyhába vezetett.

*

- Szia Natalie. Köszönök mindent! - ölel meg Lola. - Esetleg megadod a számod, hogy tudjunk még találkozni?

- Persze. Add a telefonod. - mondom mikor elenged. Gyorsan bepötyögöm a számom, megcsörgetem magam hogy nekem is meglegyen az övé, majd a kezébe nyomom a készüléket. 

- Köszönöm! - ölel meg újra.

- Nagyon szívesen! - mondom, mire dudálnak. Hátra fordulok ahol a fiúk türelmetlenül néznek rám. Gondolom azért, hogy haladjak már. Még egyszer megölelem Lol-t, bár egy kis hátsó szándék is lapul bennem. - Volt valami Zayn-nel? - suttogom a fülébe.

- Megadta a számát. - enged el, s láttam arcát pír borítja. Rákacsintok majd elindulok a kocsi felé. Onnan intek még egyet, majd beszállok.

- Nektek lányoknak, mindig eddig tart a búcsúzkodás? - kérdezi Liam kissé idegesen, de mégsem leszidva.

- Talán. - mosolyodom el, mire legyint majd kicsit jobban megnyomja a gázt. Nem érzékelem hogy merre megyünk, mert csak úgy suhanunk. Egyszer csak a kocsi lefékez, s ekkor veszem tudomásul, hogy megjöttünk, hazahoztak.

Gyorsan kikapcsolom az övet, mert Liam idegesen dobol a kormányon. Nyitom az ajtót, mikor valaki a kezembe nyom egy papírt. Oda fordulok, s Niallt látom. Kissé félénken néz rám. Nem reagálok semmit, hanem kinyitom az ajtót majd kiszállok, s utánam Austin is.

- Majd beszélünk fiúk. Kösz mindent! Csáó! - csapja be az ajtót, s ekkor Liam rögtön megindul. 

*

Belépünk a házba s én elindulok a szobám felé, hogy végre felvegyek valami kényelmes ruhát. Ahogy beérek ledobom a táskám az ágyra majd a szekrényt kinyitva kiveszek egy melegítőnadrágot és egy top-ot majd gyorsan átveszem.

Kisétálok a konyhába, majd kinyitom a hűtőt. Üres. Szuper. 

A telefon után nyúlok, majd pötyögöm a pizzás számát, s közben bátyám szobája felé veszem az irányt. 

- Milyen pizzát kérsz? - ordítok be, mert szobája ajtaját csukva találom.

- Amilyet te. - nyitja ki az ajtót, majd visszamegy és leül az ágyra. Megrendelem a pizzákat, majd a telefon letéve a komódra a bátyám mellé ülök.

- Nat, - kezdi, mire felé fordulok. - Mit adott a kezedbe Niall? - kérdezi. Arca kissé megfeszül. 

- Még nem néztem meg. - mondom, majd felpattanok és a szobámba megyek. A táskámból elő kutorászom a papírt, majd visszasétálok Austinhoz, s közben széthajtom a cetlit. "Este találkozunk?"

Bátyám felé fordulok mikor elolvastam azt az egy sort, ami miatt a szívem kétszer gyorsabban vert. Nem tudtam hogy ez miért van, s hogy mit jelent, de kezdett tetszeni. 

Kérdően nézek rá, mire bólint, s arcomra hatalmas mosoly ül. Köszönetképpen megölelem, majd a telefont felkapva pötyögni kezdek. Amint elküldöm az sms-t, amiben egy szó szerepel, az "Igen." a válasz rögtön érkezik. "Hétre érted megyek."

Nem tudom mi történt velem. Ha rágondolok szívem hevesebben ver. Kívánom azt hogy megöleljen, hogy egyszerűen hozzám érjen...és alig bírok várni addig amíg találkozunk. Bátyám felé fordulok aki kimondja azt a két szót, amit én nem merek elhinni.

- Hugi... Szerelmes vagy! - fejem bele nemegyezően rázom, de ő csak elégedetten mosolyog. 

- Dehogy. - mondom. A csengőszó kiment a további beszélgetésből. Felugrok majd az ajtóhoz rohanok.