12. rész

A gép előtt ülök, s a neten szörfözök, mikor óriási csattogást hallok. Szemeim kitágulnak, s szívem ezerszer jobban ver. Arrébb teszem a laptopot, majd felállok, s az ajtóhoz igyekszem, s hallgatózni kezdek.

- NATALIEEEE! - hallok egy ordítást, mire megkönnyebbülök, s kinyitom a szobám ajtaját és kinézek. Bátyám előttem áll, szemében látszik, hogy tiszta ideg.

- Igen? - kérdezem természetesen, amitől még idegesebb lesz. Ekkor meglátom mögötte felsorakozni a fiúkat. Ahogy meglátnak elmosolyodnak. Ahogy Niallra tekintek szívem kalapál, s talán kissé el is pirulok.

- Miért nem vetted fel a telefont? - jön felém fenyegetően Austin. - Azt hittem valami bajod esett!

- Nincs semmi bajom. - mondom, mire arcvonásai megenyhülnek, s kitárja karjait. Megölelem, majd hozzáteszem. - Amúgy az ő hibájuk! - mutatok a srácokra mire mind felháborodottan, s értetlenül néznek rám.

- Miért lenne a mi hibánk? - kérdezi Liam, mire elmosolyodok mert felidéződnek az előbb történtek.

- Mert bekövettétek Lola-t twitteren. Felhívott, és sikítozott és annyira megijedtem,hogy levágtam a telefont a földre és betört a képernyője. - mondom a sztorit, mire mind felnevetnek.

- Natalie, de szerencsétlen vagy.. - mondja Austin, mire én is felnevetek.

- Akkor most nincs telefonod? - kérdezi kissé feltűnően szomorúan Niall. Mindenki vigyorog körülöttünk, de valahogy simán ki tudom zárni őket, s csak rá koncentrálni.

- Nincs. - mondom számat félre húzva. Halványan elmosolyodok, s ő is. Ezt a pillanatot a csengő szakítja meg. Feleszmélek arca bambulásából, s ekkor veszem észre, hogy a többiek már nincsenek is körülöttünk. Gyorsan az ajtóhoz sietek. Ahogy kinyitom Lola a nyakamba ugrik.

- Szia. - mosolyodom el. - Héj. Megfojtasz! - fulladozok.

- Bocsi. - nevet fel, majd bejön a házba.

- Te meg hány hétre jöttél? - mutatok a táskáira. Mindketten felnevetünk, s ekkor megjelenik Harry is mellettem. Lola rögtön ledermed, s látszik arcán, hogy mindjárt sikít egyet.

- Szia Lola. - mondja Harry hangosan.

- Szia Harry. - mondja lassan, s álmodozva. Ekkor megjelennek a többiek is, s Lol-on látom, hogy őt már elvesztettük. Szája mosolyra fagyva, s így áll az ajtóban. De még az sem látszik rajta, hogy lélegezne.

- Szia Lolaaaaaa! - mondja Louis, majd a barátnőm nyakába ugrik, aki még most sem mozdul.

- Hali. - mosolyodik el Niall, s int egyet.

- Szia! - int Liam is. Lola még mindig nem mozdul, csak kisebb bólintásokat mutat reakcióként.

- Szia Lola! - mosolyodik el Zayn, majd a lány felé közeledik, s kissé szégyenlősen de egy puszit nyom a homlokára. Látom a lány szemében a mérhetetlen boldogságot. Arca pirosban pompázik ami nem csak engem hanem a fiúkat is megmosolyogtatja.

- Sziasztok. - nyögi ki, s segélykérően rám néz.

- Lola nagyon örül, hogy lát titeket, még mindig nem hiszi el, hogy ti itt, vele szemben és ummm asszem ennyi. - mosolyodok el, mire a többiek felkacagnak Lola folyamatos bólogatásán. A fiúk eloszolnak, majd a lányt bevezetem a szobámba.

- Miért nem mondtad, hogy itt lesznek? Akkor felöltöztem volna normálisan! - kezdte azt, amire számítottam.

- Nyugi! Egyébként nem tudtam róla mert tudod... meghalt a telefonom! - emeltem fel a készüléket, mire belőle kitört a hangos nevetés. Nem bírtam ki, s én is nevettem. Nehezen bírtam abbahagyni, de mivel felejtős vagyok muszáj volt elmondanom. – Egyébként meg jól nézel ki.

- Köszi, de Zayn szerint tuti nem. - mondja szomorúan mire kintről megszólal egy hang.

- De igen! - kukkant be az előbb említett, mire Lola elvörösödik, paradicsomként bámul rám, s nem mer megfordulni.

- Te hallgatóztál? - állok fel, majd elindulok a fiú felé, aki fülét farkát behúzza, s elsiet. - Azért! - mutogatok utána nevetve.

- Hát ez ciki volt. - mondja Lola, mire hangsúlyozásán felnevetek.

- Lányok! - hallok egy kopogást. - Mi megyünk! - már meg is feledkeztem róluk, s szerintem Lola is. Gyorsan felállunk, s Lola kinyitja az ajtót.

- Okés. - mosolyodom el, majd furcsán nézek ahogy Liam közeledik, majd leesik mit akar. Visszaölelem a srácot, majd ahogy sorozatba jönnek mindenkit. Szemem sarkából látom, hogy Lola-tól ugyan így búcsúznak, ami mosolygásra késztet.

Niall az utolsó akit megölelek. Közeledik, majd karjait átfonja derekamon, s erősen magához szorít. Kissé biztosan elpirulok, de kihasználom a helyzetet, s én is erősen ölelem. Szívem, s az övé is kalapál. Fejemet mellkasába fúrom.

- Remélem hamar találkozunk majd. - suttogja a fülembe. Elmosolyodok, s hirtelen egy jó ötlet jut az eszembe.

- Holnap ha elmegy Lola elmennék telefont venni. Esetleg eljönnél velem? - kérdezem mire elenged, mert talán kissé túl sokáig ölelkeztünk. Aprót bólint, s szájáról leolvasom, hogy három órára ide jön.

Boldogan bólintok, majd kikísérjük a srácokat.

*

- Na milyen filmet nézünk? - kérdezi Austin, mire kissé félve nézek barátnőmre.

- Még nem tudjuk. - szólal meg helyettem Lola. Meglepődők reakcióján, úgy látszik nem zavarja, ha bátyám is velünk filmezik. Király.

- Pi élete? - kérdezi hirtelen Austin mire hevesen bólogatok.

- Arról azt olvastam, hogy nagyon jó film. Nekem okés. - mondom.

- Benne vagyok. - mondja Lola is izgatottan.

A nappalit átrendeztük, begubóztunk, majd Austin a laptopját rákötve a tv-re elindította a filmet. Már egy fél órája nézhettük, mikor hirtelen megszólalt a telefonja. Zilálva nézett körül miközben Lola leállította a filmet. Mind a hangot figyeltük, hogy honnan jön.

A telefont a kanapé alatt találtuk meg. Austin felvette, majd csendre intett minket.

- Igen? Itt Austin Frey. Ö.. Jó napot! Igen természetesen. A szombat megfelelne? Rendben akkor szombat 3óra. Visz hall!

- Ki volt az? – kérdezem meglepetten.

- Egy érdeklődő a házunk iránt. Szeretné megnézni, és mivel tudja, hogy már elköltöztünk akkor döntene is, hogy tudod ne kelljen többet utazni. Szombaton akar találkozni, azaz holnap.

- Okés, és mikor mész? - kérdezem mire ő elhúzza a száját.

- Neked kéne menni, mert engem James behívatott holnapra. Ugye nem baj? - kérdezi kissé félénken.

- De hogy baj. - mosolyodok el. - Lola eljössz velem? - fordulok barátnőm felé, aki a fejét rázza.

- Nem tudok, ne haragudj de a nagyiékhoz megyünk a hétvégén. - rántja a vállát.

- Értem, okés. Semmi baj. - mondom. Kissé félelmetes, hogy egyedül kell mennem, de ki bírom.

- Mehet a film? - kérdezi Lola.

- Mehet a film. - dőlök hátra, majd a film ismét elindul.

*

Ahogy a filmnek vége lett már csak én voltam ébren. Nem értem én ezeket, nagyon jó volt a film, hogy lehet bealudni rajta? Hihetetlen.

Feltápászkodok a két ember közül, majd bátyámat kicsit meglökdösöm. Veszi az adást, szemeit kissé kinyitja majd a szobája felé szédeleg, félálomban. Lolát Felsegítem, bár ő is még javában alszik, s beviszem a szobámba, s lefektetem az ágyba.

Nos ez az este sem olyan lett mint amilyet terveztem, de nem baj had aludjanak.

Én nem tudok aludni ezért a nappaliba megyek és lefekszek a kanapéra, ölembe veszem a laptopot majd felmegyek a twitterre. Egy kevés görgetés után meglátom Niall kiírását. Szívem verése akaratlanul is felgyorsul. Kis tétovázás után megnyitom az ablakot, majd írok egy privát üzenetet a srácnak.

"Hát te, hogy-hogy fent vagy még ilyenkor?" küldöm az üzenetet, amire rögtön érkezik a válasz.

"Ezt én is kérdezhetném." elmosolyodok, s nem várok, rögtön pötyögöm az üzenetem.

"A többiek bealudtak a filmen, viszont én még nem vagyok álmos."

"Felhívnálak, de nincs telefonod. Egyébként áll még a holnap?" jön az üzenet, mire lélegzetvételem is felgyorsul. Nem értem én ezt..

"Igen. De nem tudnál olyan 11 fele jönni? Majd személyesen elmondom miért."

"Rendben, 11re ott leszek. Viszont most már nyomás aludni. Álmodj szépeket." írja mire elmosolyodom.

"Szép álmokat. Szia Niall!"

"Szia Natalie!" jön az utolsó üzenet. Mosolyogva csukom le a laptopom tetejét, majd elnyújtózók a kanapén, és egy kevés agyalás után álomba merülök.

Másnap csörgés-csattogásra kelek. Nehezen kinyitom a szemem, majd felülök a kanapén. A bátyámat és barátnőmet látom meg a konyhában, eléggé szerencsétlen helyzetben.

- Ahj Austin! Mondtam hogy felkelted! - hallom Lola hangját, majd mindketten felém fordulnak. - Jó reggelt Natalie. Csinálni akartunk reggelit, de Austin bénázik. - mondja Lola mire felnevetek. Feltápászkodok a kanapéról, majd elindulok a konyha felé.

- Héj, nem jöhetsz be! - állít meg az ajtóban a bátyám.

- Jól van, főnök. - tartom fel a kezem védekezően, majd hátrálok és a fürdő felé veszem az irányt. Rögtön a tükörbe nézek mire kissé megriadok. Irányt váltok, majd a zuhanyzóba belépve letusolok. Ahogy kilépek, a tükörből már egy ismerősebb lány néz vissza rám. Megtörlöm a hajam, majd a törölközőt magamra tekerve lépek ki a helységből.

- Mennyi az idő? - haladok el a konyha előtt, a szobám felé.

- Háromnegyed 11. - mondja nyugodtan Austin, mire egy apró szívrohamot élek át.

- HOGY MENNYI? - ordítom majd mint egy őrült rohanok be a szobámba, ahol Lol-t találom, de figyelembe sem veszem. Austin nevetésétől zeng az egész ház.

- Natalie. Jól vagy? - kérdezi, miközben a szekrényemben kutatok.

- Niall 11re jön. - mondom mire Lola hátradől és elégedetten mosolyog rám.

- Ahha. - mondja vigyorogva, mire kissé ráförmedek.

- Ne vigyorogj, hanem segíts. - mondom mire felnevet, s kivesz a szekrényemből egy tökéletes összeállítást. - Köszönöm! - mosolygok rá, mikor a kezembe nyomja a darabokat.

- Figyu, nekem mennem kell, előbb megyünk a nagyihoz és anya hívott, hogy mindjárt itt vannak. - áll fel az ágyról, majd az ajtó felé indul.

- Okés, kikísérlek. - mondom, megfeledkezve az időről.

- Nem kell, öltözz csak, kitalálok! - legyint, mire a fejemet rázom.

- Nem baj. - indulok el utána. Lola elköszön Austintól is majd az ajtón kilépve megölel és a szülei kocsijához igyekszik. Boldogan integetek Margaret-nek, majd ahogy elhajtanak becsukom az ajtót visszarohanok a szobámba.

- Niall mindjárt itt lesz. Fel tudod tartani? - ordítok bátyámhoz, mire csengetnek.

- Meglesz. - ordítja, majd hallom ahogy kinyílik az ajtó.