1. rész

El sem hittem, hogy egyszer ilyen jóra fordulhat az életem. Hogy egy nap akár megváltoztathat mindent. Hogy egy személy, akit először még a pokolba is elküldtem volna, ő lesz az akiért az életemet is feláldoznám. Akit teljes szívemből szeretni fogok... na de kezdjük az elején.

- Natalie! Haló! Ideje ébredni, el fogsz késni a suliból. Még ezt az utolsó napot kibírod! - hallok egy férfias hangot. Nehezen nyitom ki a szemeimet, mert a redőnyön beszűrődött fény bántja azokat. Ahogy meglátom bátyámat elmosolyodom.
- Jó reggelt Austin. - nyitom ezer vattos mosolyra szám. Bátyám egy puszit nyom a homlokomra majd feláll és kisétál a szobámból. Ásítok egyet majd feltápászkodok. Előkészítem a mai napra a ruhámat, majd a szobámból kilépve jobbra veszem az irányt, a fürdőbe. Még nehézkesen mozgok, hiszen ha arra gondolunk 10 perce még aludtam.
Rövid készülődés után táskámat felkapva, melybe már könyv nem került hiszem utolsó nap van, elindultam az iskolába.

*

Ahogy beléptem az öreg ajtón, minden szem rám szegeződött. Az iskolatársaim szemeiben látszott, utálnak. Sőt gyűlölnek. Ilyenkor miközben a terem felé sétálok mindig elgondolkozom azon, hogy vajon tudják-e hogy ez nekem mennyire fáj? Soha nem ártottam nekik, de nem is lennék képes rá. Az iskola "menői" tesznek mindig keresztbe nekem. Még az első évben mindenkivel jóban voltam. Ekkor úgy éltem mint egy normális kilencedikes. Ám mikor elvesztettem a szüleim, egyre csak szegényedtünk, szegényedtünk bátyámmal, elkezdett mindenki utálni. Pedig én nem ártottam senkinek semmit. Csak mivel már nem tudtam minden nap eljárni boltba, nem a legújabb, legdivatosabb ruhákat hordtam, kiutáltak. A menő csapat folyamatosan keresztbe tett nekem, s mivel mindenki fél tőlük senki nem mert az oldalamra állni. S ez így ment 4 évig. Minden napom borzalmas volt, minden nap megaláztak. De itt az utolsó nap. Ezt még kibírom. Most már senki nem érdekel. A mai nappal vége életem ezen borzalmas részének.
Belépek az ajtón, pár papírgalacsin eltalál, de nem foglalkozom vele. Hátra megyek az utolsó padhoz, leülök és várok.

*

Megszólal az utolsó csengő, s elönt a boldogság. Végre vége a sulinak és minden piszkálásnak.
Felpattanok a székről, majd elsőként hagyom el a termet. Boldog vagyok mert végre magam mögött hagyhatok mindent.
Ahogy belépek házunk ajtaján a már régi, de még mindig nem megszokott csend fogad. Nehéz erről beszélnem.. A szüleink négy éve haltak meg, repülőbalesetben. Tudni kell, hogy nagy cégük volt s így hetente máshova kellett utazniuk...de még így is sok időt töltöttek velünk. Soha senkinek, de még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánnék ilyet. Szülők nélkül leélni az életedet... Még mindig nem tudom, hogy mit tettünk, hogy Isten miért vette el őket tőlünk.
Már négy év eltelt, de még mindig nem tudtam feldolgozni. Hálát adok Istennek azért, hogy a bátyámat meghagyta nekem, mert nem bírnék nélküle élni. Így is nagyon nehéz, de hogy ő itt van nekem, egy fokkal könnyebb.

- Hát te? Már is itthon vagy? El sem hiszed mi történt... - kezdi bátyám. Leveszem a kabátomat, majd besétálok a konyhába. Felteszek egy fazék vizet forrni, majd érdeklődéssel fordulok felé.
- Igen? Mesélj. - mosolygok rá, majd a tűzhelyhez visszafordulva ellenőrzöm a vizet. Forr. Beleöntöm a tésztát, majd elkezdtem kevergetni.
- Van állásom! Egy normális állásom! - ahogy ezt meghallom kezemben megáll a fakanál. Nagy szemekkel fordulok bátyám felé, aki rám vigyorog. Mikor felfogom, hogy nem viccel odarohanok hozzá, s a nyakába ugrom.
- Hol? Milyen munka? Mesélj el mindent! - nézek rá, majd a tűzhelyről levéve a tésztát feltálalom. A bátyám félve néz rám.
- Londonban... - kezdi, de ekkor a szavába vágok.
- Hogy hol? - kérdezem teljes ledöbbentséggel. Nem tudom elhinni.. - Elköltözünk? - kérdezem. vegyes érzelmek kavarognak bennem. Nem szeretem ezt a várost, de elköltözni? Jó ötlet ez?
- Jól hallottad. Csodás állás, minden meg van benne amire vágytam. Elküldtem nekik a képeimet amiket rólad csináltam és azt mondták hogy nagyon tehetséges vagyok. - kezd el mesélni, szemei csillognak. - De ha nem szeretnéd, persze nem fogadom el.
- De szeretném! - mondom. Nem voltam benne biztos, de régen láttam Austint ilyen boldognak... meg hát nem hagyhattam hogy kihagyja ezt a lehetőséget.
Feltálalom a már lefőzött tésztát, majd falatozni kezdünk.
- Biztos? - kérdezi.
- Teljesen biztos. - mosolygok rá. - Mikor kezdesz? - kérdezem, miközben bekapom az utolsó falat tésztát.
- Minél előbb el kéne utaznunk. Képzeld... biztosítanak nekünk lakást is, és ha felhívom őket hogy elfogadom, a repülőt is kifizetik. - ámuldozik. Mikor meghallom a repülő szót szívem összeszorul. Hirtelen hatalmas félelem kerít magába...de ezt nem szabad megmutatnom. Pár év alatt már sikerült elsajátítanom, hogyan kell az érzelmeimet elrejteni, s ezt most is alkalmaztam.
- Akkor akár már pakolhatunk is. - mosolygok felé. Bólint egyet, majd mind ketten villámsebességgel robogunk fel az emeletre a szobánkba.

*

- Én kész vagyok. - ordítok át a szomszéd szobába. - De a házzal mi lesz? - állok fel, majd átsétálok bátyámhoz.
- Én is. - mosolyog rám, majd felül az ágyra. - Eladjuk. Ha nincs ellene kifogásod. - mondja kíváncsi tekintette fürkészve arcom.
- Rendben. - ülök le mellé, majd hátradőlve a plafont kezdem el tanulmányozni.
- Egyébként milyen volt a suli? - kérdezi pár perc csend után.
- A szokásos. - fordítom felé a fejem.
- Mostantól senki nem bánt, senki nem piszkál. Hidd el...Londonba minden jobb lesz. - szorítja meg a kezem.
- Tudom. - szorítom meg én is, majd egy halvány mosoly suhan át az arcomon. Remélem...

Bemutatkozás

Helló mindenki.

A nevem Natalie Rose Frey és egy bostoni 19 éves lány vagyok. A bátyámmal élek a szüleink házában. Ők 2007-ben hunytak el repülőbalesetben és rokonok híján Austinnal a bátyámmal magunkra vagyunk utalva. Én most fejeztem be a középiskolát, tovább tanulásra nincs lehetőségem ezért az életben kell elhelyezkednem.

Azt hiszem ennyi elég bemutatkozásnak, igazából innen a történetet kell olvasni, mert nem szeretnék elárulni semmiféle kulisszatitkot. Remélem tetszeni fog a történet. Szívesen várok komenteket és rendszeres olvasókat. 

Ezzel a bloggal kívánok nektek boldog, sikerekben és szerencsében gazdag nagyon boldog új évet! :)