7. rész

- Sziasztok fiúk! Arra. - köszön James, és hozzá illően sürgetve beszél.- Natalie! - mondja kissé hisztérikusan mire én egyet ugrok. - Hát neked meg mi van a homlokodon?

- Ööö... ragtapasz. - mondom kissé félve. - Tegnap nekimentem egy ajtónak. - mondom lassan, mire a fiúk felnevetnek.

- Csend! - mutat feléjük James. - Jó mindegy... Fiúk nyomás Camila után, Natalie te pedig gyere velem léccives.

James választ sem várva elindul, s én utána loholok. Egy nagy ajtón ront be egy csodás szobába, gondolom az irodájába. Utána sietek, majd becsukom az ajtót. James egy székre mutat, amire rögtön leülök, egy szót sem szólva. 

Ő leül velem szembe, s látom arcvonásai megenyhülnek.

- Na szóval Natalie, tényleg komolyan gondoltad, hogy szeretnél nálunk modell lenni? - kérdezi kedvesen, mégis komolyan.

- Igen természetesen, bár lenne pár kérdésem. - válaszolom mosolyogva.

- Rendben, halljuk. - dől hátra a széken, majd kezét összefonja mellkasán.

- Először is ez az egész mennyibe kerülne? Mert hát tudod most költöztünk ide... - kezdem mire James rögtön közbevág.

- Semennyibe. Már találtam neked szponzort aki még a portfóliót is kifizeti. - mosolyog elégedetten, mire leesik az állam.

- Ez komoly? Úristen ez nagyon szuper! - állok fel kicsit meggondolatlanul majd az asztal megkerülve James nyakába ugrok.

- Jól van Natalie, nyugi! - mondja mosolyogva majd eltol magától. - Más kérdés? 

- Kell tanfolyamra járnom? - kérdezem, miközben visszasétálok és leülök a székembe.

- Igen, de csak 1 hét az egész. Ma csütörtök van, szóval jövőhéten akár kezdheted is. - lapozgatja a naptárát. - Ez egyébként annyit jelent, hogy egy hétig reggel kilenctől kettőig ott vagy és akkor szakemberek segítenek. Vizsga vagy hasonló nem lesz. 

- Okés ez szuper. És a helyszín az ez a torony? - kérdezem, mire James bólint. - Oké, rendben, nagyon köszönöm. - állok fel, majd kezet fogok vele. 

- Mi köszönjük. - mosolyodik el, majd kitessékel a szobából. 

*

Egy kis töprengés után úgy döntöttem, hogy nem kutatom fel a fiúkat, hiszen biztosan megvannak nélkülem is, hanem körbenézek Londonban. Hiszen mióta megjöttünk csak megyünk ide oda, még sosem volt időm szétnézni. A bátyámnak dobtam egy sms-t hogy hívjon fel, ha végeztek.

A toronymagas épületből kiérve megcsapott a jólesően meleg levegő. Mivel igazából fogalmam sem volt hogy hol vagyok és arról sem tudtam sokat hogy merre kéne menni balra indultam el. Az utcán csütörtöki nyüzsgés volt amit imádtam. Szeretem a pörgős helyeket és London egy ilyen hely. Pár utcát sétáltam mikor megláttam a Temzét. Gyorsan átfutottam az úton majd a gyönyörű folyó partján kezdtem sétálgatni. Olyan tökéletes volt minden... és alig tudtam elhinni, hogy ez nem egy álom.

Egy kis parkra akadtam, ahol rögtön lecsaptam a kiszemelt padra, mely szemben állt a Temzével. Nem tudtam betelni a látvánnyal, akár órákig is bírtam volna nézni, olyan gyönyörű volt.

- Szia. Bocsi, leülhetek? - hallok meg hirtelen egy hangot, s emiatt felfüggesztem a folyó bámulását. 

- Szia persze. - nézek fel az előttem álló személyre. 

- Köszi. Egyébként Lola vagyok. - nyújtja felém a kezét a lány, majd leül mellém. 

- Natalie. - mosolyodom el.

- Lehet kettő kicsit személyes és lehet kínos kérdésem? - kérdezi mire elég érdekesen nézek felé, majd lassan bólintok. - Oké. öö direkt van a fejeden, egy ragtapasz? - kérdezi kínosan mire felnevetek majd leveszem.

- Igen direkt volt, de most már nem vérzik, ugye? - kérdezem mire közelebb hajol majd megrázza a fejét. - Okés, és mi a második kérdésed? - mosolygok rá. Magamat is meglepem, hogy milyen könnyen barátkozok. Sokat változtam, tényleg nagyon sokat.

- Hát az, hogy... - kezd el kutatni a táskájában, majd kivesz egy újságot és a címlapra mutat. - Ez itt te vagy Zayn Malik-kel? - kérdezi nagy szemekkel. Kikapom a kezéből az újságot majd rögtön olvasni kezdem. 

" Zayn Malik, a One Direction szépfiúja megtalálta élete párját? A minap a fiatal énekest, londoni házukból elindulva kaptuk lencsevégre mikor is egy ismeretlen lánnyal kézen fogva sétált. Nem tudunk semmi konkrétat, de reméljük a legjobbakat!"

- Én vagyok. - képedek el a cikk átböngészése és a kép alapos megfigyelése után. 

- És igaz? - kérdezi félénken, mikor visszanyújtom neki az újságot.

- Nem. - mosolyodok el. Szemében megkönnyebbülés látok, ami mosolygásra késztet. - Szereted őket? - a lány kérdésemre elpirul és lehajtja a fejét.

- Nagyon. - mosolyodik el. 

- Ki a kedvenced? - kérdezem kíváncsian, s teljes testemmel felé fordulok. Felnéz rám, szemei csak úgy csillognak.

- Zayn. - pirul el újra mire elvigyorodok.

- Valahogy éreztem. - mondom neki, majd felnevetek. - Szeretnéd, ha bemutatnálak neki, nekik? - kérdezem mire a lány felugrik a padról és elkezd ugrálni.

- Ezt komolyan mondod? Megtennéd? Tényleg? - arcáról levakarhatatlan a mosoly és gyönyörű, csillogó szemei is könnyeznek.

- Persze. Főleg hogy látom, hogy ennyit jelentene neked. - állok fel én is majd ölelésre nyitom karjaim. Lola majd fellök, úgy rohan felém és ugrik a nyakamba.

- Köszönöm! - mondja, majd pár perces szorongatás után eltol magától. - Mikor? - tér rögtön a lényegre mire felnevetek.

- Bátyám hív ha végeznek és akkor, ha neked jó. - mosolyodom el mire hevesen bólogat. 

- Oké. Öö nagyon elsírtam a sminkem? - kérdezi, mire bólogatok.

- Igen eléggé. - húzom a számat.

- Itt lakok pár percre. Nem jönnél fel? Én meg rendbe teszem magam. - mondja, mire vállmat rántva válaszolok.

- Nekem okés. - mosolyodom el.

- Nagyon köszönök mindent. Fhu nem is tudod elképzelni, hogy ez mennyit jelent nekem. Tudod hiába hogy itt lakok Londonban nincs annyi pénzünk és még egy koncertjükön sem voltam.. Pedig el sem hiszed mennyire szeretnék. - álmodozik mellettem Lola. - Köszönöm, hogy valóra váltod az álmom! - mondja felém fordulva, mire bólintok. - És egyébként Natalie, te idevalósi vagy? Mert még nem láttalak a környéken.

- Nem. Pár napja költöztünk ide a bátyámmal. - válaszolom mire bólogat. - Egyébként hány éves vagy? 

- 18 - mosolyodik el büszkén. - Már csak egy évem van a suliból. És te?

- 19. - mosolyodok el pimaszul. Persze hogy élvezem, hogy idősebb vagyok. - És egyébként te itt laksz?

- Igen. Itt születtem. - mosolyodik el, majd befordul az egyik háztömbhöz. - És itt lakunk. - mondja, majd a kódot beütve nyitja ki a ház ajtaját, majd előre tessékel.

- Menny te előre, én nem tudom hova kell menni. - mondom neki, mire bólint.

- Oké, igaz. - szalad be a házba, majd fel a második emeletre. Benyit a 16-os számú lakásba.

- Szia anya, megjöttem! - ordít egyet, mire megjelenik egy elég fiatalos nő. Szívem kissé összeszorul, de könnyen tudom tartóztatni magam.

- Szia kicsim. - mosolyodik el. - Ó kit hoztál? - néz felém, mire Lola rögtön megszólal.

- Anya ő itt Natalie. Most találkoztunk a parkban.

- Jó napot! - nyújtom a kezem. - Natalie Frey. 

- Szia Natalie. Margaret vagyok, nyugodtan tegezz. - rázza meg a kezem, majd Lola felé fordul.

- Miért van teljesen elmosódva a sminked? - kérdezi kissé ijedten.

-Majd Natalie elmeséli, nekem most sietnem kell. - mondja, majd berohan egy helységbe. Vagy a szobájába vagy a fürdőbe, nem tudom.

- Hát rendben. - bólint Margaret. - Gyere, ülj le itt a nappaliban. Kérsz valamit enni vagy inni?

- Nem köszönöm szépen. - mosolyodok el, majd leülök a kanapéra. - Egyébként azért volt elkenődve Lola sminkje, mert gondolom tudod, hogy nagyon szereti a One Direction-t. - kezdem, mire Margaret lázasan bólogat. - Szóval én ismerem őket és szeretném nekik bemutatni Lol-t. - mondom, s mikor a velem szemben ülőnő felfogja, ő is felugrik.

- Komolyan megteszed ezt a lányomért? Natalie, nagyon köszönöm! - mondja, majd az ő szeme is könnybe lábad. 

- Nagyon szívesen teszem. - mosolyodok el, majd hirtelen kissé megrémülök a telefonom csörgésétől. - Elnézést, megbocsátasz egy percre? - kérdezem mire bólint, majd ahelyett hogy én felállnék ő megy ki a szobából és abba a helységbe indul, ahova Lola is bement.

- Igen? - szólok bele a készülékbe.

- Végeztünk. - hallok egy hangot, ami nem Austiné. 

- Oké, és ki vagy? - kérdezem mosolyogva.

- Zayn. - mondja ő is mosolyogva.

- Ó szia Zayn. Figyelj, siettek valahova? - kérdezem, mire a vonal másik végén ordítozást hallok, mármint Zaynt, ahogy odaordít Liamhez.

- Azt mondja Liam, hogy csak négyre van programunk. Miért? - kérdezi. Ekkor már Lola és Margaret is körülöttem állnak. Lol akkor rohant ki, mikor kimondtam, hogy "Ó szia Zayn.".

- Szeretnék bemutatni nektek valakit. - mosolyodom el, majd Lola-ra kacsintok.

- Okés. Niall már éhes, szóval mit szólnál ha elmennék értetek és elmennénk hozzánk? - kérdezi mire bólogatok. Csak ugye ő ezt nem látja.

- Persze okés.

-Hol vagytok most? - kérdezi, mire Lola a kezembe nyom egy papírt, ahova egy cím van felírva. Felolvasom Zaynnek. - Okés, 5 perc. Szia.

- Hali. - mondom, majd kinyomom a mobilt. - 5 perc. - mosolyodom el, mire Lola újra a nyakamba ugrik.

*

- Gyertek, szálljatok be! - hallom Niall hangját. Az autó már megállt, de Lola-t alig bírtam megmozdítani. Szó szerint lefagyott. Odavonszoltam az autóhoz, majd betuszkoltam. A fiúk egy óriás autóval jöttek, szóval mind elfértünk.

- Sziasztok srácok. Ő itt Lola. - mutatom be a mellettem ülő lányt, aki úgy szorongatja a kezem, hogy szerintem már meg is halt. 

- Szia Lola. - köszönnek a fiúk, viszont barátnőm meg sem mer nyikkanni.

- Umm... szóval tudjátok, nagyon nagy rajongótok, szóval most sokkos állapotban van. - mosolyodom el, mire a fiúk arcára elégedett mosoly ül ki.

Az autót Liam vezeti, mellette az anyós ülésen Austin terpeszkedik. Velünk szembe ül Louis, Harry és Zayn, mellettem pedig Niall. 

*

- Megjöttünk. Kiszállás! - paterol ki szó szerint a kocsiból minket Liam. Az út végére Lola már kicsit feloldódott bár látszik rajta, hogy még mindig alig hiszi el, hogy ez történt vele. 

- Natalie, jössz? - hallok egy ordítást, mire feleszmélek. Egyedül állok az utcán, a többiek már a házban vannak. 

- Öööö persze. - mosolyodom el, majd utánuk szaladok.