5. rész

A kocsi megáll, s én izgatottan szállok ki. Az üvegajtós eset után valahogy oldottabbnak érzem magam a körükben és úgy érzem, most már magam tudom adni, teljes mértékben. Mert úgy érzem nem fognak megbántani, kihasználni s merek bennük bízni. Nem tudom hogy ez hogy kapcsolódik ahhoz hogy neki mentem az üvegajtónak, vagy hogyan idézte ezt elő, de örülök hogy megtörtént.
- Nat, nem jössz be? - hallom Göndörke hangját, majd feleszmélek a bambulásból és elindulok a ház felé.
- Wow. - nézek fel az épületre. - Ti komolyan itt laktok? - kérdezem meglepve. Mondjuk miért csodálkozom? Világsztárokhoz jöttünk.
- Itt. - válaszolja kedvesen Zayn. - Belülről is megnézheted. - mosolyodik el, mire felnevetek.
- Oké. - mondom majd elindulok a fiúk után. A monstumba belépve elképedek. Ez igen ez már ház. - Meg tudnám szokni. - mosolyodom el.
- Hát azt nem nehéz. - mondja Louis majd befut a nappaliba és ráveti magát a kanapéra. És azzal együtt Harryre.
- Ohh drága Louis. Azért mások előtt ne... - kezd el Harry nyávogós hangon beszélni.
- Bocsánat édes. Majd a hálóban. - kacsint egyet Louis, mire én nagy szemekkel nézek felváltva rájuk és a mellettem ácsorgó személyre, Niallre.
- Nyugi, csak hülyéskednek. - mosolyodik el.
- Nem úgy látszik. - mutatok feléjük.
- Lehet. De Louisnak van barátnője. - mondja mire kicsit megkönnyebbülve pillantok felé.
- Öööö.. gyere megmutatom a házat. - kezd húzni a lépcső felé.
- Hát izé.. - fordulok a bátyám felé, aki szolidan mutogat mint egy őrült, hogy mennyek Niallel. - Na jó, legyen. - mosolyodom el, majd elindulunk fel az emeletre.

- Te tényleg nem hallottál még rólunk? - teszi fel a kérdést, amikor kinyitja a szobája ajtaját. - És ez az én szobám. - lép be, s én utána. - Vigyázz az ajtó nagyon nehézkesen nyílik, s csukódik. - mondja mire bólintok.
- Tényleg. - mosolyodom el, majd leülök az egyik fotelbe.
- Olyan hihetetlen. - mondja, hangjában csodálkozással.
- Kicsit egós vagy, nem gondolod? - fordulok felé, mire felnevet.
- Talán egy kicsit. - mutatja a mennyiséget az ujjával. - Egyébként mikor költöztetek ide? Vagy eddig is itt laktatok?
- Tegnapelőtt költöztünk, Boston-ból. - mosolygok felé.
- Natalie kérdezhetek valamit? - kérdezi, kicsit félénken.
- Persze. - bólintok, majd egész testemmel felé fordulok.
- A szüleitek hogyhogy nincsenek veletek? - nyögi ki a kérdést. Ahogy a mondatot feldolgozom könnyek gyűlnek a szemembe. Megszólalni nem bírok, mert torkom összeszorul. - Nat...ne haragudj. - ugrik le az ágyról és leguggol elém. - Nem akartam rosszat mondani. Ne haragudj.
- Semmi baj. - mondom, majd nagy levegőt veszek. Kifújom, majd megszólalok. - A szüleink négy éve repülőbalesetben elhunytak. - mondom ki, s még mindig alig bírom felfogni.
- Részvétem és nagyon sajnálom. - mondja, majd szorosan magához ölel. Először nem hagyom magam, de addig próbálkozik amíg megadom magam.
- Köszönöm. - mondom, s én is megölelem őt.

- Fiatalok! Jöttök filmezni? - hallom Zayn hangját.
- Egy pillanat és megyünk! - ordít vissza Niall. - Ott van fürdő, ha gondolod. - mondja, majd egy ajtóra mutat.
- Saját fürdőd van? - mosolyodom el.
- Nem teljesen. Onnan nyílik még egy ajtó, ami Zayn szobájába vezet. Tudod amit mondtam. - mondja, majd felsegít és beküld.
- Jaj tényleg. - mondom, majd bemegyek a helységbe. Arcomat majd az elkenődött sminket is lemosom. - Mehetünk. - lépek ki a fürdőből.
- Köszönöm hogy elmondtad. - mosolyog felém Niall, majd kinyitja az ajtót. Rámosolygok majd lemegyünk a lépcsőn.
- Na végre. Azt hittem már sosem jöttök le. - mondja Louis, majd Niall felé kacsint. Ez idióta.
- Mit nézünk? - kérdezem, majd letelepszek Austin mellé.
- Harry Pottert. Amit tegnap nem bírtunk megnézni. - mondja majd magához húz.
- Király. - vigyorodom el.

*

- Valaki fel van még? - kérdezem suttogva, mikor az összes rész lement.
- Én. - mondja Niall, majd felém fordul. - A többiek mind alszanak? - kérdezi meglepve.
- Szerintem is hihetetlen. Soha nem tudnék a Harry Potter egyik részén sem elaludni. - kezdek el töprengeni.
- Ugyan ez. - mondja.
- Niall, mennyi az idő? - mászok ki bátyám alól.
- 11 óra. - mondja nyugodtan, majd szemei kitágulnak, s kicsit hangosabban szólal meg. - 11 óra??
- Na cssssss. Felkelnek a gyerekek. - kuncogok fel. - Akkor felkeltem Austint és el is megyünk. - mondom.
- Ne hogy felkeltsd! Itt aludhattok, van hely. Meg úgy sem találnátok haza ilyen sötétben. - mutat ki az ablakon.
- Biztos? De nem akarunk zavarni... - kezdem. Nem voltam biztos benne, hogy ez egy jó ötlet.
- Natalie, most komolyan. Ők alszanak, engem meg miért zavarnátok? Nyugodtan maradjatok itt. - mondta, majd segít felállni. Megadom magam és bólintok. - Na ez a beszéd. - mosolyodik el, majd elindulunk fel az emeletre.

- Lezuhanyozhatok? - kérdeztem.
- Persze. Adjak valami ruhát, amiben tudsz aludni? - kérdezi, majd a választ meg sem várva kivesz a szekrényéből egy ruhaköteget.
- Köszi. - mosolyodom el, majd bemegyek a fürdőbe. Leteszem a pulra a ruhákat, majd levetkőzök és belépek a kabinba. Megnyitom a forró vizet, ami nagyon jól esett hideg testemnek. A cseppek égetik bőrömet, de élvezem.
Ahogy kilépem megtörölközöm, s Niall ruháit magamra kapom. A pólón a srác illatát érezem és nagyon élvezem. Kellemes s férfias volt. Nagyot lélegeztem belle, majd kiléptem a fürdőből.
 - Kicsit nagyok rám a ruháid. - mosolyodom el, mire felnéz, s arcán egy megnyugtató mosoly terül el.
- Annyira nem is. - nevet fel. - Figyelj szerintem Zayn szobájába tudsz aludni, ha az úgy jó.
- És ha feljön? - kérdezem.
- Hidd el, ha egyszer elaludt nem fog felkelni , sem feljönni. - mosolyodik el féloldalasan.
- Okés. Akkor jó éjt. - intek egyet majd a fürdőn át bemengyek Zayn szobájába. Az összes szoba közül az övé tetszett a legjobban. Férfias volt, de még is valamennyire rendet tartott. Meg maga ahogyan kinézett a szoba tetszett.
Ahogy belépek megcsapott a Zayn illat. Leteszem a ruháim az ágy végébe, majd belebújok és betakarózom. Hallom, ahogy Niall lezuhanyozik, majd nyílik a fürdő felém lévő ajtaja.
- Jó éjszakát Natalie. - mondja Kócoska, majd becsukja és gondolom ő is lefekszik.
Az ágyban fekve átgondoltam a mai nap minden részletét és boldogság öntött el. Nagyon rég éreztem ilyet, hogy ennyien kedvelnek. És jó volt újra érezni. A szemeim gyorsan lecsukódtak és álomba merültem.

*

Mozgolódásra ébredtem. Hirtelen azt sem tudtam hogy hol vagyok, csak azt éreztem valaki mászik be mellém az ágyba. Hirtelen felülök és az a személy aki be akar mászni, óriásit ugrott.
- Umm szia Zayn. Ne haragudj. - állok fel rögtön. - Niall azt mondta, hogy nyugodtan aludjak itt mert magadtól nem fogsz feljönni... - kezdem a magyarázkodást.
- Semmi baj Natalie, csak megijesztettél. - jön vissza az ágyhoz. Hangja rekedt volt és látszott rajta hogy még kómás. - Liam ébresztett és küldött föl.
- Okés bocsi. Már is megyek. Jó éjt. - kapom fel a ruhám majd elindultam.
- Nem kell menned. Maradj nyugodtan. Én majd alszok lent. - mondja majd felállt.
- Dehogy alszol. Én vagyok a betolakodó. - mosolyodom el. - Maradj.
- De akkor legalább Liamhez menny, mert ott nagy az ágy. Bőven elfértek ketten is. - mondja.
- Okés. - hagyom rá. Eszem ágában sem volt Liamhez menni, de nem akartam még ezzel idegesíteni Zaynt. - Jó éjszakát.
- Neked is Natalie. - mondja, majd bedől az ágyba. És szerintem el is alszik.
Kimegyek a szobából majd lefelé veszem az irányt. Ahogy gondoltam, Austin ott fekszik a kanapén. Ahogy leérek a lépcsőn oda megyek hozzá. Kicsit arrébb tolom, majd lefekszem mellé.
- Ki vagy? - krákogja fel a szavakat.
- Natalie. Aludj. - mondom, majd én is álomra hajtom a fejem.