Szünet

Lányok, fiúk! Vagy is gondolom, hogy inkább lányok, de mindegy.

Valószínűnek tartom, hogy észrevettétek, hogy már majd egy hónapja nem hoztam részt. Nem fogok magyarázkodni, mert tudom, hogy senkit nem érdekel - engem sem érdekelne - szóval annyi a lényeg, hogy legfőképp szabadidő és ihlet hiányában, most a blogot egy időre szüneteltetem.

Úgy tervezem, hogy tavaszi szünetben visszatérek hozzátok, és folytatom az írást, de most semennyi szabadidőm nincs, amit rohadtul sajnálok, de nem tudok mit tenni ellene.

Ha érdekel valakit, itt elérhető vagyok, tudtok kérdezni, beszélgetni vagy akármi, amit szeretnétek: www.twitter.com/anette_official

Remélem nem utáltok meg emiatt és azt is remélem,hogy megmaradnak az olvasóim. Köszönöm, hogy eddig olvastál, hamarosan jelentkezem! :)

15. rész

Másnap arra kelek, hogy rettentően kell tüsszentenem. Kinyitom a szemeim, s ekkor szemben találom magammal Niallt, akinek szemei nyitva vannak, s csak néz. Egy apró mosolyt ejtek, majd hirtelen felülök az ágyban és egy hatalmasat tüsszentek, mire ő felnevet.

Én visszadőlök az ágyba ő pedig még mindig nevet, mire én - persze viccből - durcásan nézek rá.

- Aranyosan tüsszentesz. - mondja, mikor már sikerült befejeznie a nevetést.

- Úgy tüsszentek mint bárki más. - mondom majd karomat mellkasomon összekulcsolom ezzel is növelve a durcás imidzsem.

- Naaa ne haragudj, hogy kinevettelek. - ül fel az ágyban, s én elfordulok, kezeimet még mindig szorosan összekulcsolva.

Ekkor megérzem kezeit csípőmön, majd elkezd csiklandozni. Az elején még tartóztatom magam, majd kitör belőlem a kacagás. Folyamatosan hajtogatom Niallnek hogy hagyja abba, de nem tágít. Egyszer csak megint nekem esik, én fordulok, majd puff.

- Jól vagy? - kérdezi aggodalommal. Szemei mögött megjelennek a nevető ráncok, de fegyelmezi magát.

- Meg vagyok. - állok fel a földről, majd mindkettőnkből egyszerre tör ki a nevetés.

Hirtelen mintha minden megváltozott volna. Ahogy ketten vagyunk, távol mindentől. A munkától, a háztól, a többiektől, az életünktől mindketten felszabadultabbak vagyunk.

- Vérzik a térded! - kap a szájához Niall, majd a fürdőbe rángat, és elkezdi mosni a sebem.

- Anya mindig mondta, hogy van tehetségem a modellkedéshez, de a sebeim miatt mindig kapni fogok. Tudod kiskoromban is mindig teli voltam sebekkel. - néztem fel rá mosolyogva. Torkom enyhén összeszorult, de mosolyogva emlékeztem vissza, mikor még velünk voltak a szüleink.

Ő bátorítóan mosolygott rám, s ez mindennél többet jelentett.

*

- Képzeld tegnap a kislány, tudod. - nézek fel rá, mikor már a táskákat pakoljuk. Ő bólint, s én folytatom. - Konkrétan megfenyegetett. - erre a mondatomra felnéz, s nem tudja, hogy ezt most hogy értem. - Mármint idézem: "Nem veheted el tőlem! Niall az enyém!" - rajzoltam idézőjeleket a kezemmel, mire Niallből kitört a nevetés. Megrántottam a vállam mosolyogva, de nem bírtam én is elnevettem magam.

- Mire mondta ezt? - kérdezi hangjában kíváncsisággal.

- Semmire. Oda jött és közölte a tényeket. - mosolyodom el, mire ő is mosolyog. - Kész vagy? - kérdezem a fürdőből.

- Igen, te? - kérdez vissza.

- Kész. - sétálok ki a fürdőből, mire ő végignéz rajtam.

- Nagyon csinos vagy! - pirul bele mondatába. Én is piros arccal bólintok, majd a táskákat felkapva leindulunk a halba.

Ahogy leérünk a kissé rozoga lépcsőn a vakuk fénye kiégeti a szemünket. Én kissé lefagyok, de Niall rögtön tudja mit kell tenni. Megragadja a kezem és kirángat az épületből, aki talán hiba mert még több fotós, kamerák mindenhol.

Egy taxi leáll, mi beszállunk és végre feleszmélek. Olyan mintha az előző 5 perc kiesett volna. Csak fehérségre és hangzavarra emlékszek.

- Fhú. - rázom meg a fejem. - Hogy bírjátok ezt? - nézek fel a mellettem ülő fiúra.

- Három éve benne vagyunk. Az elején még nekünk is furcsa volt ezért mentünk mindenhova Paullal, tudod a menedzserünkkel. De lassan már két éve benne vagyunk, meg lehet szokni. - válaszol mosolyogva.

- Értem. - nézek fel rá egy széles mosollyal.

*

A repülőre félénken szálltam fel, de szerencsére nem történt semmi olyan, mint Boston felé. Furcsa volt elhagyni a szülővárosomat, de sokkal jobban húzott a szívem London felé.

Ahogy a repülő leszállt, a nagy csarnokban rögtön megpillantottam bátyámat, s gondolkodás nélkül, mint akit kilőtt egy rakéta rohantam felé. Ő karjait kitárta, s mikor odaértem, megölelt s megpörgetett a levegőben. Szorosan ölelt magához, ami nagyon megnyugtató volt. Egy puszit nyomott a homlokomra majd elindultunk egy taxi felé.

Austinnal egymásba kapaszkodunk, s Niall mögöttünk sétál. Hátrapillantok, szememben boldogság van, hiszen imádom a bátyámat s boldog vagyok, hogy ismét vele lehetek, de ahogy meglátom szomorkás arcát lehervad a mosoly az arcomról. Ő felnéz, s én megtorpanok, s pár másodperccel utánam Austin is.

Tudom mi bántja Niallt, de nem tudok mit tenni. Mosolyt erőltet az arcára, de látszik, hogy nem igazi. Legalább is én látom.

Visszagondolok az eltelt napokra, amiket vele töltöttem, s számomra nagy döntést hozok. Kinyújtom a kezem felé, mire ő ilyen „Biztos?” fejjel néz rám.

Austin a háttérből figyeli az eseményeket.

Mutatólagosan nézek a kezemre, s látom Niall arcán a kivirulást, s félve, de megfogja a kezem. Ahogy hozzám ér ismételten mintha egy kis szikra futna át a testemen. Szégyenlősen lehajtom a fejem, s Austin megindul, s mi is.

Beülünk a taxiba, s ekkor Niall telefonja megcsörren, s ő elengedi a kezem. Felveszi elkezd beszélni, s én Austin felé fordulok. Ő kacsint egyet, mire biztosan elpirulok. Hogy ezt leplezzem vállára hajtom a fejem, s az utat kémlelem. Ahhoz képest, hogy június van, eléggé hűvöskés az idő, itt Londonban.

Az autó megáll a fiúk háza előtt, s ekkor Niall egy nagy levegőt vesz.

- Köszönöm, hogy eljöttél velem. - mosolyodok el, mire ő csak bólint egyet.

Száját rágva kinyitja az ajtót, egy percre megakad, majd felém fordul, s egy puszit nyom az arcomra. Meglepetésként ér ez a gesztus, s nem tudom viszonozni, mivel mire feleszmélek, ő már a kapu felé igyekszik.

Arcomra levakarhatatlan mosoly húzódik, s boldogság önt el.

- Vajon mi történhetett, míg nem voltam ott.. - szólal meg Austin, miközben az ablakon bámul kifelé, s arcán hatalmas a mosoly. Vállba bokszolom bátyámat, mire mindketten felkacagunk.

14. rész

- De furcsa megint itt lenni.. - nézek körbe, mikor kilépünk a repülőtér hatalmas épületéből. Ekkor eszembe jut az a pillanat, mikor kissé félve, még is nagy örömmel vágtunk bele Austinnal a kalandba, s utaztunk el innen. Nem bántam meg. Egyáltalán nem.
- Elhiszem.. Mennyi időnk van még? - kérdezi Niall.
- Éhes vagy mi? - nézek fel rá mosolyogva, s kezeimet a homlokomra teszem, hogy eltakarjam a napsütést, s szemeibe tudjak nézni. Ő kissé elpirul majd bólogat. - Pár sarokra van innen a kedvenc szendvicsbárom. Kibírod és ebben a csodás időben sétálunk, vagy taxi? - kérdezem mire olyan választ kapok amire kevésbé számítok, de megmosolyogtat.
- Taxi. - mondja, s le is inti a járművet.
- Férfiak.. - mosolyodom el, majd beszállok a gépkocsiba, lediktálom a címet majd elindulunk. Az út nem tart tovább öt percnél, majd amikor megáll a kocsi a pénzt a sofőr felé nyújtom. Ekkor viszont Niall visszahúzza a kezem, s ő fizeti az utat.
Kiszállunk az autóból, s én rögtön elkezdem neki mondani.
- Nem kell mindent neked fizetned! - nézek fel rá, mire ő semmilyen jelet nem mutat csak mosolyog rám, s ezzel még jobban húzza az agyam. Ekkor teljes erőmet bevetve vállba ütöm, persze mosolyogva mire  felnevet, s meg sem rezzen, még az egyensúlya sem ingadozik meg.
- Ezért kell sokat enni! Hogy erősek legyünk! - mondja, s közben elindul a bár felé. Én is felnevetek majd követem.
- Natalie! Te vagy az? - hallok meg egy hangot, mikor beérünk, s rögtön az irányba fordulok.
- Erik? Komolyan? - nézek fel a srácra, gúnnyal a hangomban. Gyűlöltem, s nem felejtek. - Általános óta nem láttalak. Sokat változtál.
- Te is Alie. Gyönyörű vagy! - mondja, s ekkor látom Niall arca megfeszül.
- Nem vagyok Alie! - nézek rá bosszúsan, mire ő csak vigyorog. - Amúgy Erik ő itt Niall. Niall, Erik. - mutogatok a két srác között, s ekkor Erik kapcsol, kezet nyújt, Niall pedig nehezen de elfogadja azt. Látszik a két srác között a feszültség, amit próbálok megtörni.
- Kérhetünk? - mutogatok a pult felé, mire Erik visszamegy, s felveszi a rendelést.
Niallel leülünk egy asztalhoz, majd pár perc néma csend után Erik hozza az ételt. Éppen meg akar szólalni, mikor intek neki, hogy köszi, s mutogatok, hogy elmehet.
- Nyugi. Utálom ezt a bájgúnárt. - mutogatok a szememmel a srác felé, mire Niall halványan elmosolyodik.
- Miért? - kérdezi miközben beleharap a szendvicsébe.
- Tudod általánosban nem ilyen volt az alkatom.. És Erik kedvenc elfoglaltsága az volt, hogy ezzel piszkált. - harapok bele én is a szendvicsembe, s ekkor látom hogy Niall lefagy, szájában megakad az étel, s meg sem mozdul. Szemei dühvel telítődnek ki. - De nem lényeg.
- Biztos vagyok benne, hogy akkor is ilyen gyönyörű voltál. - mondja, mire elmosolyodok. Látom a szemében, hogy egyszerűen erre nem tud mit mondani, s ez megmosolyogtat.
- Köszönöm. - mondom neki, mire látom szemében a megnyugvást.

A szendvicseket mind ketten gyorsan benyomtuk, s sikerült kiharcolnom, hogy legalább a sajátomat én fizessem. Niall jót derült rajtam, Erik nem értett semmit, amit nem is bántam.
Ahogy a taxi leparkolt a régi házunk előtt összeszorult a torkom. Az emlékek leperegtek előttem.. Ahogy sírva jöttem haza, vagy nehezen de visszatartottam, - hogy Austin ne legyen ideges, s éjjel mikor már aludt - sírtam ki magam. Volt olyan, mikor csuklómon vágásokat ejtettem, de erről senki sem tud. Magam jöttem rá, hogy ezzel nem lesz jobb, s le is szoktam róla. Borzasztó életem volt...
Érzem magamon Niall tekintetét, de nem merek ránézni mert akkor elsírom magam.
- Heló! Te vagy Natalie Frey? - köszörüli meg valaki mögöttem a torkát, s ekkor mindketten hátra fordulunk Niall-el.
- Umm igen, jó napot! - nyújtom a kezem. Mögöttem egy olyan 30 éves forma nő áll, mellette egy olyan 14 éves lánnyal.
- Bianka vagyok, ő pedig a lányom Lilianne. - fog kezet velem a nő a lány pedig leesett állal néz Niallre.
- Nagyon örülök. - mosolyodom el.
- Jó napot, én Niall vagyok. - mondja Niall is, majd kezet fog a nővel aki mosolyogva fogadja.


- Akkor jöjjenek! - mondom mire Bianka szúrósan néz rám.
- Kérlek tegezzetek! - intézi a kérését Niall felé is, s mindketten egyszerre bólintunk.
- Rendben, akkor gyertek. - mosolyodom el, a kinyitom a ház ajtaját. Lilianne, majd Bianka belépnek, s utánuk megyek én, mögöttem Niall. Ahogy belépek a házba, megint összeszorul a torkom, s ezt Niall is érezni, hiszen hátulról megsimítja a karom. Mosolyogva nézek fel rá, s ő csak kacsint egyet.

A vendégeket elég gyorsan végigvezettem a házon, s láttam mindkettejükön, hogy tetszik nekik. Ahogy újra visszatértünk a nappaliba, ahol Niall nézelődött az ablakon láttam Lilianne arcán, hogy ő ismeri.
- Nagyon tetszik a ház! Szerintem akkor meg is vesszük. - mondja Bianka, mire elmosolyodom.
- Nagyon örülök! - mondom szívből.
- Bátyáddal már mindent megbeszéltem. Köszönöm, hogy elutaztál ide emiatt.
- Nem tesz semmit. - mondom mosolyogva.
- Natalie, meg tennél egy szívességet? A barátod tudna adni egy aláírást a lányomnak. Szerintem láthatod, hogy odáig van érte. - mosolyodik el, mire én is mosolyogva bólogatok.
- Niall. - szólok a srácnak, aki pár másodperc múlva mellettem terem. A lány felé mutogatok a szememmel, s Niall kapcsol rögtön odamegy hozzá. Ad egy autogrammot, s egy fotó is készül. Bianka, s Niall elkezdenek beszélgetni, s ekkor Lilianne megjelenik mellettem.
- Nem veheted el tőlem! Niall az enyém! - mondja, mire kissé zavartan nézek rá.
- Nem a barátom. - mondom neki.
- Ajánlom, hogy ne is legyen! - mondja szúrósan, ami kissé megrémít, de ezt a pillanatot Bianka megszakítja.
- Akkor mi megyünk is. Köszönjük még egyszer! - mondja, s megint kezet fog velem.
- Örültem! Viszlát. - mondom mosolyogva.

*

- Nos, akkor mi legyen? - kérdezi Niall, mire furcsán nézek rá.
- Hogy mi legyen? - kérdezem mire elmosolyodik.
- Mit csinálunk? Vagy egyáltalán hol fogunk majd aludni? - kérdezi mire lefagyok. Basszus ezt el is felejtettem.
- Basszus ezt el is felejtettem. - csapom fejbe magam, mire Niall felnevet.
- Nyugi biztos van itt valami szálló.
- Biztos, csak tudod nyár van, szezon ilyenkor mind teli van. - hadarom, s közben pörög az agyam, de nem jutok semmire. Ekkor Niall megköszörüli a torkát, s felnézek rá.
- Hékás, én vagyok Niall Horan. - vigyorodik el, s erre felnevetek.

Az utcán sétálva a régi házunktól pár utcányira találtunk egy motelt, ami tökéletesnek tűnt. Ahogy betértünk, és vázoltuk a recepciósnak a helyzetet, hogy csak egy éjszakára kéne egy szoba, ő megnyugtatott, pont egy szobájuk volt még szabad.
Gyorsan le is foglaltuk, majd betettük a táskákat. Ahogy éreztem, természetesen egy franciaágyas szoba volt, de nem tudtunk mit tenni. Láttam Niall arcán, hogy ő ezt nem bánja annyira, igaz én sem bántam csak gyorsnak éreztem.

Estére rendeltünk pizzát a motelbe, s a szobánkba a tévé előtt fogyasztottuk el.
Egész kellemesen eltelt ez a nap ahhoz képest, ahogyan indult. Nem is tudom mi lenne velem nélküle. Ha most egyedül kéne itt lennem..
- Min gondolkozol? - kérdezi Niall. Berekesztem a plafonbámulásomat majd a jobb oldalamra, azaz felé fordulok.
- Azon, hogy mi lenne velem ha nem lennél itt. - használom ki a sötétséget, hiszen ebbe a mondatomba biztosan belepirultam, de ez nem látszik mert a szobában korom sötét van.
- Örülök, hogy eljöttem veled. Mert ha most nem lennék itt, otthon azon izgulnék hogy mi van veled, nincs-e valami bajod. El sem tudom képzelni, Austin hogy engedett volna el egyedül.. - kezdi, s már az első mondatnál a plafon felé fordul. Én is visszatérek a plafon bámulásához, s válaszolok.
- Tudod, amióta csak ketten vagyunk, mindkettőnknek meg kell ezzel birkóznia, hogy mi van ha, mi lesz ha, mert egyszerűen nincs olyan akire számíthatnánk. Ha neki dolgoznia kell, nincs olyan ki eljön velem. Vagy is azt hittük nincs. - fordulok felé mosolyogva, s ekkor látom engem néz.
- Szörnyű, hogy ilyen emberek mint ti, ilyen borzalmakat éltetek át. Egyikőtök sem érdemli meg. - mondja mélyen a szemembe nézve.
- De most már minden csodás. - mosolyodom el, s érzem, hogy Niall tudja hogy ezzel rá is és a fiúkra is célzom. Meg persze Lola-ra is.

13. rész

Gyorsan magamra kapom a Lola által kikészített ruhát majd a tükör elé ülök.

Kifésülöm még eléggé vizes hajamat, majd megrázom, s halkan felnevetek magamon. Két virágot tűzök hullámos hajamba, majd lassan kinyitom a szobám ajtaját, s kilépek. A nappaliban, ami a szobámmal szemben van nem találok senkit, ezért a konyhába sétálok. Bátyám háttal ül nekem, Niall viszont rögtön megpillant mikor belépek a helységbe.

- Szia. - integetek. Meg sem szólal, csak néz, s erre bátyám is hátra fordul.

- Csini vagy Hugi. Imádom ezt a ruhád. - nyom egy puszit a homlokomra, majd a tányért a mosogatóba teszi. - Kérsz? - kérdezi, majd választ sem várva elkezd önteni a harmadik tányérba.

Ekkorra már Niall is feleszmél.

- Gyönyörű vagy. - suttogja, mire bólintok, s eltátogok egy köszönömöt.

- Nem baj, ha még eszek? - kérdezem mire megrázza a fejét, s kihúzza maga mellett a széket. Elmosolyodom, majd bátyám felé fordulok. - Ugye nekem a gyümisből öntesz? - kérdezem. 

- Természetesen. - mondja majd leteszi elém a müzlit. 

- Köszi. - mosolyodom el, majd elkezdek falatozni.

Miután megettem a reggelit, Niall-el rögtön elindultunk. Egy taxit hívott, s azzal mentünk be London központjára. Kifizette az utat, majd betértünk egy plázába.

- És miért kellett így előbb találkozni? - kérdezi mire felé fordulok. - Nem mintha baj lenne! - teszi fel a kezét, mire elmosolyodok, s lehajtom a fejem.

- Holnap vissza kell mennem Bostonba, mert tudod valaki megakarja venni a házunkat. - nézek fel rá ismét. Szeméből egy kevés aggodalmat olvasok le, ami megmosolyogtat.

- És mikor indultok? Mennyi időre? - kérdezi, s betérünk egy boltba.

- Egyedül megyek, mert Austinnak fotózása van, gondolom. Vasárnap már jövök, mert nekem hétfőn tanfolyam. - fejezem be, majd az előttünk álló nő felé fordulok. - Jó napot! telefont szeretnék venni. - mondom mosolyogva.

- És Austin elenged egyedül? Nem félt? - kérdezi mire elmosolyodok.

- Nyugi Apuci, nem lesz semmi bajom. - kuncogok, mire ő is felnevet.

*

A tökéletes telefont nem kellett sokáig keresni, a pultos nő tudta mit akarok. Miután megvettem a készüléket, Niall rögtön beleírta a számát amin mosolyogtam. Nagyon jól esett, hogy ennyire érdeklődik irántam. 

Beültünk egy palacsintázóba, majd itt töltöttük a délutánt. Nagyon jól éreztem magam. Egy csomót nevettünk, beszélgettünk és még jobban megismertem és megkedveltem ezt a csodás fiút.

Olyan négy óra lehetett, mire hazaértünk. Niall hazakísért, majd egy kicsit bejött és olyan 5 óra fele elment. Nagyon boldog voltam, hogy ilyen sok időt együtt töltöttünk, mert így tényleg megismertem. 

Miután elment bepakoltam holnapra egy kisebb válltáskába, mert nem tudhatom, hogy esetleg ott kell-e maradnom, vagy sem majd Austinnal megrendeltük a repülőjegyem. Egyáltalán nem vagyok izgatott, sőt a repülőúttól nagyon félek. Ide fele jó volt, mert volt velem valaki, aki elterelte a figyelmem, de most nem lesz ott senki. 

*

- Héj Nat, fel vagy? - hallok egy hangot. Kinyitom a szemeim, majd felülök az ágyon. 

- Most már fel. - nyöszörgök mire Austin felkacag, s leül mellém az ágyra. 

- 9 óra van. 10kor indul a géped. Ha gyorsan elkészülsz kitudlak kísérni, mert nekem is 10-re kell mennem. - mondja mire szemeim felcsillannak. Nagyon reméltem, hogy kikísér, s nem kell még ott is egyedül várakoznom.

- Okés, vedd úgy hogy máris kész vagyok. - mosolyodom el, majd Austin elmosolyodik, bólint és kimegy a szobámból. Én feltápászkodok, felveszem a már kikészített ruhát, majd a fürdő felé igyekszem. Megmosom a fogaim, az arcom, s egy kis szempillaspirál feltétele után késznek nyilvánítom magam. Felveszem a vállamra a táskám, majd a cipőmet is felhúzom és Austinnal el is indulunk. 

Taxival mentünk ki a reptérre. Út közben hívta James, ezért nem is szállt ki, hanem ment is a munkahelyére. Én kissé elveszettnek éreztem magam ezen a hatalmas reptéren, de miután az egyik recepciós útba igazított, leültem egy padra, majd a telefonomon twittereztem. 

- Khmmm.. - morog valaki, mire felveszem a táskám majd fel sem pillantva arébb ülök. - Szia. - hallok meg egy ismerős hangot, mire rögtön felkapom a fejem, s Niallt látom magam előtt, aki mosolyogva figyeli reakcióimat.

- Szia! - mondom talán kissé hangosan, majd izgatottan felállok, s megölelem a srácot. - Hát te? - kérdezem mosolyogva, mikor újra leülünk.

- Megyek veled. - mosolyodik el, mire én kissé értetlenül nézek rá. Ekkor meglátok a kezében egy csomagot. 

- Komolyan? - kérdezem. Majd kicsattanok az örömtől s a boldogságtól, de próbálom annyira nem reklámozni.

- Igen. Nem szeretném, hogy egyedül menj. - mondja, mire arcomra egy hatalmas mosoly ül ki.

- Köszönöm. - mondom mire ő csak bólint. Tudta. Tudta, hogy félek. Tudta, hogy nem akarok egyedül utazni. Tudta, hogy szeretném, ha velem jönne. Ez...hihetetlen.

- Hahó Natalie! Gyere, be kell szállnunk! - Niall zökkent ki a gondolkodásból. Felkapom a táskám, majd a srác után indulok. Mindenhonnan megindulnak az emberek, s hirtelen elvesztem a tájékozódó képességem. 

Nem tudom hol vagyok, nem tudom merre megyek csak Őt követem. Hirtelen veszem észre, hogy távolodik, s tudom mit kéne tennem de félek. Az emberek sodornak, s ekkor meghozok egy döntést. 

A keze után nyúlok, s megmarkolom. Ahogy hozzá érek kiráz a hideg, s melegség önt el. Kissé lassít, hátrafordul, s elmosolyodik. Gyomromba pillangók repdesnek mikor elfordítja a kezét, s összekulcsolja az enyémmel. Végre a tömeg szétoszlik, s megérkezünk. 

Mindketten odanyújtjuk a jegyünket, majd felszállunk a gépre. Ahogy az ülést keressük Niall még mindig erősen szorítja a kezem, s ebbe néha belepirulok, de egy percig sem bánom.

Megtaláljuk az helyet, leülünk, s ekkor elengedi a kezem.

- Bocsi, csak.. - nézek a kezére. - Csak nagyon sokan voltak, és féltem hogy elsodornak az emberek.

- Semmi baj Natalie. - mosolyodik el, mire én is halványan elmosolyodok. Bekapcsolom az övet, s Niall is majd felszállunk.

Boldog vagyok, hogy nem kell egyedül utaznom, mert ez is borzasztóan megnyugtató, hogy itt van velem. S tudom, nem hagyná hogy bajom essen.

A repülő út kellemesen telik, beszélgetünk, nevetgélünk, s egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát. 

Egyszer csak a repülő megremeg, s én hirtelen bepánikolok. A hangosbemondó ismétli, hogy nincs semmi baj, én még is rosszat érzek.

- Niall! Niall! - mondom kissé hisztérikusan, mire ő megrázza a fejét, s felém fordul.

- Héj nincs semmi baj! Hallod? Natalie! - mondja, de én nem reagálok. Csak a szüleim járnak a  fejemben. A repülő még jobban rázkódik, s már a sírás határán állok. Ekkor Niall felém fordul, megragadja a kezeim és maga felé fordít.

- Natalie! Nyugodj meg. - mondja mélyen a szemembe nézve. Kezeinket összekulcsolja, s szorítja. - Nincs semmi baj! Hallod? - mondja mire kissé megnyugszom, majd bólogatok, de szememből a könnycseppek csak úgy folynak.

A remegés kissé elcsendesedik de még mindig érezni. Niall elengedi a kezem, majd hátulról átkarol és magához húz. Mellkasába fúrom arcom. Szemeim összeszorítom, s próbálom elterelni a figyelmem. Ő a hátamat simogatja, egészen addig amíg a remegés egészen meg nem szűnik. Kissé megnyugszom, s ő egy puszit nyom a hajamba.

- Nincs semmi baj. Vigyázok rád. - mondja mire szívem tempója még jobban felgyorsul, s öröm önt el. Mikor már minden rendben, s a repülő is normálisan megy elhúzódóm annyira Nialltől, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Köszönöm. - suttogom, mire ő felemeli a még mindig az övével összekulcsolt kezemet, s egy apró csókot nyom rá. Egész testemet bizsergés járja át. Halványan egymásra mosolygunk, majd a hangosbemondó kérésére újra bekötjük az öveket, mivel következik a leszállás.

12. rész

A gép előtt ülök, s a neten szörfözök, mikor óriási csattogást hallok. Szemeim kitágulnak, s szívem ezerszer jobban ver. Arrébb teszem a laptopot, majd felállok, s az ajtóhoz igyekszem, s hallgatózni kezdek.

- NATALIEEEE! - hallok egy ordítást, mire megkönnyebbülök, s kinyitom a szobám ajtaját és kinézek. Bátyám előttem áll, szemében látszik, hogy tiszta ideg.

- Igen? - kérdezem természetesen, amitől még idegesebb lesz. Ekkor meglátom mögötte felsorakozni a fiúkat. Ahogy meglátnak elmosolyodnak. Ahogy Niallra tekintek szívem kalapál, s talán kissé el is pirulok.

- Miért nem vetted fel a telefont? - jön felém fenyegetően Austin. - Azt hittem valami bajod esett!

- Nincs semmi bajom. - mondom, mire arcvonásai megenyhülnek, s kitárja karjait. Megölelem, majd hozzáteszem. - Amúgy az ő hibájuk! - mutatok a srácokra mire mind felháborodottan, s értetlenül néznek rám.

- Miért lenne a mi hibánk? - kérdezi Liam, mire elmosolyodok mert felidéződnek az előbb történtek.

- Mert bekövettétek Lola-t twitteren. Felhívott, és sikítozott és annyira megijedtem,hogy levágtam a telefont a földre és betört a képernyője. - mondom a sztorit, mire mind felnevetnek.

- Natalie, de szerencsétlen vagy.. - mondja Austin, mire én is felnevetek.

- Akkor most nincs telefonod? - kérdezi kissé feltűnően szomorúan Niall. Mindenki vigyorog körülöttünk, de valahogy simán ki tudom zárni őket, s csak rá koncentrálni.

- Nincs. - mondom számat félre húzva. Halványan elmosolyodok, s ő is. Ezt a pillanatot a csengő szakítja meg. Feleszmélek arca bambulásából, s ekkor veszem észre, hogy a többiek már nincsenek is körülöttünk. Gyorsan az ajtóhoz sietek. Ahogy kinyitom Lola a nyakamba ugrik.

- Szia. - mosolyodom el. - Héj. Megfojtasz! - fulladozok.

- Bocsi. - nevet fel, majd bejön a házba.

- Te meg hány hétre jöttél? - mutatok a táskáira. Mindketten felnevetünk, s ekkor megjelenik Harry is mellettem. Lola rögtön ledermed, s látszik arcán, hogy mindjárt sikít egyet.

- Szia Lola. - mondja Harry hangosan.

- Szia Harry. - mondja lassan, s álmodozva. Ekkor megjelennek a többiek is, s Lol-on látom, hogy őt már elvesztettük. Szája mosolyra fagyva, s így áll az ajtóban. De még az sem látszik rajta, hogy lélegezne.

- Szia Lolaaaaaa! - mondja Louis, majd a barátnőm nyakába ugrik, aki még most sem mozdul.

- Hali. - mosolyodik el Niall, s int egyet.

- Szia! - int Liam is. Lola még mindig nem mozdul, csak kisebb bólintásokat mutat reakcióként.

- Szia Lola! - mosolyodik el Zayn, majd a lány felé közeledik, s kissé szégyenlősen de egy puszit nyom a homlokára. Látom a lány szemében a mérhetetlen boldogságot. Arca pirosban pompázik ami nem csak engem hanem a fiúkat is megmosolyogtatja.

- Sziasztok. - nyögi ki, s segélykérően rám néz.

- Lola nagyon örül, hogy lát titeket, még mindig nem hiszi el, hogy ti itt, vele szemben és ummm asszem ennyi. - mosolyodok el, mire a többiek felkacagnak Lola folyamatos bólogatásán. A fiúk eloszolnak, majd a lányt bevezetem a szobámba.

- Miért nem mondtad, hogy itt lesznek? Akkor felöltöztem volna normálisan! - kezdte azt, amire számítottam.

- Nyugi! Egyébként nem tudtam róla mert tudod... meghalt a telefonom! - emeltem fel a készüléket, mire belőle kitört a hangos nevetés. Nem bírtam ki, s én is nevettem. Nehezen bírtam abbahagyni, de mivel felejtős vagyok muszáj volt elmondanom. – Egyébként meg jól nézel ki.

- Köszi, de Zayn szerint tuti nem. - mondja szomorúan mire kintről megszólal egy hang.

- De igen! - kukkant be az előbb említett, mire Lola elvörösödik, paradicsomként bámul rám, s nem mer megfordulni.

- Te hallgatóztál? - állok fel, majd elindulok a fiú felé, aki fülét farkát behúzza, s elsiet. - Azért! - mutogatok utána nevetve.

- Hát ez ciki volt. - mondja Lola, mire hangsúlyozásán felnevetek.

- Lányok! - hallok egy kopogást. - Mi megyünk! - már meg is feledkeztem róluk, s szerintem Lola is. Gyorsan felállunk, s Lola kinyitja az ajtót.

- Okés. - mosolyodom el, majd furcsán nézek ahogy Liam közeledik, majd leesik mit akar. Visszaölelem a srácot, majd ahogy sorozatba jönnek mindenkit. Szemem sarkából látom, hogy Lola-tól ugyan így búcsúznak, ami mosolygásra késztet.

Niall az utolsó akit megölelek. Közeledik, majd karjait átfonja derekamon, s erősen magához szorít. Kissé biztosan elpirulok, de kihasználom a helyzetet, s én is erősen ölelem. Szívem, s az övé is kalapál. Fejemet mellkasába fúrom.

- Remélem hamar találkozunk majd. - suttogja a fülembe. Elmosolyodok, s hirtelen egy jó ötlet jut az eszembe.

- Holnap ha elmegy Lola elmennék telefont venni. Esetleg eljönnél velem? - kérdezem mire elenged, mert talán kissé túl sokáig ölelkeztünk. Aprót bólint, s szájáról leolvasom, hogy három órára ide jön.

Boldogan bólintok, majd kikísérjük a srácokat.

*

- Na milyen filmet nézünk? - kérdezi Austin, mire kissé félve nézek barátnőmre.

- Még nem tudjuk. - szólal meg helyettem Lola. Meglepődők reakcióján, úgy látszik nem zavarja, ha bátyám is velünk filmezik. Király.

- Pi élete? - kérdezi hirtelen Austin mire hevesen bólogatok.

- Arról azt olvastam, hogy nagyon jó film. Nekem okés. - mondom.

- Benne vagyok. - mondja Lola is izgatottan.

A nappalit átrendeztük, begubóztunk, majd Austin a laptopját rákötve a tv-re elindította a filmet. Már egy fél órája nézhettük, mikor hirtelen megszólalt a telefonja. Zilálva nézett körül miközben Lola leállította a filmet. Mind a hangot figyeltük, hogy honnan jön.

A telefont a kanapé alatt találtuk meg. Austin felvette, majd csendre intett minket.

- Igen? Itt Austin Frey. Ö.. Jó napot! Igen természetesen. A szombat megfelelne? Rendben akkor szombat 3óra. Visz hall!

- Ki volt az? – kérdezem meglepetten.

- Egy érdeklődő a házunk iránt. Szeretné megnézni, és mivel tudja, hogy már elköltöztünk akkor döntene is, hogy tudod ne kelljen többet utazni. Szombaton akar találkozni, azaz holnap.

- Okés, és mikor mész? - kérdezem mire ő elhúzza a száját.

- Neked kéne menni, mert engem James behívatott holnapra. Ugye nem baj? - kérdezi kissé félénken.

- De hogy baj. - mosolyodok el. - Lola eljössz velem? - fordulok barátnőm felé, aki a fejét rázza.

- Nem tudok, ne haragudj de a nagyiékhoz megyünk a hétvégén. - rántja a vállát.

- Értem, okés. Semmi baj. - mondom. Kissé félelmetes, hogy egyedül kell mennem, de ki bírom.

- Mehet a film? - kérdezi Lola.

- Mehet a film. - dőlök hátra, majd a film ismét elindul.

*

Ahogy a filmnek vége lett már csak én voltam ébren. Nem értem én ezeket, nagyon jó volt a film, hogy lehet bealudni rajta? Hihetetlen.

Feltápászkodok a két ember közül, majd bátyámat kicsit meglökdösöm. Veszi az adást, szemeit kissé kinyitja majd a szobája felé szédeleg, félálomban. Lolát Felsegítem, bár ő is még javában alszik, s beviszem a szobámba, s lefektetem az ágyba.

Nos ez az este sem olyan lett mint amilyet terveztem, de nem baj had aludjanak.

Én nem tudok aludni ezért a nappaliba megyek és lefekszek a kanapéra, ölembe veszem a laptopot majd felmegyek a twitterre. Egy kevés görgetés után meglátom Niall kiírását. Szívem verése akaratlanul is felgyorsul. Kis tétovázás után megnyitom az ablakot, majd írok egy privát üzenetet a srácnak.

"Hát te, hogy-hogy fent vagy még ilyenkor?" küldöm az üzenetet, amire rögtön érkezik a válasz.

"Ezt én is kérdezhetném." elmosolyodok, s nem várok, rögtön pötyögöm az üzenetem.

"A többiek bealudtak a filmen, viszont én még nem vagyok álmos."

"Felhívnálak, de nincs telefonod. Egyébként áll még a holnap?" jön az üzenet, mire lélegzetvételem is felgyorsul. Nem értem én ezt..

"Igen. De nem tudnál olyan 11 fele jönni? Majd személyesen elmondom miért."

"Rendben, 11re ott leszek. Viszont most már nyomás aludni. Álmodj szépeket." írja mire elmosolyodom.

"Szép álmokat. Szia Niall!"

"Szia Natalie!" jön az utolsó üzenet. Mosolyogva csukom le a laptopom tetejét, majd elnyújtózók a kanapén, és egy kevés agyalás után álomba merülök.

Másnap csörgés-csattogásra kelek. Nehezen kinyitom a szemem, majd felülök a kanapén. A bátyámat és barátnőmet látom meg a konyhában, eléggé szerencsétlen helyzetben.

- Ahj Austin! Mondtam hogy felkelted! - hallom Lola hangját, majd mindketten felém fordulnak. - Jó reggelt Natalie. Csinálni akartunk reggelit, de Austin bénázik. - mondja Lola mire felnevetek. Feltápászkodok a kanapéról, majd elindulok a konyha felé.

- Héj, nem jöhetsz be! - állít meg az ajtóban a bátyám.

- Jól van, főnök. - tartom fel a kezem védekezően, majd hátrálok és a fürdő felé veszem az irányt. Rögtön a tükörbe nézek mire kissé megriadok. Irányt váltok, majd a zuhanyzóba belépve letusolok. Ahogy kilépek, a tükörből már egy ismerősebb lány néz vissza rám. Megtörlöm a hajam, majd a törölközőt magamra tekerve lépek ki a helységből.

- Mennyi az idő? - haladok el a konyha előtt, a szobám felé.

- Háromnegyed 11. - mondja nyugodtan Austin, mire egy apró szívrohamot élek át.

- HOGY MENNYI? - ordítom majd mint egy őrült rohanok be a szobámba, ahol Lol-t találom, de figyelembe sem veszem. Austin nevetésétől zeng az egész ház.

- Natalie. Jól vagy? - kérdezi, miközben a szekrényemben kutatok.

- Niall 11re jön. - mondom mire Lola hátradől és elégedetten mosolyog rám.

- Ahha. - mondja vigyorogva, mire kissé ráförmedek.

- Ne vigyorogj, hanem segíts. - mondom mire felnevet, s kivesz a szekrényemből egy tökéletes összeállítást. - Köszönöm! - mosolygok rá, mikor a kezembe nyomja a darabokat.

- Figyu, nekem mennem kell, előbb megyünk a nagyihoz és anya hívott, hogy mindjárt itt vannak. - áll fel az ágyról, majd az ajtó felé indul.

- Okés, kikísérlek. - mondom, megfeledkezve az időről.

- Nem kell, öltözz csak, kitalálok! - legyint, mire a fejemet rázom.

- Nem baj. - indulok el utána. Lola elköszön Austintól is majd az ajtón kilépve megölel és a szülei kocsijához igyekszik. Boldogan integetek Margaret-nek, majd ahogy elhajtanak becsukom az ajtót visszarohanok a szobámba.

- Niall mindjárt itt lesz. Fel tudod tartani? - ordítok bátyámhoz, mire csengetnek.

- Meglesz. - ordítja, majd hallom ahogy kinyílik az ajtó.

11. rész

Megcsörrent a telefonom. Niall becsukja a száját. Előveszem a készüléket majd a képernyőre pillantok. James hív.

Nem! Nem akarok pont most kimenni! Nem hiszem el, csak én lehetek ilyen szerencsétlen... De ezt muszáj felvennem, hiszem a főnököm hív. Megnyomom a zöld gombot, majd felállok és kisétálok a szobából.

- Igen? - kérdezem kissé bunkón.

- Baj van? – kérdezi  James.

- Nincs. - mondom, s mosolyt erőltetek magamra. Az ablakhoz állok, majd elkezdek rajzolni rá. - Miért hívtál? - kérdezem kíváncsian. 

- Azért, hogy változott ez a suli. - mondja mire összeráncolom a szemöldököm. Nem értem miről beszél. - Mármint a tanfolyam. Csak három napot kell menned, mert már is lesz itt egy divatbemutató, ahol a szponzorod szeretne látni.. - hadarja el.

- Ööö.. Értem okés, nekem jó. - mondom mire, ő megkönnyebbülve kifújja a levegőt.

- Csodás, akkor hétfőn 9kor. Egyébként 3. emelet. Szia Natalie.

- Okés, ott leszek. Heló. - nyomom ki a mobilt, majd kissé már boldogabban megyek vissza a nappaliba, ahol a játék már javában folytatódik.

Csalódottan rogyok vissza a földre, majd számra mosolyt erőltetek. A többieknek nem tűnik fel, hogy ez nem egy őszinte mosoly. Igen furdalt a kíváncsiság. Igen szerettem volna tudni, hogy mit érez... De most már mindegy. Ilyen az én szerencsém.

- Ki volt az? - kérdezi Austin mellettem.

- Ööö James. - habogok. – Jövő héten pénteken lesz egy divatbemutatóm és izé csak három napot kell tanfolyamra járnom. - zagyválom össze vissza, mire ő átöleli a vállam. Rádőlök bátyámra, majd folytatjuk a játékot.

Liam pörget, s az üveg szája rám mutat. Nagy szemekkel nézek rá, majd leesik hogy rám vár.

- Ööö izé, felelek. - mondom, mire Harry amolyan felháborodottan néz rám.

- Ne már Nat! - mondja.

- De már. - mosolyodok el, majd visszafordulok Liam felé, mint mindig Austinra dőlve, s várom a feladványt.

- Ki tetszik közülünk a legjobban? - kérdezi, s közben a fiúkra mutogat. Elmosolyodom cselekedetén, s aztán esik le hogy mit is kérdezett. Fejem vörösbe megy át, kissé hezitálok,de tudom úgy sem húzhatom tovább. 

- Niall. - nyögöm ki, mire az említett meglepetten néz fel rám, a többiek mosolyognak, viszont egy valaki kissé csalódottnak tűnik. Nem szól egy szót sem, de látom arcán.

- Nem vagytok éhesek? Én éhen halok. - áll fel az előzőleg említett személy. - Nem megyünk el valahova kajálni? - kérdezi kissé türelmetlenül.

- Most mi van Liam? Most kezd izgalmassá válni, ne már. - panaszkodik Harry. 

- Én benne vagyok. - mondja Austin és rögtön feláll Liam mellé, amivel azt éri el, hogy én eldőlök. 

- Héj! - rázom meg a fejem, majd bekapcsolódok a beszélgetésbe. - Tőlem mehetünk. 

- Na jó. - adja meg magát Harry, majd felugrik Louis hátára és viteti magát. Zayn elkezdi visszarendezni a bútorokat, majd segítek neki.

Ahogy kilépünk a házból egy óriás taxit pillantok meg. Nem tudom hogy a fiúk honnan szereztek ilyet, ahova mind beférünk, de nem rossz, tetszik. 

Elsőként ülök be, s így ablakhoz kerülök. Mellém Harry ül, mellé Louis. Velem szembe Niall, Liam, mellé Austin. Előre pedig Zayn.

- Amúgy hova megyünk? - kérdezem mikor már elég sok ideje utazunk. Mindenki mindenkivel beszél, én viszont eddig csak a tájat bámultam. Ekkorra mindenki egyént fordult felém, majd vállukat rántották.

- Kínaiba. - mondja Zayn, mire mindenki elégedetten bólogat. Ekkor végignézek a társaságon. Bátyám Harryvel és Louis-val társalog, Niall a telefonján pötyög, Liam pedig maga elé néz, arca kissé semleges.

Ekkor elhatározom, hogy beszélni fogok vele, majd tovább kémlelem a tájat. A kocsi lefékezik, majd megállunk és a többiek megkezdik a kiszállást. Én ülök legbelül, s várok ahogy velem szemben Niall is. Egymásra mosolygunk, majd én lehajtom a fejem, mert kissé elvörösödtem.

A többiek már csak rám várnak. Kiszállnék az autóból, de természetesen megbukom. Zayn és Niall egyszerre nyúlnak a kezem után és nekik köszönhetem, hogy nem esek el.

- Hú köszi fiúk. - mosolyodom el, majd vörös arcommal felnézek rájuk. A többiek természetesen nevetnek, ami nem bánt mert én is ezt tenném.  De azért mégsem szeretem, hogy ilyen szerencsétlen vagyok...

- Semmiség. - mosolyodik el Zayn, majd elengedi a kezem és Niall is. Besétálunk az épületbe, majd egy eldugott asztalhoz vezetnek minket. Leülünk, majd elmondjuk a rendelést. 

A kajálás nagyon jól telt, már mindenki, még Liam is nagyon oldott volt. Egyszer még ki is akartak küldeni minket, annyit nevettünk. A lényeg, hogy jól éreztük magunkat. A fiúk hazavittek engem, ők pedig egy fotózásra mentek Austinnal. Kitettek a háznál, majd rögtön berohantam. 

A házba beérve a konyhába indulok. Felteszek egy fazékba vizet, majd mikor forr filtert teszek bele. Erdei gyümölcsös tea...hmm nyami.

Egy bögrébe töltök, majd az egyik nagy ablakhoz ülök, és a természetet bámulom. Csendben ülök, teát kortyolgatok és az agyam pörög. Mindenféléről. Anyuékról, hogy vajon most büszkék lennének-e ránk, bátyámról hogy olyan jó látni hogy ilyen boldog, a fiúkról, hogy mennyire jól kijövünk, meg hogy ennyit találkozunk és persze Niall-ön hogy most mi van.

Mikor az üvegezésnél kimondtam, hogy ő tetszik arca vörös lett. Nem tudom hogy ez mit jelent, de remélem hogy jót. Viszont azt furcsálltam, hogy Liam olyan semmilyen lett utána. Nem tudom mi történt, de muszáj leszek majd beszélni vele.

Ekkor megcsörren a telefonom és tekintetem a képernyőre szegezem. Lola. Boldogan veszem fel a telefont.

- Szia Lolaaaaa! - nyújtom meg az a betűt.

- Hali Nat! Mizu? - kérdezi. Borzasztó jó érzés dönt el. Még soha egy "barátnőm" sem hívott fel csak úgy hogy mi van velem..

- Mondanom kell valamit. - vigyorodom el.

- Nekem is. - mondja, s hallom hangján nagyon boldog.

- Oké, kezdd te. - mondom, mire ő felsikít. A telefont elrántom a fülemtől, majd levágom a földhöz. 

- Mondd, normális vagy? - kérdezem miután felveszem a készüléket, amin viszont se kép se hang. Hééé, mi van ezzel? gondolom magamban. Megnézem jobban a képernyőt, ami betört. Csodás!

Behörpintem a teámat, majd a szobámba indulok. Bekapcsolom a laptopot, majd ahogy betölt a net felmegyek twitterre. Leírom Lol-nak a skype nevem.

Hallom a pityegést, felveszem majd a képernyőn megjelenik a barátnőm.

- Mi történt? - kérdezi kíváncsian.

- Sikítottál és levágtam a telefont és betört a képernyője. - mondom mire Lola-ból kitör a nevetés, s mondatom végére én is felnevetek.

- Szerencsétlen vagy. - mondja mire ujjaimat fenyegetően mutatom.

- Kellett neked sikítozni. - mondom majd lefekszek az ágyra, s az ölembe helyezem a szerkezetet. - Amúgy mondd már mi történt. - mondom, majd befogom a füleim.

- A FIÚK BEKÖVETTEK TWITTEREEEEEEN! - ordítja mire felnevetek.

- Nekem van egy talán ennél kicsivel jobb hírem. - mondom mire szemei kitágulnak, majd ekkor egy ismerős arc jelenik meg a kamerában.

- Szerbusz Natalie. - mosolyodik el Margaret.

- Szia Margaret. - integetek, majd mikor eltűnik belekezdek. - Tegnap voltunk Niall-el sétálni és azt mondta. Figyelj. Hogy amióta elmentünk Zayn csak rólad beszél. - mikor kimondom az utolsó mondatot Lola kiköpi a szájából a vizet, majd felsikít. Tudatosan előre befogom a fülem, ezért én jól járok viszont Margaret idegesen jön be.

- Lola, ne sikítozz már állandóan! - mondja.

- ANYAAAAAAA! ZAYN! - ugrálja körbe édesanyját, mire felnevetek, s alig bírom abbahagyni. Miután kissé lenyugszik visszasétál a gép elé, majd kérdőre von.

- Hol voltatok Niallel? Mit csináltatok? És hogy volt ez az egész Zayn-es sztori? - kérdezi majd kezével sürget.

- Nem akarsz inkább átjönni, itt aludni és akkor megbeszélhetnénk? - kérdezem, mire ő bőszen bólogat.

- De! Hol laksz? - kérdezi mire lediktálom a címet ő bólogat, majd egy 15 perc múlva találkozunk-kal lecsukja a laptopot.

Elmosolyodom, s végiggondolom ezt az eltelt 10 percet. Igaz hogy eltörtem a telefonom, igaz, hogy Austin meg fog ölni de még is átjön Lola és egy csajos estét tartunk. Király.

10. rész

Sokat gondolkoztam Niall-ön miután lefeküdtem. Töprengetem azon, hogy biztosam jó ötlet-e ilyen közel engedni magamhoz, hogy biztosan jó ötlet-e megbízni benne? Hogy talán még ha úgy alakulna, jó ötlet lenne-e többet találkozgatni?

Hiszen ő egy világsztár. Lehet mindig itt lenne velem, de hát neki a rajongókért is felelnie kell a srácokkal együtt. Mi van akkor, ha turnéra mennek? Mi van akkor, ha nem tudunk több hétig látni, mert elfoglalt, stúdiózik,interjúzik vagy csak épp más országban van koncertezni? Mi van ha nekem a mondellség miatt elkell utaznom valahova?

Ezek s még száz ilyen kérdés cikázott a fejemben, de megoldásra nem leltek. Az álmosság nyomott el, s gondolataim abbamaradtak.

Másnap reggel telefoncsörgésre kelek. A készülék után nyúlok, ami a párnám alatt foglal helyet, majd a képernyőt meg sem figyelve felveszem az egyre hangosodó masinát.

- Igen? - nyögöm ki. A vonal másik végén kuncogást hallok, majd torok köszörülést és végre valaki megszólal.

- Jó reggelt, itt az NCIS.  - hallok meg egy hangot mire a fejem a falba verném.

- De barom vagy. Miért hívsz fel, mikor itt vagy a szomszédban? - kérdezem még minding elég rekedten bátyámtól. - Meg amúgy is mennyi az idő?

- Nem a szomszédban vagyok, hanem a fiúknál és egyébként fél kettő van Csipkerózsika. - mondja mire szemeim kissé kikerekednek. Egy ilyen lottóreklám fut át az agyamon, Mennyi?

A háttérben valaki kérlelését hallom, a telefon szörcsög vagy is átadják.

- Jó reggelt Natalie. - hallok egy kedves hangot, mire arcomra rögtön egy hatalmas mosoly ül ki.

- Szia Niall. - mondom mire a többiek a háttérben elég hangosan húúúúúú-znak.

- Nem lenne kedved átjönni? - kérdezi, s hallom feláll s elhagyja a szobát.

- Elmennék, csak igazából nem tudom hogy pontosan hol laktok. - mondom mire Niall felnevet.

- Igaz. Elmegyek érted, jó? - kérdezi, mire szemeim felcsillannak. Próbálom leplezni izgalmamat.

- Okés. - mondom, mire elköszön s ki is nyomja a mobilt. A készüléket mellkasomra teszem majd ásítok egy hatalmasat. Felkelek puha ágyikómból és a fürdőszoba elé veszem az irányt. Belépek, majd a csaphoz nyúlok, fogat és arcot mosok. A hajamat kellően kifésülöm, majd felkapok egy mackót egy trikóval és kilépek a helységből.

A konyhába indulok és a hűtő felé veszem az irányt. Ahogy kinyitom az ajtót hálásan nézek a tegnap maradt pizzára. Kiveszem majd beteszem a mikróba.

A kechup utáni kutatásomat végzem a felső szekrényben, amit kis magasságom miatt nehéz elvégeznem. Egyszer csak egy kéz nyúl fölöttem mire ugrok és sikítok egyet és a mögöttem álló személyt fellököm és az a földre esik. Megfordulok, s ekkor látom a drága Niallt, aki a földön fekve fájlalja a fejét.

- Úristen, ne haragudj. - guggolok gyorsan le mellé, mire ő felnevet. Én is elmosolyodok kissé, de a szívem még kalapál hiszen pár perce éltem át egy min szívrohamot.

- Nincs semmi gáz. Nem hittem hogy ennyire megijedsz. - mosolyodik el.

- Hát most már tudod. – mosolyodok én is el, majd felsegítem. A mikró jelzi, hogy kész a kaja. Odamegyek majd kiveszem a tálat és leteszem Niall elé az asztalra.

- Te ettél már? - kérdezi, miközben leveszi a kechupot. Minden probléma okozóját.

- Még nem. - mondom kissé értetlenül, hiszen nem értem miért kérdezi ezt.

- Akkor te egyél. - tolja felém a tányért, mire koppan a dolog és rögtön megszólalok.

- De ehetsz belőle te is. Jut. - mosolyodom el, majd elveszek egy szeleltet és nyomok rá kechupot. Fő ez egészséges reggeli, nem igaz?

- Akkor jó étvágyat. - mondja majd ő is beleharap egy szeletbe.

- Neked is. - mondom ki két falat között, mire mindkettőnkből kitör a nevetés.

- Imádom a pizzát. - mondja Niall mire elmosolyodom. A reggelit elfogyasztottuk, s a mosogatógép már végzi is a munkáját.

- Elmegyek felöltözök, jó? - kérdezem mire bólint. - Érezd otthon magad. - teszem hozzá, majd a nappali felé mutatok. Bólint, s elindul a nappali felé, én pedig a szobámba veszem az irányt.

A szekrényből kiveszek egy egyszerű összeállítást, hiszen máshova úgy sem megyünk majd magamra kapom a ruhákat. 

Kimegyek a szobámból, s a nappaliba belépve meglátom Niallt, ahogy nekem háttal tv-zik. Rögtön beugrik az ötlet, s vissza is adom neki a reggelit.

Lassan mögé lopakodok majd hirtelen a vállára teszem a két kezem.

- Búúúúúúúúúúúú! - ordítok mire ugrik egyet. Belőlem kitör az őszinte kacagás, s mikor leesik neki hogy én vagyok ő is felnevet.

- Kész vagy? - kérdezi, mire megpördülök előtte válaszként. Elmosolyodik majd elindulunk.

Kissé olyan érzésem van, mintha meg sem történt volna a tegnapi este. Vagy is nem tudom... Tegnap olyan kissé tartózkodóbb volt, s a találka végén (ami nem volt randi!) még szégyenlős is. Most viszont más. Felszabadultabb. Nem tudom hogy ez jó vagy rossz-e, csak feltűnt.

*

- Szerbusztok fiatalok! Azt hittük már nem is jöttök! - köszönt minket a nappaliba beértve a Répakirály.

- Jó a pólód. - mondj Harry mire elmosolyodok. Niall mondta a kocsiban, hogy Harrynek ez lesz az első mondata. Hát igaza lett.

- Köszi és amúgy sziasztok. - mosolyodom el, majd leülök a Zayn melletti helyre. - Na és terveztetek valamit? - kérdezem, mire kissé perverzen egymásra néznek.

- Üvegezzünk. - mosolyodik el ravaszan Zayn, mire fejemet tenyerembe temetem.

- Legyen. - dörmögöm, mire konkrétan ujjongás tör ki. Bátyámra nézek ujjaim között, aki ugyan olyan ravaszan néz rám. Szuper, elvesztettem.

A kanapé tolódik, s kezemet levéve látom, hogy a fiúk tolják hátrébb gondolom hely hiányában. Mint leülnek a földre, s én is csatlakozom. Zayn és Austin mellett foglalok helyet. Austin mellett Harry, Liam, velem szemben Niall mellette pedig Louis.

- Kezdek. - ajánlja fel Harry, majd választ sem várva megpörgeti az üveget. Pörög, pörög, s végül az üveg szája Zayn előtt áll meg. Kissé megkönnyebbülök, s nagy figyelemmel várom a feladványt.

- Felelek. - mondja Zayn mire Harry arca kissé elsápad.

- Na jó, de csak mert ez az első kör. Tetszik neked Lola? -Harry kérdésére Zayn rögtön elvörösödik mire mindenki kuncog.

- Igen - mondja mire szemem felcsillan, s kacsintok egyet. Zayn reményteli szemmel rám néz mire aprót, alig észrevehetőt bólintok, erre szemébe boldogság szökik. Megfogja az üveget, majd pörget. A üveg szája Niallra esik, aki rögtön szóra nyitja a száját.

- Felelek. - mondja, mire Zayn ördögien összedörzsöli a tenyereit.

- Jelenleg szerelmes vagy? - kérdezi, mire szemeim kitágulnak, szívem ezerszer jobban ver, s leplezem, de izgatott vagyok a válasz miatt. A fiú töpreng, majd szóra nyitja a száját.