3. rész

- Naaaaa. Ne menny el. - kap utánam a repülős srác. Niall, asszem.
- Ti ismeritek egymást? - teszi fel a kérdést a fekete hajú srác.
- Nem. - vágom rá rögtön.
- De igen. - mosolyodik el Niall.
- Niall, akkor bemutatnád nekünk is? - kérdezi rögtön a fekete hajú srác.
- Ööö... nem tudom a nevét. - mondja mellettem a szöszi.
- Mondtam, hogy nem ismersz. - forgattam meg a szemem. - Natalie vagyok. - nyújtom a kezem mosolyogva a fiúk felé.
- Zayn. - ugrik elém a fekete hajú srác majd kacsint egyet. – Örülök, hogy megismertelek! – mondja, majd a többiek is felsorakoznak, s elsorolják a neveket.
- Remélem megértitek, ha rögtön nem tudom megjegyezni. - mondom kínosan nevetve, mire megrázzák a fejüket.
- Mert amúgy, nem ismersz minket? - kérdezi a Göndörke.
- Nem. Kéne? - kérdezem, majd eleresztek egy mosolyt.
- Hát arra tekintettel, hogy más veled egykorúak kb. meg is halnának ha találkozhatnának velünk, lehet kéne. - mondja nevetve.
- Honnan tudod, hogy hány éves vagyok? - kérdezem egyik szemöldökömet felhúzva.
- Hát olyan 18 lehetsz. - válaszolja Niall.
- Majdnem. - mosolyodom el, s ekkor belép a bátyám és a kerekarcú fickó.

- Austin, őket kéne fényképezni. Ők itt a One Direction. Fiúk, ő itt Austin. Az új állandó fotósotok. - darálja el a fickó.
- Heló. - mondja a bátyám. - Ő pedig itt a húgom, Natalie. - mutat rám.
- Már bemutatkoztam. - mosolyodom el felé.
- Na akkor kicsit ismerkedjetek, én szeretnék beszélni Natalie-val. - mondja bátyám főnöke, majd kiinvitál az ajtón.
Ahogy kilépünk rögtön belekezd ajánlatába, ami azzal kezdődik, hogy nagyon tetszettek neki a bátyám fotói, és én is.
- Lennél a modellünk? - teszi fel a kérdést és kezeivel jelzi, hogy siessek a válasszal.
- Persze. - bólintok egy hatalmasat kis töprengés után. Szemeim csillognak, s így várom a folytatást.
- Jó rendben, ez csodálatos. A részleteket majd még megbeszéljük. Egyébként James vagyok, tegezz nyugodtan. - mondja. - És most mennem is kell. Szia Natalie.
- Szia James. - mondom. Próbálom türtőztetni magam. Minden álmom az volt, hogy modell lehessek. Mindig ilyen műsorokat néztem, és szerettem pózolni a kamerák előtt.
Mikor James elment, az irányt rögtön a kisszoba felé vettem. Berontottam, s csillogó szemekkel néztem bátyámra. Arcából leszűrtem, hogy ő már tudta ezt.
- És most. - mutat felém, azaz az ajtó felé bátyám. - Mondtam. - bólogat elégedetten majd kitárja a karjait.
- Hülye, miért nem mondtad el? – kérdezem, s a nyakába ugrok. Letörli arcomról az örömkönnyeket, majd válaszol.
- Szerintem így jobb volt megtudnod. - mosolyodik el. - Büszke vagyok rád Hugi. És anyáék is biztosan nagyon büszkék. - fejezi be mondandóját.
- Remélem. - ölelem meg újra, majd elgondolkozok. Anyáék.. Anya mindig mondta, hogy nagy jövő áll előttem és hogy világsztárokkal is fogok találkozni. De nem hittem neki, mindig csak nevetéssel válaszoltam rá. És láss csodát, lehet még is igaza lesz.
Ekkor elmosolyodtam majd megmarkoltam a nyakláncomat, s megpusziltam. A nyakláncomat még kiskoromban kaptam a szüleimtől. Amióta meghaltak mindig rajtam van.
- Én is gratulálok. - mondja Niall, mikor elengedem bátyámat.
- Mi is. - mondják egyszerre a fiúk.
- Köszönöm. - törlöm le a még megmaradt könnyeimet.

- Na de mi megyünk. Holnap fél 10-re. - mondja bátyám a fiúknak, miután befejeztük az örömködést.
- Oké. - válaszolja Liam. - De mi is megyünk. Elvigyünk titeket? Két kocsival vagyunk, befértek.
- Jó lenne. - mondja a bátyám, majd elkezd kifele tolni az ajtón.

*

- Natalie velem jön. - jelenti ki Niall, mikor a kocsik előtt állunk.
- Jó vicc. - gúnyolódom mire ő a fejét rázza.
- Nem vicc. - vigyorodik el. Miért nem tud leszállni rólam? Nem elég egyértelműek a jeleim, hogy nem bírom? Magam sem tudom, hogy miért de valahogy irritál. Nem tudom miért.
- Oké, akkor velem meg Hazza, Louis meg Zayn. - mondja Liam.
- Én Nat-ékkal megyek. - mondja Zayn, mire megkönnyebbülök egy kicsit.
- Oké. Akkor... Sziasztok. Austin, holnap. - fognak kezet a bátyámmal azok akik külön kocsival mennek.
- Natalie, remélem még találkozunk. - mondja Harry, majd kacsint egyet.
- Sziasztok. - mosolyodom el, majd ahogy a fiúk közelednek leesik hogy mit akarnak és megölelem őket.

- Zayn te vezetsz. - mondja Niall, majd beül hátra.
- Oké. - mondja az említett, majd beszáll. Austin beült előre, s ekkor esett le, hogy hátra kell ülnöm. Szememet forgatva nyitom ki az ajtót, majd beülök.
- Nem ülhetnék én előre? - kérdezem rögtön előrehajolva.
- Nem. Te nem tudod navigálni ööö... - mondja bátyám, majd elakad.
- Zayn. - mosolyog bátyám felé.
- Zaynt. - fejezi be mondatát. - Maradj csak hátul. - zárja le Austin.
A fiúk elől elkezdenek beszélgetni, mi pedig hátul csak ülünk. Félve Niall felé fordulok, aki mint látom engem néz.
- Elmondod, hogy miért nem kedvelsz? - kérdezi ahogy a szemébe nézek. Nem szólok egy szót sem. Nem tudok mit mondani. - Oké, akkor ideadod a telefonod?
- Miért? - kérdezem kíváncsian.
- Csak add ide. - mondja, mire megrántom a vállam, s odanyújtom neki. Elkezd pötyögni, s boldogan veszem tudomásul, hogy nem beszél hozzám többet, így a várost kezdem kémlelni. London gyönyörű hely. A főúton haladunk, át a Temzén.

*

- Itt! Ez a ház! - mondja bátyám majd kifele mutat az ablakon. Ekkor feleszmélek, majd kapcsolom ki az övemet. - Köszi, hogy hazahoztatok. Akkor holnap. - mondja, majd kiszáll.
- Igen, köszi. Sziasztok. - mondom én is, majd kiszállok az autóból. Velem együtt Niall is kiszáll, majd elindul utánam. A bátyám megáll az ajtóban, s én is és Niall is.
- Ööö.. akkor én nem zavarok. - mondja kicsit zavartan Austin, majd bemegy a házba.
- Mit szeretnél? - kérdezem Niallt aki még mindig mellettem áll és engem néz.
- Itt a mobilod. - nyomja a kezembe a készüléket. Tényleg, el is felejtettem.
- Jaj, köszi. - mosolygok, s ekkor egy hatalmas hibát vétek. Belenézek a szemeibe, amelyek elvarázsolnak. Nem. Nem akarom ezt.  Megrázom a fejem, majd leszegem a tekintetem. - Akkor én most megyek. Szia.
- Remélem találkozunk még Natalie. - mondja mosolyogva majd elindul a kocsi felé, beszáll majd elhajtanak.
Nem tudom mi történt. Eddig le is tudtam volna nyakazni, annyira irritált. És most valami történt. Nem tudom mi, tényleg ötletem nincs. De valami megváltozott.

*

- Bocsi, csak visszaadta a telefonom. - mondom mikor belépek a házba.
- Mit keresett nála a mobilod? - kérdezi bátyám értetlen fejjel.
- Hosszú. - zárom le, majd bemegyek  szobámba és ledobom magam az ágyra. Karórámra nézek, ami 3 órát mutat. Az igen, jól elment az idő.
- Jössz filmezni? - hallom bátyám hangját.
- Naná. - pattanok fel az ágyról, majd kimegyek a nappaliba ahol már minden elő van készítve. - Mit nézünk?
- Nagyfiúk. - mondja. - Ez volt felül. - rántja meg a vállát, mire elmosolyodom.
- Azt imádom.