13. rész

Gyorsan magamra kapom a Lola által kikészített ruhát majd a tükör elé ülök.

Kifésülöm még eléggé vizes hajamat, majd megrázom, s halkan felnevetek magamon. Két virágot tűzök hullámos hajamba, majd lassan kinyitom a szobám ajtaját, s kilépek. A nappaliban, ami a szobámmal szemben van nem találok senkit, ezért a konyhába sétálok. Bátyám háttal ül nekem, Niall viszont rögtön megpillant mikor belépek a helységbe.

- Szia. - integetek. Meg sem szólal, csak néz, s erre bátyám is hátra fordul.

- Csini vagy Hugi. Imádom ezt a ruhád. - nyom egy puszit a homlokomra, majd a tányért a mosogatóba teszi. - Kérsz? - kérdezi, majd választ sem várva elkezd önteni a harmadik tányérba.

Ekkorra már Niall is feleszmél.

- Gyönyörű vagy. - suttogja, mire bólintok, s eltátogok egy köszönömöt.

- Nem baj, ha még eszek? - kérdezem mire megrázza a fejét, s kihúzza maga mellett a széket. Elmosolyodom, majd bátyám felé fordulok. - Ugye nekem a gyümisből öntesz? - kérdezem. 

- Természetesen. - mondja majd leteszi elém a müzlit. 

- Köszi. - mosolyodom el, majd elkezdek falatozni.

Miután megettem a reggelit, Niall-el rögtön elindultunk. Egy taxit hívott, s azzal mentünk be London központjára. Kifizette az utat, majd betértünk egy plázába.

- És miért kellett így előbb találkozni? - kérdezi mire felé fordulok. - Nem mintha baj lenne! - teszi fel a kezét, mire elmosolyodok, s lehajtom a fejem.

- Holnap vissza kell mennem Bostonba, mert tudod valaki megakarja venni a házunkat. - nézek fel rá ismét. Szeméből egy kevés aggodalmat olvasok le, ami megmosolyogtat.

- És mikor indultok? Mennyi időre? - kérdezi, s betérünk egy boltba.

- Egyedül megyek, mert Austinnak fotózása van, gondolom. Vasárnap már jövök, mert nekem hétfőn tanfolyam. - fejezem be, majd az előttünk álló nő felé fordulok. - Jó napot! telefont szeretnék venni. - mondom mosolyogva.

- És Austin elenged egyedül? Nem félt? - kérdezi mire elmosolyodok.

- Nyugi Apuci, nem lesz semmi bajom. - kuncogok, mire ő is felnevet.

*

A tökéletes telefont nem kellett sokáig keresni, a pultos nő tudta mit akarok. Miután megvettem a készüléket, Niall rögtön beleírta a számát amin mosolyogtam. Nagyon jól esett, hogy ennyire érdeklődik irántam. 

Beültünk egy palacsintázóba, majd itt töltöttük a délutánt. Nagyon jól éreztem magam. Egy csomót nevettünk, beszélgettünk és még jobban megismertem és megkedveltem ezt a csodás fiút.

Olyan négy óra lehetett, mire hazaértünk. Niall hazakísért, majd egy kicsit bejött és olyan 5 óra fele elment. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen sok időt együtt töltöttünk, mert így tényleg megismertem. 

Miután elment bepakoltam holnapra egy kisebb válltáskába, mert nem tudhatom, hogy esetleg ott kell-e maradnom, vagy sem majd Austinnal megrendeltük a repülőjegyem. Egyáltalán nem vagyok izgatott, sőt a repülőúttól nagyon félek. Ide fele jó volt, mert volt velem valaki, aki elterelte a figyelmem, de most nem lesz ott senki. 

*

- Héj Nat, fel vagy? - hallok egy hangot. Kinyitom a szemeim, majd felülök az ágyon. 

- Most már fel. - nyöszörgök mire Austin felkacag, s leül mellém az ágyra. 

- 9 óra van. 10kor indul a géped. Ha gyorsan elkészülsz kitudlak kísérni, mert nekem is 10-re kell mennem. - mondja mire szemeim felcsillannak. Nagyon reméltem, hogy kikísér, s nem kell még ott is egyedül várakoznom.

- Okés, vedd úgy hogy máris kész vagyok. - mosolyodom el, majd Austin elmosolyodik, bólint és kimegy a szobámból. Én feltápászkodok, felveszem a már kikészített ruhát, majd a fürdő felé igyekszem. Megmosom a fogaim, az arcom, s egy kis szempillaspirál feltétele után késznek nyilvánítom magam. Felveszem a vállamra a táskám, majd a cipőmet is felhúzom és Austinnal el is indulunk. 

Taxival mentünk ki a reptérre. Út közben hívta James, ezért nem is szállt ki, hanem ment is a munkahelyére. Én kissé elveszettnek éreztem magam ezen a hatalmas reptéren, de miután az egyik recepciós útba igazított, leültem egy padra, majd a telefonomon twittereztem. 

- Khmmm.. - morog valaki, mire felveszem a táskám majd fel sem pillantva arébb ülök. - Szia. - hallok meg egy ismerős hangot, mire rögtön felkapom a fejem, s Niallt látom magam előtt, aki mosolyogva figyeli reakcióimat.

- Szia! - mondom talán kissé hangosan, majd izgatottan felállok, s megölelem a srácot. - Hát te? - kérdezem mosolyogva, mikor újra leülünk.

- Megyek veled. - mosolyodik el, mire én kissé értetlenül nézek rá. Ekkor meglátok a kezében egy csomagot. 

- Komolyan? - kérdezem. Majd kicsattanok az örömtől s a boldogságtól, de próbálom annyira nem reklámozni.

- Igen. Nem szeretném, hogy egyedül menj. - mondja, mire arcomra egy hatalmas mosoly ül ki.

- Köszönöm. - mondom mire ő csak bólint. Tudta. Tudta, hogy félek. Tudta, hogy nem akarok egyedül utazni. Tudta, hogy szeretném, ha velem jönne. Ez...hihetetlen.

- Hahó Natalie! Gyere, be kell szállnunk! - Niall zökkent ki a gondolkodásból. Felkapom a táskám, majd a srác után indulok. Mindenhonnan megindulnak az emberek, s hirtelen elvesztem a tájékozódó képességem. 

Nem tudom hol vagyok, nem tudom merre megyek csak Őt követem. Hirtelen veszem észre, hogy távolodik, s tudom mit kéne tennem de félek. Az emberek sodornak, s ekkor meghozok egy döntést. 

A keze után nyúlok, s megmarkolom. Ahogy hozzá érek kiráz a hideg, s melegség önt el. Kissé lassít, hátrafordul, s elmosolyodik. Gyomromba pillangók repdesnek mikor elfordítja a kezét, s összekulcsolja az enyémmel. Végre a tömeg szétoszlik, s megérkezünk. 

Mindketten odanyújtjuk a jegyünket, majd felszállunk a gépre. Ahogy az ülést keressük Niall még mindig erősen szorítja a kezem, s ebbe néha belepirulok, de egy percig sem bánom.

Megtaláljuk az helyet, leülünk, s ekkor elengedi a kezem.

- Bocsi, csak.. - nézek a kezére. - Csak nagyon sokan voltak, és féltem hogy elsodornak az emberek.

- Semmi baj Natalie. - mosolyodik el, mire én is halványan elmosolyodok. Bekapcsolom az övet, s Niall is majd felszállunk.

Boldog vagyok, hogy nem kell egyedül utaznom, mert ez is borzasztóan megnyugtató, hogy itt van velem. S tudom, nem hagyná hogy bajom essen.

A repülő út kellemesen telik, beszélgetünk, nevetgélünk, s egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát. 

Egyszer csak a repülő megremeg, s én hirtelen bepánikolok. A hangosbemondó ismétli, hogy nincs semmi baj, én még is rosszat érzek.

- Niall! Niall! - mondom kissé hisztérikusan, mire ő megrázza a fejét, s felém fordul.

- Héj nincs semmi baj! Hallod? Natalie! - mondja, de én nem reagálok. Csak a szüleim járnak a  fejemben. A repülő még jobban rázkódik, s már a sírás határán állok. Ekkor Niall felém fordul, megragadja a kezeim és maga felé fordít.

- Natalie! Nyugodj meg. - mondja mélyen a szemembe nézve. Kezeinket összekulcsolja, s szorítja. - Nincs semmi baj! Hallod? - mondja mire kissé megnyugszom, majd bólogatok, de szememből a könnycseppek csak úgy folynak.

A remegés kissé elcsendesedik de még mindig érezni. Niall elengedi a kezem, majd hátulról átkarol és magához húz. Mellkasába fúrom arcom. Szemeim összeszorítom, s próbálom elterelni a figyelmem. Ő a hátamat simogatja, egészen addig amíg a remegés egészen meg nem szűnik. Kissé megnyugszom, s ő egy puszit nyom a hajamba.

- Nincs semmi baj. Vigyázok rád. - mondja mire szívem tempója még jobban felgyorsul, s öröm önt el. Mikor már minden rendben, s a repülő is normálisan megy elhúzódóm annyira Nialltől, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Köszönöm. - suttogom, mire ő felemeli a még mindig az övével összekulcsolt kezemet, s egy apró csókot nyom rá. Egész testemet bizsergés járja át. Halványan egymásra mosolygunk, majd a hangosbemondó kérésére újra bekötjük az öveket, mivel következik a leszállás.