6. rész

- Nem kéne már felkelteni őket? 

- Had aludjanak még!

- De keltsük már fel! Nézni akarom a tv-t!

- A szobádba is van tv, te barom!

- De itt nagyobb! Meg szebb! - eféle párbeszédre keltem. Az első mondatoknál még kibírtam, de ennél a "Meg szebb!" résznél kitört belőlem a nevetés. A fiúk egy emberként fordultak felém.

- Natalie, te fel vagy? - kérdezi hitetlenül Louis.

- Fel. Már egy ideje. - nevetek ugyan olyan őszintén. - És igen minden hallottam. 

- Ne már.. - pirul el Göndörke, mire mindenki felnevet. A zajra Austin is felkel, ezzel engem lelökve az ágyról.

- Aúúú! - sikítok fel, mire Zayn és Niall egyszerre ugranak oda. 

- Minden oké? - kérdezi Niall.

- Persze. - mosolyodom el, majd a homlokomhoz nyúlok. A vér megint szivárog a tegnapi sebemből.

- Hozzá kell szoknotok. Nagyon szerencsétlen. - mondja Austin még kicsit kómásan. Erre egyébként mindenki felnevet, kivéve engem.

- Igaza van. - nevetek fel én is belegondolva az eddigi szerencsétlenségeimbe. - Szzzz.. megint vérzik. - mutatom a véres ujjam az előttem lévő személy felé, aki felsegít majd a fürdőbe rángat. 

- Ez csípni fog. - mondja miután leültet a kád szélére, majd elővesz egy üvegcsét.

- Mi az? - mutatok a keze felé. 

- Betadin. - mondja, majd zsebkendőre cseppent egy-két cseppet belőle.

- Ó a régi, jó barátom. - mondom, mire Liam felnevet. Mikor hozzáérinti a sebemhez kicsit felszisszenek, de lassan hozzászokom a kellemetlen érzéshez. 

- Milyen ragtapaszt kérsz? - sorakoztatja fel előttem a lehetőségeket. 

- Ezt! - mutatok rá arra, amelyik a legjobban tetszik.

- Éreztem. - mosolyodik el, majd felragasztja a homlokomra. - Na kész vagyunk. 

- Köszönöm. - mondom majd felállok és Liam kíséretében kisétálok a fürdőszobából.

- Hát te meg hogy nézel ki? - kérdezi bátyám mikor megpillant. 

- Miért? Nem tetszik a zsiráfos ragtapaszom? - kérdezem vigyorogva, mire bátyám is felnevet.

- Nem akarom tudni, hogy nektek miért vannak ilyen állatos ragtapaszaitok, ugye? - fordul Austin a fiúk felé, mire mind megrázzák a fejüket. - Reméltem. 

- Mutasd csak! - jön felém Louis, kezeit fenyegetően tartva. - Huh! Nagy szerencséd, hogy nem használtad el a répás ragtapaszaim! - mondja, majd mint aki jól végezte dolgát elindul a konyhába. Egy ideig csak állok, majd nem bírom türtőztetni magam, felnevetek.

- Ez nem Liam szobája... - ült le mellém Zayn a kanapéra. Mosolygott szóval tudtam, hogy nem akar leszidni vagy hasonlók. 

- Tudom. - mosolyodtam el halványan. 

- Máskor én megyek át Liam-hez. - mondja mosolyogva majd hatalmasat csap a combomra.

- Hé! Ez fájt! - néztem rá durcásan, majd visszaadtam neki ezt a gesztust. Éppen felordítani készült, mikor megfogtam a száját. - Megérdemelted. - vigyorodtam el.

- Éhen halok! - ordít fel Niall, majd ledobja magát mellénk a kanapéra. - Natalie! - mondja, és mintha egy égő gyulladt volna fel a feje fölött megszólal. - Lennél olyan kedves? - kérdezi szemeit nagyra nyitva. Nem kellett mondania, tudtam mire gondol.

- Rendben. De ne szokjatok hozzá. - mosolyodom el, majd felállok és a konyha felé veszem az irányt. A specialitásomat készítem el, ami a bundás kenyér. 

- Kész a reggeli! - ordítok ki, mire mint akik száz éve nem ettek rohannak be a ház hímnemű lakói. 

- Austin...a húgod itt marad. Ez nagyon finom. - ránt magához Louis. Austin felnevet, de senki sem nevet vele.

- Louis komolyan gondolta. - teszi Harry a bátyám vállára a kezét. Erre kicsit ijedten néz, mire felnevetek s velem együtt a többiek is. A reggelit gyorsan elfogyasztottuk, majd beültünk a nappaliba beszélgetni.

Hihetetlen hogy egy két nap alatt ennyire összefonódott az életünk, a híres banda életével. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen fog velem történni. Eddig a költözés csak jó dolgokat tartogatott, aminek nagyon örülök. Remélem ez így is marad.

A bambulásból egy telefoncsörgésre eszméletem fel. Austin telefonja csörgött.

- Haló? Ó szia. Ma? Mikor? Mindenki? Okés, ott leszünk. - majd kinyomja. - James volt, van egy óránk, hogy bemenjünk a stúdióba. - mondja mosolyogva.

- Én is? - kérdeztem bátyámat, mire bólint. - Austin van 5 perced összeszedni magad még haza kell mennünk előtte. - ugrok fel majd a ruhámat felkapom és berohanok a földszinti fürdőbe. Eléggé feloldódtam és otthon éreztem magam ahhoz, hogy megkérdezzem, hogy bemehetek-e.

Gyorsan levettem Niall ruháit, melyek még mindig az ő édes illatától illatoztak, majd belebújtam a tegnapi ruháimba. Szépen összehajtogattam a pizsamát, majd megfésülködtem és kiléptem.

- Köszönöm a ruhákat. - mosolygok Niallre, aki éppen ekkor rohan fel a lépcsőn. Visszafordul és elveszi tőlem a ruhákat. 

- Bármikor. - kacsint, majd újra elindul a fel a lépcsőn.

- Figyelj Natalie, a fiúk elvisznek. - mondja bátyám mikor leülök mellé a kanapéra. Csak ketten vagyunk a helységben, gondolom a többiek elmentek felöltözni.

- Oké, de nem tartod kicsit gáznak, hogy mindig ők hurcolásznak? - kérdezem tőle, őszintén.

- De, kicsit zavar engem is. De hát... - kezdi mire közbe szólok.

- Élvezzük ki, mi? - vigyorodok el, majd ő is. Magához szorít, mire én megcsikizem. Férfiasan...áh dehogy. Tiszta lányosan felsikít, mire felnevetek.

- Héj. Jól vagy Natalie? - ordít le az emeletről Liam, mire még jobban felnevetek. Nem bírom abbahagyni, már fetrengek tőle. Bátyám lökdös, hogy hagyjam már abba, de nem bírom.

- Mit nevetsz annyira? És miért sikítottál? - jön le érdeklődve Liam. Megint felnevetek, és nem tudom elmagyarázni mi történt csak szavakat nyögök ki.

- Ő. Sikított. - és ahogy eszembe jut a pillanat újra felnevetek. Nagyon régen nevettem ennyit, mint azóta mióta ide költöztünk Londonba.

- Mi ez a reggeli jó kedv fiatalok? - jön le Harry, hátán Louis-val.

- She...she...mmi. - nyögöm ki a nagy levegővételek között. 

- Jól vagy Natalie? - kérdezi Louis az arcomat fürkészve. 

 - Persze. - törlöm le az örömkönnyeket az arcomról. Ekkor lekászálódik a lépcsőn Niall, aki maga után húzza Zaynt. 

- Indulás! - utasítja Louis Harry-t, majd kirohannak az ajtón. Mindenki jókedvű, ezért mint önfeledten szaladunk utánuk. Hirtelen a kapun kiérve ezer fotóssal találjuk szembe magunkat. A fiúk és Austin is magabiztosan mennek a kocsikhoz. Kivéve engem, és az engem megváró Zayn-t. Felnézek mert valahogy megrémít a helyzet. Ő biztatóan kacsint egyet majd megragadja a kezem és elkezd futni. Ekkor valahogy elfelejtem, hogy most fotósok fényképeznek, kérdezgetnek, ordítoznak, csak futok Zayn után.

A kocsi menedéket nyújt mindkettőnknek. Ahogy beszállunk Liam benyomja a gázt, majd el is indulunk.

- Hú köszi. Kicsit lefagytam. - fordulok Zayn felé, aki csak legyint.

- Hozzá kell szoknod kislány. - mosolyodik el csábosan mire nagy szemekkel nézek rá.

- Kislány? - mosolyodom el pimaszul. - Mikor is születtél?

- Január 12-én. - vigyorodik el, mire a mosoly lesápad az arcomról.

- Na jó te nyertél. - bokszolom vállon Zaynt.

- Van 20 percetek. - parkol le a ház előtt Liam. 

- Oké. De gyertek be. - mosolyodom el, mire Liam válaszra nyitja a száját, de én közbe vágok. - Nem kérdés volt. Gyerünk. 

- Oké. – adja meg magát, majd kiszállnak ők is és bemegyünk a házba. Austin-ék már ideértek, ők már bent voltak.

- Tessék. - mutatok a nappali felé. Érezzétek otthon magatokat. - mondom, majd elindulok a szobám felé.

A szekrényből kiveszem a kedvenc virágos felsőmet és egy hozzá illő nadrágot, majd átmegyek a fürdőbe. Egy gyors zuhanyzás után magamra kapom a kiválasztott darabokat, a hajamat kiengedve hagyom, kifésülöm és egy hajpántot teszek bele.

- Natalie! Kész vagy? - ordít valaki. Válasz helyett kisétálok a nappaliba. A fiúk ahogy megpillantanak eléggé végignéznek rajtam.

- Mi az? - kérdezem ijedten, s én is végignézek magamon.

- Semmi. Csak csinos vagy. - mosolyodik el Niall. Kicsit elpirulok majd bólintok egyet, köszönetem kifejezéseként.

*

- James meg fog ölni. - jut eszembe, s mondom ki hangosan a gondolatomat. A liftben állunk éppen tartunk fel a stúdióba.

- Miért? - kérdezi rögtön Niall, mire a homlokomra mutatok. Erre elmosolyodik és egyetértően bólint. - Hát igen, nem biztos hogy örülni fog egy zsiráfos ragtapasznak a homlokodon. - majd felnevet.